Taylor-tétel

matematikai tétel

A kalkulusban a Taylor-tétel egy módszert ad arra miként lehet közelítést adni egy n-ed fokú polinommal bármely függvényre egy tetszőlegesen kiválasztott "a" kezdőpontból kiindulva. A kezdőponttól távolodva a közelítés egyre pontatlanabb lesz, a pontatlanság mértékére egy R maradéktagból következtethetünk.

Taylor tétel egyváltozós valós értékekre szerkesztés

Ha az  függvény " "-szer differenciálható az " " pontban" akkor:

 

Az   maradék egzakt "Integrál" alakja:  

a maradék középértékes "Lagrange" féle alakja:   ahol " " az ( , ) intervallumon belül van valahol.

a maradék középértékes "Cauchy" féle alakja:  , ahol " " az ( , ) intervallumon belül van valahol.

Bizonyítás szerkesztés

Legyen az F függvény meghatározva így:  

A függvény "a" és "x" pontbeli értékeiből adódik:  

A függvény deriváltjaként  

egyszerúsítés után egy rövidebb formát kapunk:  

vagyis F kifejezhető a következő határozatlan integrállal is:  

amit a fentiekbe behelyettesítve: kapjuk a Taylor tétel Integtrál alakját:

 

Lagrange féle maradék szerkesztés

A Cauchy-féle középértéktételt  alkalmazva az   és   függvényekre :

 

kapjuk a Lagrange féle maradékot:  ahol " " az ( , ) intervallumon belül van valahol, a középértéktételből adódóan.

Cauchy féle maradék szerkesztés

A Cauchy-féle középértéktételt alkalmazva az   és   függvényekre hasonlóan számolva mint a Lagrange maradéknál,

kapjuk a Cauchy féle maradékot:  ahol " " az ( , ) intervallumon belül van valahol, a középértéktételből adódóan.

A maradék közelítő értéke szerkesztés

A Cauchy-féle középértéktételt  alkalmazva az   és   függvényekre az (a,x) intervallumon:

 

kapjuk a maradék egy más fajta alakját:

 

mejnek segítségvel megadható a maradék közelítő értéke amikor " " tart a végtelenbe és   az (a,x) intervallumon:

  ahol