Főmenü megnyitása

Az a személy, aki önállóan jogképes, azaz jogok és kötelezettségek alanyává válhat.[1]

A természetes személy jogi műszó, amellyel az élő embert, a személyhez fűződő jogok természetes alanyát jelölik, szemben a jogi személlyel.

Meg nem született személySzerkesztés

Az édesanyja méhében fejlődő magzat, világrajövetele előtt. Jogképessége feltételes, az élve születés tényétől mint feltételtől függ. Öröklési jogi képessége is éppen ez okból kifolyólag feltételes.

Cselekvőképtelen személySzerkesztés

Saját autonóm döntéshozatalra ideiglenesen vagy végérvényesen képtelen természetes személy. A cselekvőképtelenséget bíróság mondhatja ki, amely ezzel egyidejűleg egy törvényes képviselőt is kijelöl, aki a cselekvőképtelen személy érdekében, a nevében eljár.

Gyermekkorú vagy kiskorú személySzerkesztés

Bizonyos életkort még el nem ért gyermek, aki a személyiségi jogaival korlátozottan élhet. Sok esetben szülei, gondviselői járnak el érdekében.

Elhalt személySzerkesztés

Az elhalt személy alapvetően nem rendelkezik személyiségi jogokkal, ugyanis azok általában az élő személyeket illetik meg. Bizonyos alapjogok azonban az elhalt személyeket is megilletik, például kegyeleti jog, orvosi titoktartáshoz fűződő jog.

A természetes személyekkel kapcsolatba hozható információk az ún. személyes adatok.

ForrásokSzerkesztés

  1. Természetes személy. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)