Thai írás

A thai írás a thai nyelv írott változata, amely az alábbiakból áll:

• 44 mássalhangzójel (ez a szűken vett thai ábécé),
• 28 magánhangzójel (a mássalhangzók köré írt jelek)
• és 4 mássalhangzó-magánhangzó kombináció (ezeket időnként besorolják az ábécébe), továbbá
• 4 tónusjel (a középső tónust nem jelölve),
• 10 számjegy (bár többnyire az arab számokat használják)
• egyéb thai jelek (pl. ismétlés, „stb.”, magánhangzó-rövidülés, néma betű jele),
• valamint néhány nemzetközi jel (kérdőjel, felkiáltójel, idézőjel, három pont).

Thai
Típus	abugida
Nyelvek	thai
Alkotó	Nagy Ramkhamheng
Időszak	1283–ma
Felmenő írásrendszerek	arámi ábécé (feltételezett)    bráhmi írás     pallava írás      khmer írás
Unicode-tartomány	U+0E00–U+0E7F
ISO 15924	Thai
A Wikimédia Commons tartalmaz Thai témájú médiaállományokat.

A pont (egyes rövidítések kivételével) nem használatos; a mondatokat szóköz zárja le, ugyanez szerepel a tagmondatok és a tulajdonnevek határán, de máskülönben nem jelölik a szóhatárt.

Kis- és nagybetűket nem különböztetnek meg; ezek kézírásos formája megegyezik a nyomtatottal, és balról jobbra halad.

Az alábbi cikk a Kékesi-féle 2003-as Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár (ISBN 974-272-746-5) átírásán alapul. – A kéziszótár, illetve a Keleti nevek magyar helyesírása által alkalmazott, valamint az angol átírás különbségei megfigyelhetők a Thaiföld tartományainak listája szócikkben.

A mássalhangzók

A thai mássalhangzók függőleges vonalakra és azok különféle átkötéseire épülnek, amelyeket körökkel, hurkokkal és ívekkel láthatnak el. Ahol karika van a vonal végén, az írás onnan indul, s amennyiben a vonal visszafordul, akkor a „balról jobbra” elv a vízszintesen, egyenesen haladó vonalnál veendő figyelembe.

Egyes hangoknak többféle jele is van (a hagyomány határozza meg, hogy melyik szóban melyiket használják), és néhány betű kiejtése eltér a szó belsejében, illetve végén (szó végén ugyanis számos hang nem fordulhat elő).

A mássalhangzók neve mindig két tagból áll: hangértékükből (egy [a]-val kiegészítve), valamint a hagyományosan hozzájuk kapcsolt példaszavakból, amelyekben az adott betű előfordul. (A magyarban például a [j] hangot kétféle betű jelölheti, „j”, mint jég és „ly”, mint lyuk.)

Az egyes mássalhangzójeleknek saját tónusa van (magas, középső vagy mély). Ez a betűk kiejtését nem befolyásolja, viszont a szótagtípussal, valamint az esetleges tónusjellel együtt meghatározza az egész szótag tónusát (lásd lentebb).

A thai ábécé

A thai ábécé a mássalhangzókat tartalmazza, valamint a speciális szerepű อ (a áng) betűt: ez magánhangzóval kezdődő szótagok elején néma kezdőbetűként használatos, és a magánhangzójelet veszi magára, nem szótagkezdő helyzetben pedig az [a] magánhangzót jelöl. – Két betű, amelyek „elavult”-ként szerepelnek, olyannyira elavult, hogy még a hozzájuk tartozó példaszóban sem fordulnak elő.

Az első sorban a betű thai neve szerepel, a másodikban az ebben szereplő példaszó jelentése, az utolsó kettőben pedig a szótag eleji és a szótag végi kiejtése angol (zárójelben), IPA- és magyar átírás szerint (félkövér betűvel). A mély tónusú betűk kékkel vannak jelölve, a középső tónusúak zölddel, a magasak pedig pirossal.

ก

ka káj

ข

kha kháj

ฃ kh k

ค

kha khváj

ฅ kh k

ฆ

kha rákháng

ง

nga ngú

จ

tya tyán

csirke

tojás

vízibivaly

harang

kígyó

tányér

(k) k k

(kh) kʰ kh

(kh) kʰ kh

(kh) kʰ kh

(ng) ŋ ng

(ch) tɕ ty/cs*

(k) k k

(k) k k

(k) k k

(k) k k

(ng) ŋ ng

(t) t t

ฉ

csa csing

ช

csa csáng

ซ

sza szó

ฌ

csa cső

ญ

ja jing

ฎ

da csadá

egyfajta kis cintányér

elefánt

lánc

két fa

nő

táncosok fejdísze

(ch) tɕʰ cs

(ch) tɕʰ cs

(s) s sz

(ch) tɕʰ cs

(y) j j

(d) d d

(–) – –

(t) t t

(t) t t

(–) – –

(n) n nj

(t) t t

ฏ

ta páták

ฐ

tha (szan)thán

ฑ

tha (nang)monthó

ฒ

tha phútháo

ณ

na nén

ด

da dék

ösztöke

alap, talapzat

óriásfeleség (Ramakien)

vén, öregember

kiskorú szerzetes

gyerek

(t) t t

(th) tʰ th

(th) tʰ th

(th) tʰ th

(n) n n

(d) d d

(t) t t

(t) t t

(t) t t

(t) t t

(n) n n

(t) t t

ต

ta táo

ถ

tha thung

ท

tha tháhán

ธ

tha thong

น

na nú

บ

ba bájmáj

teknősbéka

zsák, zacskó

katona

zászló

patkány

falevél

(t) t t

(th) tʰ th

(th) tʰ th

(th) tʰ th

(n) n n

(b) b b

(t) t t

(t) t t

(t) t t

(t) t t

(n) n n

(p) p p

ป

pa plá

ผ

pha phüng

ฝ

fa fá

พ

pha phán

ฟ

fa fán

ภ

pha számpháo

hal

méh [rovar]

fedél

egyfajta tál

fog

dzsunka

(p) p p

(ph) pʰ ph

(f) f f

(ph) pʰ ph

(f) f f

(ph) pʰ ph

(p) p p

(–) – –

(–) – –

(p) p p

(p) p p

(p) p p

ม

ma má

ย

ja ják

ร

ra rűá

ล

la ling

ว

va ven

ศ

sza szálá

ló

démon, óriás

hajó

majom

gyűrű

pavilon

(m) m m

(y) j j

(r) r r

(l) l l

(w) w v

(s) s sz

(m) m m

(y) j j

(n) n n

(n) n n

(w) w v

(t) t t

ษ

sza rűszi

ส

sza szűá

ห

ha híp

ฬ

la tyulá

อ

a áng

ฮ

ha nokhuk

remete

tigris

láda

papírsárkány

tál

bagoly

(s) s sz

(s) s sz

(h) h h

(l) l l

(*) ʔ *

(h) h h

(t) t t

(t) t t

(–) – –

(n) n n

(–) – –

(–) – –

*: A Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár szerint „ty”, a Keleti nevek magyar helyesírása szerint „cs”. Az előbbi annyiban szerencsésebb, hogy megkülönbözteti a „cs”-hez közel álló másik hangtól.

A betűalakok főbb eltérései a betűtípusok között

Kezdőknek nehézséget okozhatnak például az alábbi eltérések:

(Megjegyzés: nem biztos, hogy minden eszközön az itt leírt betűtípusok jelennek meg.)

Betű neve	tya tyán	tha thán	nga ngú	kha khváj	kha khon
Tahoma, sans-serif	จ	ฐ	ง	ค	ฅ
Times New Roman, serif	จ	ฐ	ง	ค	ฅ

Az ábécé áttekintése hangérték és tónusok szerint

Az ábécé felbontható olyan blokkokra, amelyek mindig egy középső tónusú mássalhangzóval (vagy annak hiányában magassal) kezdődnek. Az egyes háttérszínek itt a megközelítőleg azonos képzéshelyű hangok betűit jelölik (valamint az eltérő helyen ejtett, de szintén összetartozó folyékony és más zengőhangokat).

Blokk	Középső		Magas				Mély					Közös jegy
1.	ก k		ข kh	ฃ kh			ค kh	ฅ kh	ฆ kh	ง ng		Velárisok
2.	จ ty		ฉ cs				ช cs	ซ sz	ฌ cs	ญ j		Palatálisok (és egy sz)
3.	ฎ d	ฏ t	ฐ th				ฑ th	ฒ th	ณ n			Alveolárisok I. (bonyolultabb írásképűek)
4.	ด d	ต t	ถ th				ท th	ธ th	น n			Alveolárisok II. (egyszerűbb írásképűek)
5.	บ b	ป p	ผ ph	ฝ f			พ ph	ฟ f	ภ ph			Ajakhangok
6.							ม m	ย j	ร r	ล l	ว v	Folyékony és más zengőhangok
7.			ศ sz	ษ sz	ส sz	ห h	ฬ l					A maradék: sz, h, l, a és ismét h
	อ *						ฮ h

Általánosságban megfigyelhető, hogy a leghátrébb képzett (veláris) hangok szerepelnek legelöl, utánuk következnek csoportonként az egyre előrébb képzett hangok, egészen az ajakhangokig, végül a folyékony hangok és pár más betű zárja a sort. Az első négy blokk végén szintén egy-egy folyékony hang szerepel.

Hangérték szerinti lista

A betű neve láthatóvá válik, ha föléje visszük az egérmutatót.

	Bilabiális			Labio- dentális	Alveoláris			Poszt- alveoláris		Palatális	Veláris			Laringális/ glottális
Zárhang	[p] ป*	[pʰ ] ผ พ* ภ	[b] บ*		[t] ฏ ต*	[tʰ ] ฐ ถ ฒ ฑ[1] ท* ธ	[d] ฎ ด*				[k] ก*	[kʰ ] ข (ฃ) ค* (ฅ) ฆ		[ʔ] อ*[2]
Nazális			[m] ม*				[n] ณ น*						[ŋ] ง*
Réshang				[f] ฝ ฟ*	[s] ซ* ศ ษ ส									[h] ห ฮ*
Zár-rés hang (affrikáta)								[t͡ɕ] จ*	[t͡ɕʰ] ฉ ช* ฌ
Pergőhang							[r] ร*
Közelítőhang										[j] ญ[3] ย*			[w] ว*
Laterális közelítőhang							[l] ล* ฬ

^* A jelölt betűk az adott hang alapértelmezett megfelelői például más nyelvekből való átíráskor.

^[1] A ฑ betű a [tʰ] mellett a [d] hangot is jelölheti.

^[2] Ha a szótag végén nincs más mássalhangzó, a rövid magánhangzó után mindig glottális zárhang ([ʔ]) áll (ez egy megformált, de ki nem ejtett [t]-hez hasonlít), szótag eleji magánhangzó előtt pedig néma betűként szerepel.

^[3] A ญ betű a [j] mellett a [ɲ] hangot is jelölheti.

Szótag végén eltérő hangértékű betűk

A kiejtett szótag végén csak nyolcféle mássalhangzó fordulhat elő (p, t, k, n, m, ng, j, v), így szótagvégen az egyéb hangokat jelölő betűk is csak ezen hangértékek valamelyikével szerepelhetnek:

Változatlan hangértékűek	ป p		ฏ t ต t					ก k	ณ n น n
Szótag végén eltérő hangértékűek	บ b	พ ph ฟ ph ภ ph	จ ty	ช cs	ซ sz ศ sz ษ sz ส sz	ฎ d ด d	ฐ th ฑ th ฒ th ถ th ท th ธ th	ข kh ฃ kh ค kh ฅ kh ฆ kh	ญ j	ร r	ล l ฬ l
A fentiek szótag végi hangértéke	p		t					k	n

További lehetséges betűk a szótag elején vagy végén:	ม m ง ng ย j ว v
Szótag végén nem fordulhatnak elő:	ฉ cs ฌ cs ผ ph ฝ f ห h ฮ h

Összefoglaló

Bangkok teljes neve. A kiírt magánhangzók feketék a thai szövegben és az angol átírásban egyaránt; az implicit magánhangzók az átírásban megőrzik a barna alapszínt. A mély tónusú mássalhangzók kék színnel szerepelnek, a középsők zölddel, a magasak pedig pirossal.

Érdemes megfigyelni az alábbi ábrán a bal oldali oszlopot (zöld betűk) és a legalsó sort (kék betűk). Az itteni betűk által jelölt hangok egyértelműen egy bizonyos tónushoz köthetők: pusztán a kiejtésük alapján tudni lehet, hogy csakis középső, illetve mély tónusú betűvel íródnak. A bal oldali oszlopban álló (középső tónusú) betűk jórészt nem aspirált zárhangot jelölnek, a lenti sorban lévő (mély tónusú) betűk pedig folyékony és más zengőhangokat. Ezek azok, ahol a hang és a betű tónusa (ha a betű maga nem is mindig) egyértelműen egymáshoz rendelhető. A két jobb oldali oszlopban (pirossal és kékkel) szereplő hangok ezzel szemben azok, amelyeket két különböző tónusú betűvel (magassal vagy méllyel) lehet leírni: ezek az aspirált zárhangok és a réshangok.

T	ต ฏ	TH	ฐ ถ	TH	ท ธ ฑ ฒ
TY	จ	CS	ฉ	CS	ช ฌ
K	ก	KH	ข	KH	ค ฆ
P	ป	PH	ผ	PH	พ ภ
B	บ	F	ฝ	F	ฟ
A	อ	H	ห	H	ฮ
D	ด ฎ	SZ	ศ ษ ส	SZ	ซ
NG ง V ว R ร M ม N น ณ J ญ ย L ล ฬ

Minthogy a betűk nagyobb része mély tónusú, könnyebb a középső és a magas tónusúakat megjegyezni, például ilyen elrendezésben (amely részben a hangtani összefüggéseket is tükrözi):

Középső tónusúak			Megjegyzés
ก	จ	อ	vegyes: k, ty, a
บ	ด	ฎ	zöngés zárhangok: b, d, d
ป	ต	ฏ	zöngétlen zárhangok: p, t, t

Magas tónusúak				Megjegyzés
ข	ถ	ฐ	ผ	zöngétlen zárhangok: kh, th, th, ph
ฉ			ฝ	cs és a (ph alatt) f
ษ	ศ	ส	ห	három sz és egy h az ábécé végén

Összevetésképpen a mély tónusúak táblázata:

Mély tónusúak	Megjegyzés
ฑ   ฒ   ท   ธ	zöngétlen zárhangok: th 4×
ค   ฆ    ภ   พ	zöngétlen zárhangok: kh és ph 2-2×
ช  ฌ  ซ  ฮ  ฟ	zöngétlen rés- és zár-rés hangok: cs 2×, sz, h, f
น ณ ย ญ ล ฬ	kétféle betűvel jelölt szonoránsok: n, j, l 2-2×
ม   ง   ว   ร	egyféle betűvel jelölt szonoránsok: m, ng, v, r
A felső három sor betűinek a magas tónusúak közt is van megfelelője (a legtöbbnek +1, a th-nak +2, az sz-nek +3), az alsó két sor betűinek nincs.

Alak szerinti felosztás

Alább egy lehetséges osztályozás található, amely a függőleges vonalak számát és az átkötés típusát veszi figyelembe; a hasonló alakú betűket igyekszik egymás mellett szerepeltetni.

Egy függőleges vonalat tartalmazó betűk

	งnga ngú วva ven รra rűá จtya tyán ฐtha thán

Két függőleges vonalat tartalmazó betűk

Kapus típus
sima	ดda dék คkha khváj ศsza szálá
horpadt	ทtha tháhán ฑtha monthó หha híp
megtört	ตta táo (ฅ) kha khon
hasított	กka káj ถtha thung ภpha számpháo ฎda csadá ฏta páták
fedett	ลla ling สsza szűá
Talpas típus
nyitott	บba bájmáj ปpa plá ษsza rűszí ยja ják
szűkült	ขkha kháj (ฃ) kha khuát ชcsa csáng ซsza szó
fedett	อa áng (magánhangzó-jelölő) ฮha nokhuk ธtha thong
Kötött típus
fedetlen	นna nú มma má ฆkha rákháng
fedett	ฉcsa csing
Cakkos típus
kis cakkos	ผpha phüng ฝfa fá
nagy cakkos	พpha phán ฟfa fán ฬla tyulá

Három függőleges vonalat tartalmazó betűk

kötött	ณna nén ฌcsa cső ฒtha pútháo
talpas	ญja jing

• Egy másik, alak szerinti elrendezés

A magánhangzók

A magánhangzókat kiegészítő jelekkel jelölik, amelyek az előbbiek elé, mögé, alá vagy fölé, esetenként köré (elé és mögé) kerülnek. Mivel a magánhangzó helyét nem a kiejtés, hanem az írásszabályok határozzák meg, az alapértelmezés az, hogy a szótagból előbb a mássalhangzót ejtjük (a leírott sorrendtől függetlenül). A magánhangzós kezdetű szótagok magánhangzóját egy speciális betű, az อ (a) jeléhez illesztik hozzá. Zárt szótagokban a rövid /o/ hang jelöletlen, nyílt szótagokban pedig a rövid /a/, tehát ha egy szótagban nincs kitéve magánhangzó, akkor zárt vagy nyílt jellegétől függően a megfelelő magánhangzóval olvasandó.

Egyszerű magánhangzók

Az alábbi táblázatban nagykötőjel szerepel a mássalhangzó helyén, amely alá/fölé/mellé a magánhangzókat illesztjük. A magánhangzók táblázatában általában csak az alapértelmezett, nyílt (magánhangzóra végződő) szótagbeli jelüket tüntetik fel (ezért beszélnek 18 egyszerű magánhangzóról); zárt (mássalhangzós végű) szótagokban azonban egy-két esetben eltér a jelölésük: ezeknél a két jelet külön sorban, „ny” és „z” betűkkel jelöljük. A rövid magánhangzó jele számos esetben a megfelelő hosszú magánhangzó jeléből származik: nyílt szótagokban többnyire az utána tett ะ jellel, zárt szótagban pedig nemritkán a föléje illesztett rövidítőjellel ( ◌็ ).

A két középen képzett hang (/ɯ/ és /ɤ/) rendre a magyar ű-re és ő-re hasonlít (IPA /y/ és /ø/), de abban különböznek tőlük, hogy hátul képzettek és ajakkerekítés nélküliek (az orosz jerü, illetve annak eggyel nyíltabb változata). Az /ɔ/-val jelölt hang a magyarban nem fordul elő: az o-nál zártabb, az a-nál nyíltabb hangot jelöl (mint az angol law szó végén). Az /e/ jel a magyar é-nek jelöli a rövid és hosszú változatát, az /ɛ/ a magyar e-nek, az /a/ pedig a magyar á-nak.

Világoszöld háttérrel vannak kiemelve azok a kombinációk, amelyeknek nincs saját jelük, hanem más hangok jeleiből állnak.

	Elöl képzett		Középen képzett		Hátul képzett
	rövid	hosszú	rövid	hosszú	rövid	hosszú
Zárt	i		ɯ		u
	◌ิ	◌ี	◌ึ	ny:  ◌ือ	◌ุ	◌ู
				z:  ◌ื
Középzárt	e		ɤ		o
	ny:เ◌ะ	เ◌	ny:เ◌อะ	ny:เ◌อ	โ◌ะ	โ◌
	z:เ◌็		z:เ◌ิ		jelöletlen
Középnyílt	ɛ		×		ɔ
	ny:แ◌ะ	แ◌			ny:เ◌าะ	◌อ
	z: แ◌็				z: ◌็อ
Nyílt	a		×		×
	ny: ◌ะ	◌า
	z: ◌ั

Az รร jel (két db „r”), ha zárt szótagban áll (mássalhangzó követi ugyanazon szótagban), szintén a rövid /a/ hangra utal (akárcsak az  ◌ั ); ha viszont önmagában zárja le a szótagot, akkor /an/-nak ejtendő.

Kettős- és hármashangzók

Némely kettőshangzóknak (diftongusoknak) külön jelük van, a legtöbbet azonban jelek kombinációjával fejeznek ki. Az alábbi táblázat sorai a diftongus kezdőhangját, oszlopai pedig a véghangját jelölik. (Egy cellán belül balra a rövid, jobbra a hosszú hang jele látható; ahol ez jelöletlen, azok alapértelmezés szerint hosszúak.) Halványzölddel vannak jelölve azok a kombinációk, amelyek jelentése nem vezethető le alkotóelemeik összegéből.

Kezdő- hang ↓	Vég- hang →	a		ɛ		i/j		u/w
a				×		ไ◌ ใ◌ ◌ัย	ไ◌ย ◌าย	เ◌า	◌าว
ɛ		×				×		แ◌็ว	แ◌ว
e		×		×		×		เ◌็ว	เ◌ว
i		◌ิย		เ◌ียะ	เ◌ีย			◌ิว
o		×		×		โ◌ย		×
ɔ		×		×		◌็อย	◌อย	×
ɤ		×		×		เ◌ย		เ◌อว
u/w		◌ัวะ ◌ว	◌ว ◌ัว ◌วา	×		◌ุย	◌ูย
ɯ		เ◌ือะ	เ◌ือ	×		×		×

Hármas- hangzók	เ◌ียว	◌วย	◌วาย	เ◌ือย
	iːao	u(ː)aj		ɯːaj

Mássalhangzó-magánhangzó kombinációk

Az alábbi kombinációt általában a magánhangzók közé sorolják, noha kiejtve egy magánhangzóból és egy mássalhangzóból áll:

◌ำ am

A kis kör és az ívelt vonal valójában egyetlen jelet képez: a kettőnek együtt saját kódja van, és a thai billentyűzeten is egyetlen leütéssel lehet előhívni.

A hagyományos kombinációk közé tartoznak az alábbiak, amelyeket az ábécébe is be szoktak sorolni (a két r kezdetűt az ร után, a két l kezdetűt pedig az ล után):

Jel	Neve	Thai királyi átírás		IPA-átírás		Magyar átírás
		Szótag elején	Szótag- végen	Szótag elején	Szótag- végen	Szótag elején	Szótag- végen
ฤ	ra rü	rue	-	rɯ	-	-	-

A szótag tónusának kialakulása

A szótag tónusa az első mássalhangzóbetű tónusától, a szótagon lévő esetleges tónusjeltől, valamint a szótag nyílt vagy zárt jellegétől függ. Nyílt szótagok azok, amelyek zengőhangra végződnek ([m], [n], [ŋ], azaz „ng”, [j]), vagy pedig hosszú magánhangzóra, illetve kettőshangzóra. (Ebből a szempontból hosszúnak számít a röviden ejtett ai és az ao diftongus is, jóllehet ezek világosan szembeállíthatók a hosszú ái, áo párjukkal.) A zárt szótag végződése lehet zárhang ([p], [t], [k]) vagy rövid magánhangzó.

Jelmagyarázat: kék: mély, zöld: középső, piros: magas tónusú (szótagkezdő) mássalhangzó az egymás alatti 5 szint: magas, emelkedő, középső, eső, mély tónusú szótag keskeny ellipszis: szótag rövid magánhangzóval széles ellipszis: szótag hosszú magánhangzóval „nyílt” (üres) kör: nyílt szótag „zárt” (teli) kör: zárt szótag valamint a thai tónusjelek. Ha például egy szótag mély tónusú mássalhangzóval kezdődik (kék szín), zárt, nincs rajta tónusjel (körök), és hosszú magánhangzót tartalmaz (széles kör), akkor az a szótag eső tónusú lesz (fentről a 4. szint, balra, teli ellipszis). Vagy ha egy szótag középső tónusú mássalhangzóval kezdődik (zöld szín), és 1. tónusjelet tartalmaz, annak a szótagnak mély lesz a tónusa (a legalsó szint, középen).

A mély tónusú betűvel kezdődő szótagoknál úgy jelölik a két hiányzó tónust (az emelkedőt és a mélyet), hogy egy magas tónusú ห (ha híp) betűt tesznek az első mássalhangzóbetű elé, amely néma, és csupán helyesírási szerepe van. Hasonló szerepet tölt be egy-két szóban az อ (a áng) betű. Ha egy szótag elején különböző tónusú mássalhangzók állnak, a szótag tónusát az első határozza meg.