Thamnophilus caerulescens

madárfaj

A Thamnophilus caerulescens a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Thamnophilus caerulescens
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Nem: Thamnophilus
Faj: T. caerulescens
Tudományos név
Thamnophilus caerulescens
Vieillot, 1816
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Thamnophilus caerulescens témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Thamnophilus caerulescens témájú médiaállományokat és Thamnophilus caerulescens témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban.[3]

  • Thamnophilus caerulescens melanochrous – (P. L. Sclater & Salvin, 1876)
  • Thamnophilus caerulescens aspersiventer – (d’Orbigny & Lafresnaye, 1837)
  • Thamnophilus caerulescens dinellii – (Berlepsch, 1906)
  • Thamnophilus caerulescens paraguayensis – (Hellmayr, 1904)
  • Thamnophilus caerulescens gilvigaster – (Pelzeln, 1868)
  • Thamnophilus caerulescens caerulescens – (Vieillot, 1816)
  • Thamnophilus caerulescens ochraceiventer – (Snethlage, 1928)
  • Thamnophilus caerulescens cearensis – (Cory, 1919)

Előfordulása

szerkesztés

Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay, Peru és Uruguay területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők és cserjések, valamint folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 16 centiméter, testtömege 15–24 gramm.[5]

 
A hím
 
és a tojó

Életmódja

szerkesztés

Egyedül vagy párban fordul elő, főleg az aljnövényzetbe. Elsősorban rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik, de eszik magokat és gyümölcsöket is.

Szaporodása

szerkesztés

Szaporodási időszaka függ az elterjedési területtől. Fészke szőtt, csésze alakú. Fészekalja 2–3 tojásból áll, melyet mindkét szülő költ.

 
A tojó a fészeknél

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 5.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 5.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 5.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 5.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 5.)

További információk

szerkesztés