Thesszaloniké makedón hercegnő

Thesszaloniké (Θεσσαλονίκη; i. e. 352 vagy 345 – i. e. 295) makedón hercegnő. II. Philipposz makedón király lánya thesszáliai feleségétől vagy ágyasától, a Pheraiból származó Nikészipolisztól;[1][2][3] III. Alexandrosz (Nagy Sándor) féltestvére, Kasszandrosz felesége.

Thesszaloniké makedón hercegnő
Született i. e. 352/345
Elhunyt i. e. 295
Házastársa Kasszandrosz
Gyermekei Philipposz
Antipatrosz
Alexandrosz
SzüleiII. Philipposz
Nikészipolisz
Foglalkozása politikus
Halál okagyilkosság

ÉleteSzerkesztés

Thesszaloniké i. e. 352 vagy 345 körül született,[4][5] aznap, amikor a makedón seregek és a Thesszáliai Szövetség együttes erővel hatalmas győzelmet arattak Thesszáliában a phókaiaiak fölött; apja ezért adta neki a Thesszaloniké, azaz „győzelem Thesszáliában” nevet.[6] Anyja nem sokkal az ő születése után meghalt, ezért Thesszalonikét valószínűleg mostohaanyja, Olimpiász nevelte fel, aki közeli barátja volt Nikészipolisznak. Thesszaloniké messze a legfiatalabb gyermek volt, akit Olimpiász felnevelt, és valószínűleg igen ritkán találkozott féltestvérével, Alexandrosszal, akit húga születésekor már Arisztotelész nevelt, és Thesszaloniké hat- vagy hétéves korában indult hadjáratára a perzsák ellen. A hercegnő csak huszonegy éves volt Alexandrosz halálakor.

Thesszaloniké gyermekkorát a királyné mellett töltötte, és mikor Olimpiász i. e. 317-ben visszatért Makedóniába, ő is vele tartott. I. e. 315-ben a királyi család többi tagjával együtt ő is a püdnai erődben keresett menedéket a közeledő Kasszandrosz elől.[7][8] Püdna eleste és mostohaanyja kivégzése után Thesszaloniké Kasszandrosz fogságába esett, aki kihasználta a lehetőséget, hogy családi kötelék fűzheti az argoszi dinasztiához, és feleségül vette. Származásának megfelelően tisztelettel bánt vele, róla nevezte el Thesszaloniki városát, melyet az ősi Therma helyén alapított, és amely a görög Makedónia régió legnépesebb és legjelentősebb városává vált.[9][10][11][12] Három fiuk született: Philipposz, Antipatrosz és Alexandrosz. Férje halála után Thesszaloniké egy ideig nagy befolyással bírt fiai életében. Philipposz nevű fia követte apját a trónon, de Thesszaloniké, annak ellenére, hogy Antipatrosz volt a soron következő trónörökös, azt akarta, hogy Philipposz Alexandrosszal ossza meg a trónt. Antipatrosz, aki féltékeny lett, amiért anyja az öccsének kedvez, i. e. 295-ben megölette anyját.[3][13]

Thesszaloniké legendájaSzerkesztés

Egy népszerű görög legenda szerint[14][15] Thesszaloniké évszázadok óta sellőként él az Égei-tenger vizében. A legenda szerint Alexandrosz, mikor a halhatatlanság vizét kereste, nagy nehezen szert tett egy kevésre ebből a vízből, és megmosta benne húga haját. Mikor Alexandrosz meghalt, Thesszaloniké fájdalmában a tengerbe vetette magát, de nem halt meg, ehelyett sellővé vált és azóta dönt a hét tengert járó tengerészek sorsa felől. A vele találkozó tengerészeknek mindig ugyanazt a kérdést teszi fel: „Életben van Alexandrosz, a király?” (görögül: Ζει ο βασιλιάς Αλέξανδρος;) Erre a helyes válasz: „Él, uralkodik, és meghódítja a világot” (Ζει και βασιλεύει, και τον κόσμο κυριεύει!) Ha ezt a választ kapja, a sellő engedi, hogy a hajó és legénysége nyugodtabb vizekre evezzen, de bármely más válasz hallatán dühöngő Gorgóvá változik, és a tenger fenekére küldi a hajót, minden tengerészével egyetemben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pauszaniász: Görögország leírása, viii 7.7
  2. Athénaiosz: Deipnosophistae, xiii
  3. a b Pauszaniász: Görögország leírása, ix. 7.3
  4. Polygamy, Prostitutes and Death: The Hellenistic Dynasties - Page 36 by Daniel Ogden ISBN 0-7156-2930-1
  5. Women and monarchy in Macedonia - Page 155 by Elizabeth Donnelly Carney ISBN 0-8061-3212-4
  6. The pocket guide to Saint Paul By Peter E. Lewis, Ron Bolden - Page 118 ISBN 1-86254-562-6
  7. Szicíliai Diodórosz: Bibliotheca, xix. 35
  8. Junianus Justinus: Epitome of Pompeius Trogus, xiv. 6
  9. Diodórosz, xix. 52
  10. Pauszaniász, ibid.
  11. Sztrabón, Geographika, vii
  12. Bizánci Sztephanosz, Ethnika, "Thesszaloniké"
  13. Diodórosz, xxi
  14. Mermaids and Ikons: A Greek Summer (1978) page 73 by Gwendolyn MacEwen ISBN 978-0-88784-062-3
  15. Folktales from Greece Page 96 ISBN 1-56308-908-4

FordításSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés