Főmenü megnyitása

Togon Temür, kínai nevén Pejercsecsin Tohuan Tiemuer (1320. május 25.1370. május 23.) a mongol eredetű Jüan-dinasztia utolsó uralkodója, kínai császár 1333-tól 1368-ig. Uralmának sorozatos felkelések vetettek véget.

Togon Temür mongol kán
Yuan Huizong.jpg

Uralkodóház Borjigin
Született 1320. május 25.
Elhunyt 1370. május 23. (49 évesen)
Yingchang
Édesapja Khutughtu Khan
Édesanyja Mailaiti
Házastársa
Gyermekei
  • Biligtü Khan Ayushiridara
  • Uskhal Khan Tögüs Temür
  • Xueshan

ÉleteSzerkesztés

Togon Temür Kutait Kosila fiaként született, és testvére, a rövid életű Bordzsigin Rincsinbal halála után, 13 éves korában került a trónra. Gyengekezű uralkodónak bizonyult, aki szívesebben töltötte az idejét ágyasaival és a lámaizmus tanításainak tanulmányozásával, mintsem az államügyekkel. Uralkodásának első éveiben a tényleges hatalom El Temür, majd a kínaiakat gyűlölő Bajan miniszterelnök kezében volt, aki különféle megszorító intézkedéseket léptetett életbe: eltörölte a hivatalnoki vizsgarendszert, megtiltotta a kínaiaknak bizonyos színű ruhák és bizonyos írásjelek használatát, és tömeges kivégzéseket is tervbe vett (az áldozatokat a nevük alapján válogatta volna ki). Bajan működése a rossz gazdasági rendszerrel együtt lázadáshoz vezetett, és 1339-ben Bajant száműzték.[1]

Togon Temür a következő évtizedekben sem érdeklődött jobban a politika iránt, ezúttal buddhista papokra és eunuchokra bízta Kína irányítását. Ezt látva legidősebb fia összeesküvést szőtt a császár megbuktatására, de az összeesküvés nem járt sikerrel.

1368-ban ismét felkelés tört ki, ezúttal Csu Jüan-csang vezetésével. A császárt miniszterei nem tudták rábeszélni, hogy vegye fel a harcot a lázadóval és védje meg örökségét. Togon Temür ehelyett az északi sztyeppékre menekült, és ott még 2 évig uralkodott. 1370-ben hunyt el, de utódai a 17. század elejéig uralkodtak az általa megalapított Északi Jüan-dinasztia országában.[1] Közvetlen mongol utóda fia, Biligtü kán lett.

Kína Csu Jüan-csang kezébe került, aki Hung-vu néven császárrá kiáltotta ki magát, és megalapította a Ming-dinasztiát.

FeleségeiSzerkesztés

Danasiri császárné 1320-ban született El-Temür katonatiszt lányaként. Testvére Tangicci. Egyetlen fia született, Maha aki kanyaróban hunyt el. Danashiri érintett volt egy sikertelen felkelésben. 1335-ben megpróbálta megakadályozni bátyja kivégzését, sikertelenül.[2] Ezután száműzték,[3] majd megmérgezték.[forrás?]

Bayan Khutugh 1324-ben született Bolod Temür lányaként.[4] 1337-ben koronázták meg. 29 évig volt császárné majd, 42 éves korában hunyt el 1365. szeptember 8-án.[5] Állítólag Ki császárné mikor átnézte Bayan császárné ruháit, nevetve megjegyezte: „Hogy lehetett császárné és elsődleges feleség, aki így öltözködött?”[6]

Harmadik felesége Ki császárné volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Uralkodók és dinasztiák, 652–653. oldal
  2. Lily Xiao Hong Lee; Sue Wiles (13 March 2014). Biographical Dictionary of Chinese Women: Tang Through Ming, 618-1644. M.E. Sharpe. ISBN 978-0-7656-4316-2.
  3. Ч.Содбилэг. «Монголын Их Юань улсын түүх». 262-р тал. Улаанбаатар. 2010 он.
  4. L. Carrington Goodrich, L. Chaoying Fang. Dictionary of Ming Biography, 1368-1644: Volume I. Columbia University Press, 1291–1292. o. (1976) 
  5. L. Carrington Goodrich, L. Chaoying Fang. Dictionary of Ming Biography, 1368-1644: Volume I. Columbia University Press, 1291–1292. o. (1976) 
  6. Keith McMahon. Celestial Women: Imperial Wives and Concubines in China from Song to Qing. Rowman & Littlefield Publishers, 66–67. o. (2016) 

ForrásSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés


Előző uralkodó:
Bordzsigin Rincsinbal
Kínai császár
13331368
 
Következő uralkodó:
Hung-vu
Előző uralkodó:
Bordzsigin Rincsinbal
Mongol nagykán
13331370
 
Következő uralkodó:
Biligtü