Tongerni Szent Luitgard

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 22.

Tongerni Szent Luitgard (Lutgard, Lutgarde, Luitgarda) (Tongeren, 1182 – Aywières ciszterci apátsága, 1246. június 16.) flamand apáca, misztikus. Történetét Cantimpréi Tamás dominikánus szerzetes középkori életrajzából ismerjük.

Tongerni Szent Luitgard
Matthias Bernhard Braun szobra a prágai Károly hídon
Matthias Bernhard Braun szobra a prágai Károly hídon
Születése
1182
Tongeren
Halála
1246. június 16. (63-64 évesen)
  • Aywiers ciszterci apátsága
  • Awirs
Tisztelete
Egyházarómai katolikus
Ünnepnapjajúnius 16.
A Wikimédia Commons tartalmaz Tongerni Szent Luitgard témájú médiaállományokat.

1182-ben született Belgiumban. Tizenkét évesen lépett be a Szent Katalinbencés kolostorba, ahol már huszonhárom évesen a közösség apátnője lett. 1208-ban csatlakozott a szigorú parancsolatairól ismert ciszterci rendhez, ekkor már sokfelé tudtak misztikus élményeiről és gyógyító ajándékáról. 1130(?)-ban megvakult, de ezután is igyekezett segíteni a rászorulóknak. Az évszázados hagyomány szerint halálos ágyán egy látomásában Jézus Krisztus meglátogatta, hogy személyesen értesítse haláláról.

Látomása

szerkesztés

Több látomása közül egy vált nevezetessé. Ebben a haldokló apácának álmában megjelent a keresztre feszített Jézus, a vak apáca pedig ráhajolt, hogy csókjával begyógyítsa a sebeit. Eztán szívet cseréltek. A látomás üzenete, hogy bár Luitgard földi élete véget ér, a túlvilági létben egészséges lesz.

Emlékezete

szerkesztés

A vakok, a fogyatékkal élők és a szülő nők (a boldog szülés) védőszentje. Emléknapja június 16.

Gyakran ábrázolják látomásos állapotban, ahogy Krisztus megsebzett oldalát mutatja be vagy elkápráztatja Jézus szívének ragyogása.

  • Ekkart Sauser: Luitgard (Lutgard, Lutgart) von Tongern. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). Band 21, Bautz, Nordhausen 2003, ISBN 3-88309-110-3, Sp. 871–872. (németül)
  • Thomas Merton OCSO: Auserwählt zu Leid und Wonne. Das Leben der flämischen Mystikerin Luitgard. Räber, Luzern 1953. (németül)