Tortúra
A tortúra a kínvallatásra az inkvizíció idejéből fennmaradt elnevezés. Eredetileg különböző fokozatú kínzások sorozata volt, meghatározott sorrend szerint. Bodó Mátyás a szinte magyarországi büntetőtörvényként használt 1751. évi könyvében 11 fokozatú tortúráról tett említést. A bíró határozta meg, hogy az elítéltnek hány fokozatát kell kiállnia. Sokszor az eljárás azt a célt szolgálta, hogy a gyanúsított elismerje bűnösségét, így kivégzése formailag is indokolttá vált – ilyenkor a vádlott megtöréséig folytatták a próbákat.
Magyarországon a 18. század második felében tiltatta be II. József, felismerve azt, hogy birodalma hírének nem tesz jót az ártatlanul, de a kínzások hatására mindent bevalló emberek kivégzése.
Fokozatok szerkesztés
1. A bíró által a kínvallatással történő fenyegetés szerkesztés
A bíró szóbeli fenyegetéssel próbálja rávenni a gyanúsítottat, hogy vallja be bűneit. Az áldozat legtöbbször már itt bevallott mindent, hiszen a következő fokok ismertek voltak, így inkább önmagára vállalta a vétket akkor is, ha ártatlan volt, elkerülve ezzel a következő pokoli próbákat.
2. A hóhér általi fenyegetés szerkesztés
A gyanúsítottnak a hóhér precízen felvázolja a következő fokoknál alkalmazott eljárások alkalmazását, az azokkal járó fájdalmakat és egyéb következményeket. Ha volt más, már magasabb fokon bűnhődő elítélt, akkor a hóhér gyakorlati bemutatót is tartott, esetenként aktív részvételre kötelezve az elítéltet.
3. A bakó előkészületei, a kínzóeszközök bemutatása szerkesztés
Az áldozatot levetkőztették, kezeit, illetve lábait összekötözték. Az alkalmazandó eszközökkel az arca előtt csattogtattak, illetve zajt keltettek, esetleg felforrósított vasdarabot közelítettek a teste felé egészen addig, míg még nem okoztak vele sérülést.
4. A kezek és az ujjak összeszorítása vékony zsineggel szerkesztés
Ennél a foknál az ujjakat és a végtagokat egy hajszálvékony, de erős teherbírású zsineggel összekötözték, így a húsba hatoló kötél erős vérzést, és nagy fájdalmat okozott. Ha az elítélt még ilyenkor sem tört meg, akkor zsineget kötöttek a nemi szervére is (nő esetén a mellbimbóra). Eme fokozat után ha a vádlott felépült is, már sosem lett teljes értékű ember.
5. Létrára fektetés, a test és a végtagok erőszakos nyújtása szerkesztés
Az elítéltet egy létra-, vagy padszerű szerkezetre fektették, majd hatfelé csigákhoz rögzítették. A folyamatos nyújtás eredményekét a végtagok ínszalagjai elszakadtak, és a végtagok kifordultak helyükről. Egy kisebb csigához kötötték a nemi szervet és a köldököt is. Ha a hóhér nem megfelelő körültekintéssel dolgozott, akkor az áldozat elájult, és megfulladt.
6. A test égetése felforrósított vasdarabbal szerkesztés
Az áldozat testéhez különböző pontokon izzó vasrudakat nyomtak, melyek elégették a bőrt, nagy fájdalmat okozva. A hóhér a kínzás közben hideg vízzel locsolta az áldozatot.
7. Az ujjak összepréselése, éles vas nyelv alá helyezése szerkesztés
Az ujjakat satuba szorították, majd folyamatos szűkítését addig folytatták, míg az ujjak teljesen fel nem szakadtak, a körömágy szét nem nyílt. Általában ilyenkor a nyelv alá egy élesre fent vékony vasdarabot tettek, így a kínzás alatt az áldozat önmaga nyelvét roncsolta szét a mozgatásával. E fok befejezése után a vádlott már nem tudott vallomást tenni, mivel a nyelve hiánya, illetve nagyfokú roncsolódása ezt megakadályozta.
8. A test forró fémmel vagy szurokkal égetése szerkesztés
A fekvő testre forró viaszt csepegtettek, majd apró szalma, vagy más éghető anyagból készített golyóbisokat gyújtottak meg véletlenszerű sorrendben. Súlyosabb esetben forró szurkot használtak, mely azonnal beleégve a bőr mélyebb rétegeibe hosszan tartó, igen nagy fájdalmat okozott.
9. A leborotvált fejre csöpögtetett hideg víz alkalmazása szerkesztés
Az áldozatot egy sötét lyukban felkötözték, majd a fejére általában egy pár másodperc gyakorisággal jéghideg vizet csepegtettek. A monoton módon, rendszeresen cseppenő hideg víz súlyát az elítélt egyre nehezebbnek vélte, és rettegéssel várta a következő csepp hideg vizet. Hosszabb ideig tartó alkalmazása után a fogoly megbolondult.
10. Olvadt fém cseppentése a testre szerkesztés
Megolvasztott fémet öntöztek, vagy cseppentettek a test egy-egy pontjára, mely a testbe égve hosszan tartó fájdalmat okozott a kihűléséig. Az áldozat legtöbbször nem élte túl a próba után fellépő fertőzéseket.
11. Fa-satu (spanyolcsizma) alkalmazása a lábra szerkesztés
Az áldozat lábát vastag deszkák közé szorították, és négy deszkalapot a lábhoz is kötöztek. Ezután a deszka és a láb közé éket kalapáltak, a bíró ítéletétől függően több darabot. Az ékek által összeszorított deszkák a lábak valamennyi csontját szilánkosra törték.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- Hajdú Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában, Budapest, 1985. 84-85. o.
- Torrente del Bosque (Hatvani Tamás és Géczi Zoltán): Kínzások és kivégzések története, Vagabund Kiadó, 2002, ISBN 963-9409-08-1