Hosszúlábú poszáta
A hosszúlábú poszáta vagy rigóposzáta (Trichocichla rufa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tücsökmadárfélék (Locustellidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Trichocichla rufa Reichenow, 1890 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúlábú poszáta témájú rendszertani információt. |
Korábban egy szemétkosár-taxonba, az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába sorolták, de az új besorolás szerint az új tücsökmadárfélék (Locustellidae) családba tartozik.
A faj fidzsi neve manu kalou, melynek jelentése „szellemmadár”.
Elterjedése, alfajai
szerkesztésA Fidzsi-szigetek endemikus madárfaja. A szigetország mindkét nagy szigetén megtalálható. A Trichocichla rufa rufa alfaj Viti Levu szigetének 800 és 1000 méteres magasságban található hegyi erdőségeiben honos. Elsősorban ott figyelték meg, ahol dús aljnövényzet található az erdőkben. Másik alfaja, a Trichocichla rufa cluniei hasonló körülmények között él, egy jóval kisebb területen, Vanua Levu szigetén.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 19 centiméter, súlya 24 gramm. Fején egy jól kivehető fehér csík látható, mely csőrétől egészen a tarkójáig tart. Feje barna. Testének felső része, szárnyai és farka rozsdabarna, hasa fehéres színű. Feltűnően hosszú lábai (melyről nevét is kapta) rózsaszínesek. Farka hosszú és a vége kihegyezett.
Életmódja
szerkesztésÉletmódja kevéssé ismert. Elsősorban talajlakó életmódú faj. Röpte gyenge. A talajról különböző ízeltlábúakat szed össze.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztés2003-ig a faj csupán négy múzeumi példányról volt ismert, melyeket 1890 és 1894 között gyűjtöttek be Viti Levu szigetén. Meg nem erősített beszámolók szerint láttak egyedeket 1967-ben, 1973-ban és 1991-ben is. A Trichocichla rufa cluniei alfaj típuspéldányát 1974-ben fogta be Frederick Kinsky ornitológus Vanau Levu szigetén. Azóta azonban nem bukkantak ennek az alfajnak a nyomára, így feltételezhető, hogy kipusztult. Az alapfaj egy újabb populációját 2003-ban fedezte fel a BirdLife International kutatócsapata a Viti Levu szigeten levő Wabu rezervátumban. Az intenzív terepmunka eredményeként 2003 és 2005 között találtak 12 párt a szigorúan védett Wabu rezervátumban, és 7 további egyedet azon kívül. Ekkor sikerült először fiatal, még nem kifejlett madarakat megfigyelni.
A faj ilyen nagy mértékű megritkulásának fő okai az erdőirtás és a szigeteken meghonosodott emlősök, így házi patkányok, a patkányok irtására megtelepített jávai mongúzok és az elvadult házi macskák általi vadászat. Jelenlegi összpopulációja nagyon kicsi, becslések szerint 50 és 250 egyed között lehet az össz egyedszám. A természetvédelmi munkálatoknak köszönhetően állománya úgy tűnik stabil, így a nagyon kis egyedszám ellenére természetvédelmi besorolása „csak” „veszélyeztetett”.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Langbein-Buschsänger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: BirdLife International (angolul)
- J. Del Hoyo, A. Elliot, David A. Christie (Hrsg.): Handbook of the Birds of the World. Band 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions 2006, ISBN 849655306X
- H. Douglas Pratt, P. Bruner und D. Berrett: The Birds of Hawaii and the Tropical Pacific. Princeton University Press, Princeton 1987, ISBN 0-691-08402-5
