Uperoleia talpa

kétéltűfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 1.

Az Uperoleia talpa a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Uperoleia talpa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. talpa
Tudományos név
Uperoleia talpa
Tyler, Davies & Martin, 1981
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia talpa témájú rendszertani információt.

Előfordulása

szerkesztés

Ausztrália endemikus faja. Előfordulási helye Nyugat-Ausztrália állam Kimberley régiójában a Fitzroy-folyó alsó folyásának környékére korlátozódik. Elterjedési területének mérete nagyjából 49 700 km².[1][2][3]

Megjelenése

szerkesztés

Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti a 4,5 cm-t.[3] Háta bronzbarna, narancssárga és/vagy sötétebb foltokkal, néha egy narancssárga hosszanti csíkkal a közepén. A felső és alsó ajka gyakran fehér. A hasa fehér; a hímek torka szürke, torka felől egy-egy szürke vonal húzódik karjain túlra. A karok és a lábak alsó felülete lilás-rózsaszínű. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya arany- vagy bronzszínű. Mellső lábának ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókén fele részig van úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek igen nagy méretűek, és a háttal megegyező színűek.[3]

Életmódja

szerkesztés

Nyáron és esetleg ősszel, az esős évszakban szaporodik. A petéket egyenként rakja le a vízfelszín alatti növényzetre az elárasztott füves árkokban és ideiglenes tavakban. Az ebihalak hossza elérheti a 4,5 cm-t, és szürke vagy barna színűek, sötétebb foltokkal. Gyakran a víztestek alján maradnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[3][1]

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, nem fragmentált, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]