Főmenü megnyitása

A vásárjog a középkorban királyi kiváltságlevéllel adományozott jog volt, amely a szabad királyi várost, a bányavárost vagy a földesurat hatalmazta fel arra, hogy évente (országos vásár), vagy a hét bizonyos napján (hetivásár) vásárt tarthasson.

A vásárjog a városok szabadságainak része volt, míg a falvakban – az urbárium szerint – a földesurat illette meg.

A jogosult e jog alapján helypénzt szedhetett. A helypénz fizetésének kötelezettsége alól azonban a nemesek, a városok polgárai, a jászok és a kunok mentesek voltak.

Később, a kapitalizmus korában is, és ma is a vásárjogot a kereskedelmi miniszter engedélyezheti. [forrás?]

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar Néprajzi Lexikon
  • Pallas Nagy Lexikona