Főmenü megnyitása

Vécsey Ernő (Budapest, 1910. december 25. – Budapest, 1977. február 23.) magyar zeneszerző, zongoraművész, pedagógus.

Vécsey Ernő
Életrajzi adatok
Született 1910. december 25.
Budapest
Elhunyt 1977. február 23. (66 évesen)
Budapest
Pályafutás
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző, zenepedagógus

PályafutásaSzerkesztés

A Zeneakadémiára 12 éves korában nyert felvételt, itt Székely Arnoldnak volt a növendéke. Miután befejezte tanulmányait, bejárta Európát és a Közel-Keletet számos könnyűzenei együttessel zongoristaként és karmesterként. 1933-ban tért vissza Magyarországra, itthon Heinemann Sándor zenekarában volt zongoraszólista. 1936-tól hanglemezfelvételei is készültek, 1942-től vezetője volt a Radiola Tánczenekarnak. 1945–46-ban a vendéglátóipari szórakoztatásban tevékenykedett. 1947-től oktatott a Hivatásos Zenészek Zeneiskolájában, 1960-tól pedig az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanított éneket és zongorát. 1963–67-ben karmesterként működött a győri Kisfaludy Színháznál. Mint zeneszerző, az 1940-es évektől lett ismert. Több száz táncdala közül sokból sláger lett (Én mindig Pestről álmodom, Nem tagadom, Béka-szerenád), számos világslágerhez ő írta a magyar szöveget. Nagy népszerűségnek örvendtek zenés vígjátékai, az ő nevéhez fűződik Gershwin első magyarországi bemutatása is (Rhapsody in Blue, Zeneakadémia, 1939).

Szimfonikus műveSzerkesztés

  • Három arcod (1959).

Zenés vígjátékaiSzerkesztés

  • A jégeső nem akadály (1957);
  • Az asszony többet keres (1961);
  • Őszi napsütés (1961);
  • Ismerem magát (1962);
  • Legfeljebb elválunk (1962);
  • Az igazi (1963);
  • A szamárlétra (1964);
  • Lúdas Matyi (1965).

KönyveSzerkesztés

  • Jazz-zongora iskola (Balassa P. Tamással és Lelkes Péterrel, Bp., 1961)

ForrásokSzerkesztés