A vérfácán (Ithaginis cruentus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó Ithaginis nem egyetlen faja.[1][2]

Infobox info icon.svg
Vérfácán
Ensangrentado 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae)
Nem: Ithaginis
Wagler, 1832
Faj: I. cruentus
Tudományos név
Ithaginis cruentus
(Hardwicke, 1821)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vérfácán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vérfácán témájú médiaállományokat és Vérfácán témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Thomas Hardwicke angol zoológus írta le 1821-ben, a Phasianus nembe Phasianus cruentus néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Ithaginis cruentus affinis Beebe, 1912
  • Ithaginiss cruentus beicki Mayr & Birckhead, 1937
  • Ithaginis cruentus berezowskii Bianchi, 1903
  • Ithaginis cruentus clarkei Rothschild, 1920
  • Ithaginis cruentus cruentus (Hardwicke, 1821)
  • Ithaginis cruentus geoffroyi J. P. Verreaux, 1867
  • Ithaginis cruentus kuseri Beebe, 1912
  • Ithaginis cruentus marionae Mayr, 1941
  • Ithaginis cruentus michaelis Bianchi, 1903
  • Ithaginis cruentus rocki Riley, 1925
  • Ithaginis cruentus sinensis David, 1873
  • Ithaginis cruentus tibetanus E. C. S. Baker, 1914[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Bhután Kína, India, Mianmar és Nepál területén honos. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők, 3000 és 4500 méteres tengerszint feletti magasságokban. Magassági vonuló.[4]

Rejtőzködő életmódja ellenére közkedvelt madár. Az indiai Szikkim állam nemzeti madara.

MegjelenéseSzerkesztés

A testhossza 48 centiméter, testtömege 550-650 gramm.[5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Hegyvidéki erdőkben élő faj, de télen valamivel alacsonyabban fekvő földekre és legelőkre is lehúzódik, hogy megtalálja táplálékát. Ilyenkor előszeretettel társul az éberebb és jobb hallású fülesfácánok (Crossoptilon) csapataihoz.

Ügyesen fut, de ritkán szánja rá magát a repülésre.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészekalja 5-12 tojásból áll, melyen 27-29 napig kotlik. A tojó egyedül költi ki a tojásokat és a fiókákat is egyedül neveli fel.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  2. a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. november 17.)

További információkSzerkesztés