V. Bálint Éva

(1947–) magyar újságíró, szerkesztő és riporter

V. Bálint Éva (Budapest, 1947. február 26.) újságíró, szerkesztő és riporter. A Magyar Hírlap munkatársa (19781988), majd főmunkatársa (19892002). A MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia tanára (19931996), (19981999). Az Ady Társaság, a Magyar UNESCO Bizottság és a Raoul Wallenberg Egyesület alapító tagja. 1990-től 1992-ig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alelnöke.

V. Bálint Éva
Élete
Született1947. február 26. (77 éves)
Budapest, Magyar Köztársaság
Nemzetiségmagyar magyar
SzüleiBrun Imre, Fuchs Klára
HázastársaVeres András
GyermekeiVeres Mandy
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)riportok, publicisztikák
KiadóiMagyar Hírlap

Tanulmányai szerkesztés

1965-ben érettségizik az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában. 19671969 között az ELTE jogi karának, 19731976 között bölcsészkarának hallgatója, ahol 1976-ban szerez szociológia szakos diplomát.

Pályafutása szerkesztés

Az érettségit követően és egyetemi tanulmányai kezdetén az Európa Könyvkiadó, majd a Nemzetközi Koncertigazgatóság propagandistájaként dolgozik. Később az Elektromos Művek joggyakornoka, majd Országos Vezetőképző Központ tudományos segédmunkatársa lesz.

Első szerkesztősége a Vezetéstudomány című szaklap, ahol 1977-1978 között dolgozik. 1978-tól a Magyar Hírlap munkatársa, 1989-2002 között főmunkatársa. 1991-1993 között a kulturális rovatot szerkeszti a napilapban. Számos hetilapban és folyóiratban is publikál, pl. Budapester Rundschau, Élet és Irodalom, Elit Magazin, Heti Világgazdaság, a londoni Jewish Quarterly, Kritika, Látóhatár, Múlt és Jövő, Népszava, Valóság, Vigilia.

Újságírói működése mellett hazai és nemzetközi kulturális szervező munkája is jelentős. Az 1980–1990-es években a Budapesti Fesztiválzenekar, majd a Magyar Könyvklub PR munkatársa. Az 1990-es évek végétől részt vesz az újságíróképzésben is,[1] tanít a Bálint György Újságíró Akadémián, majd a Magyar Író Akadémia tanácsadója lesz.[2]

Írói, újságírói pályája kezdetén leginkább az irodalomszociológia foglalkoztatja. Későbbi tárcáiban és cikkeiben a magyar kultúra, társadalom és politika aktuális kérdéseivel foglalkozik. Kritikákat és recenziókat is ír. Legjelentősebb munkái azonban az interjúk, melyeket magyar kulturális élet számos jelentős személyiségével készített. A beszélgetésekből több kötetet is szerkesztett.

Válogatott művei szerkesztés

  • Interjúkötetek:
    • Rendiség a romokon: Vélekedések a rendszerváltás éveiből, Budapest, Pesti Szalon, 1994
    • Kövek és kavicsok, Budapest, Filum, 2000
  • Interjúk: Tragikum és derű: Beszélgetés Pilinszky Jánossal, Magyar Hírlap, 1980. március 14.
    • Nincs bűntudata? : Interjú Hankiss Elemérrel, Új Tükör, 1982/33.
    • Tanítás, írás: életforma: Beszélgetés Balassa Péterrel, Magyar Hírlap, 1989. április 1.
    • Az érzelmes szociológus: Beszélgetés Losonczi Ágnessel, Magyar Hírlap, 1998. szeptember 26.
    • „A Holocaust nem teológiai véletlen”: Beszélgetés Nyíri Tamással, Magyar Hírlap, 1989. november 4.
    • „Hetven táján a régi barát akármit mond: rokon”: Beszélgetés Konrád Györggyel, Kritika, 2003/4.
    • Az oroszlán átugrik a tűzkarikán, de nem szereti: Beszélgetés az egészségügy betegségeiről és lehetséges terápiájáról Dr. Weltner János főorvossal, Kritika, 2003/7-8.
    • A Vigilia beszélgetése Vizi E. Szilveszterrel, Vigilia, 2003/8.
    • És megint elmondja mindenkinek: Beszélgetés Karinthy Mártonnal, Kritika, 2003/12.
    • ...maga a történelem ismeretlen : Beszélgetés Berend T. Ivánnal, 2004/12.
    • Igazából szövegeiben él : Beszélgetésféle Kertész Imrével, Kritika, 2006/5.
  • Filmek:
    • Portréfilm Vezér Erzsébetről (Nemzeti Video Archívum, 1998)
    • Portréfilmek a Spielberg-Soa Alapítvány számára, 1998-1999
    • Konrád áramló leltára (OSZK Történelmi Interjúk Tára, 2003)
  • Tanulmányok:
    • A sikerképtelenség környezetrajza – Három magyar regény szociológiai szempontú tartalomelemzése (Veres Andrással), In: A közvetítő – Egy irodalomtanár emlékezete, szerkesztette V. Bálint Éva, Budapest, Tankönyvkiadó, 1979.
    • A káosz szerkezete – Könyvkiadás, 1989, Kortárs 1989/12. 132–139. o.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés