VII. Arsak pártus király
VII. Arsak, más néven II. Phraatész Kr. e. 138-tól Kr. e. 127-ig.
| VII. Arsak pártus király | |
 | |
| Született |
i. e. 2. század Pártus Birodalom |
| Elhunyt |
i. e. 127 Pártus Birodalom |
| Szülei | VI. Arsak pártus király |
| Foglalkozása | király |
 A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Arsak pártus király témájú médiaállományokat. | |
ÉleteSzerkesztés
I. Mithridatész fiaként született és édesapjának volt örököse.[1] Kr. e. 130-ban megtámadta a Szeleukida VII. Antiokhoszt,[1] aki kezdeti sikerek után vereséget szenvedett, és Kr. e. 129-ben Médiában elesett.[1] A vereséggel vége szakadt az Eufrátesztől keletre fekvő területek feletti Szeleukida hegemóniának.[1] A háborúk idején két erős nomád törzsnek, a szakáknak és a tokhároknak is sikerült benyomulniuk Kelet-Perzsiába.[1] Phraatész ellenük vonult, és seregébe Antiokhosz legyőzött seregéből is sorozott be görögöket.[1] Amikor azonban a görögök az ütközetben cserbenhagyták, Phraatész vereséget szenvedett, és életét vesztette.[1] Utódja nagybátyja, II. Artabanosz lett.[1]
KrónikaSzerkesztés
Marcus Iunius Iustinus így ír Phraatészről (Világkrónika, XLII:I):
„ Mithridatesnek, a parthusok királyának halála után fiát, Phrahatest teszik meg királynak. Ez háborút akart indítani Syria ellen, hogy bosszút álljon Antiochuson, amiért a parthusok királyságára tört, de a scythák felkelése miatt vissza kellett térnie saját országa megvédelmezésére. Phrahates ugyanis felfogadta a scthákat, hogy pénzzért segítik a parthusokat Antiochussal, Syria királyával szemben. De a scythák már a háború befejezése után érkeztek oda, és így – azon a címen, hogy későn jött a segítségük – nem fizették ki őket. A scythák bosszúsan, hogy ekkora utat hiába tettek meg, követelték, hogy fáradalmaik fejében vagy a zsoldjukat fizessék meg, vagy jelöljenek ki számukra egy másik ellenséget. A gőgös válasz miatt megsértődtek és a parthusok határait kezdték el pusztítani. Phrahates tehát, amikor megindult ellenük, országa védelmére hátrahagyott maga helyett egy bizonyos Himerust, akit egykor viruló gyermeksége tett számára kedvessé. Ez a Himerus azonban elfeledkezve régi életmódjáról és arról, hogy tisztsége csak időleges, kényúri kegyetlenséggel, durván gyötörte a babyloniaiakat és sok más várost is.
Phrahates pedig a scythák elleni háborújába magával vitte azt a görög sereget, amelyet az Antiochus ellen viselt háborúban ejtett foglyul, s amellyel gőgösen és kegyetlenül bánt. Egyáltalán nem gondolt azzal, hogy ezek ellenséges lelkületét a fogság egyáltalán nem szelídítette meg, sőt, hogy a méltatlankodás és az ellenül elkövetett jogtalanságok miatt még inkább úrrá lett lelkükön. Amikor tehát ezek a görögök látták, hogy a parthusok hadrendje meginog, fegyvereikkel együtt átálltak az ellenséghez és végrehajtották a régóta áhított bosszút fogságukért, legyilkolva a parthusok hadseregét, sőt magát Phrahates királyt is.[2]”
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 547. oldal
- ↑ Marcus Iunianus Iustinus: Világkrónika a kezdetektől Augustusig: Fülöp királynak és utódainak története. Szerk. Adamik Lajos, ford. Horváth János. Békéscsaba: Helikon Kiadó. 1992. ISBN 963 208 056 4 , 296–297. oldal
| Előző uralkodó: VI. Arsak |
|
Következő uralkodó: VIII. Arsak |
