Vencseng hercegnő
Vencseng hercegnő (tibeti: Mung-csang Kungco; kínai: 文成公主, pinjin: Vencseng Kongcsu; 628–680/2[2]), családneve Li, a kínai Tang-dinasztia királyi klánjának egy kevésbé jelentős ágának tagja volt. 641-ben[3] Tang Taj-cung kínai császár beleegyezésével hozzáment Tibet királyához Szongcen Gampo-hoz, érdekházasságot kötve ezzel a két ország között.[4] Tibetben elterjedt elnevezése Gyasza, azaz „kínai feleség”.[5]
| Vencseng hercegnő | |
 | |
| Született | 628 Tibet |
| Elhunyt | 680 (51-52 évesen)[1] |
| Házastársa | Szongcen Gampo |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vencseng hercegnő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az életének nagy részét legendák színezik, amelyet propaganda célokra használtak. A Tang-dinasztia korából származó kínai források szerint Vencseng hercegnő vezette be Tibetbe a kínai kultúrát,[6] a tibeti források szerint pedig a király másik feleségével, a nepáli Bhrikuti hercegnővel együtt, ketten voltak felelősek a buddhizmus Tibetben történő megalapításában.[7][8] A hagyományos tibeti történészek mindkét feleséget Tárá, az együttérzés istennőjének az újjászületésének tekintik.[9][10]
Kulturális jelentősége szerkesztés
Szongcen Gampo és Vencseng abban a reményben kötöttek házasságot, hogy ezzel támogatják Tibet és Kína harmonikus kapcsolatát.[11] Széles körben úgy tartják, hogy a két külföldi hercegnővel kötött érdekházassággal jelentős buddha-szobrok érkeztek Tibet területére és a két nő közbenjárására épülhetett meg a Dzsokhang templomegyüttes Lhásza városában. A Vencseng hercegnő utazásáról és későbbi életéről szóló történetek legendákká nőtték ki magukat és már nehéz elválasztani a valósat a kitalálttól.
A kínai kultúrán és a buddhizmuson kívül Vencseng hercegnő kereskedelmi szerződések és a selyemúton való biztonságos közlekedés ígéreteit is magával vitte Tibetbe. A hozománya nem csupán rengeteg aranyból állt, hanem finom bútorokból, selymekből, porcelánokból, könyvekből, ékszerekből, hangszerekből és orvosi könyvekből.[11] Ráadásul új mezőgazdasági módszerek, földművelő, szövő- és egyéb eszközök is beáramlottak a himalájai ország területére.[11]
A kínai források szerint Vencsenggel érkezett a kínai kultúra Tibetbe, a tibeti források azonban ezt nem támasztják alá.[12] A tibetiek úgy hiszik, hogy Szongcen Gampo mozdította előre a technikai és társadalmi fejlődést azzal, hogy a főváros székhelyét áttette Lhászába és hatalmas birodalmat épített.[11]
Szintén Vencseng hercegnőhöz kapcsolják a Nedong-megyében található Tradruk templom alapítását is. Egy Vencseng névvel díszített thangkát a mai napig őriznek az egyik kápolnájában.
Vencseng hagyatéka ma is tovább él. Költők generációi zengtek neki himnuszokat. Évente két hagyományos ünnepnapon, a negyedik és a tizedik holdhónap 15. napján, az ő tiszteletére énekelnek és táncolnak a tibeti emberek.[13]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Dowman: Dowman, Keith. The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. London and New York: Routledge & Kegan Paul (1988). ISBN 0-7102-1370-0
- ↑ Laird: Laird, Thomas. The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. Grove Press (2007). ISBN 978-0-8021-4327-3
- ↑ Jay: Jay, Jennifer W.. Li, Princess Wencheng, Biographical Dictionary of Chinese Women: Tang Through Ming, 618–1644. M.E. Sharpe, 204–205. o. (2014). ISBN 978-0-7656-4316-2
- ↑ Powers: Powers, John. History As Propaganda : Tibetan Exiles versus the People's Republic of China: Tibetan Exiles versus the People's Republic of China. Oxford University Press (2004). ISBN 978-0-19-803884-9
- ↑ Slobodník: Slobodník, Martin. The Chinese Princess Wencheng in Tibet: A Cultural Intermediary between Facts and Myth, Trade, Journeys, Inner- and Intercultural Communication in East and West (up to 1250). Bratislava: Lufema, 267–276. o. (2006)
- ↑ Warner: Warner, Cameron David. A Prolegomenon to the Palladium of Tibet, the Jowo (Jo bo) Śākyamuni, Proceedings of the Tenth Seminar of the IATS, 2003. Volume 13: Art in Tibet: Issues in Traditional Tibetan Art from the Seventh to the Twentieth Century. BRILL, 3–17. o. (2011). ISBN 90-04-15519-8
További információk szerkesztés
- Beckwith, Christopher I.. The Tibetan Empire in Central Asia. Princeton: Princeton University Press (1987)
- Peterson, Barbara Bennett. Notable Women of China. M.E. Sharpe (2000). ISBN 978-0-7656-1929-7
- Richardson, Hugh E. (1965). „How Old was Srong Brtsan Sgampo”. Bulletin of Tibetology 1 (2), 5–9. o.
- Richardson, Hugh E. (1997). „Mun Sheng Kong Co and Kim Sheng Kong Co: Two Chinese Princesses in Tibet”. The Tibet Journal 22 (1), 3–11. o.