Venyera–3
A Venyera–3 a szovjet Venyera-program harmadik űrszondája, egyidejűleg repült a Venyera–2-vel. 1965. november 16-án indult el a Vénusz felé. Az első mesterséges égitest, amely elérte a Vénuszt.
| Venyera–3 | |
| Űrügynökség | RKK Enyergija |
| Gyártó | NPO Lavocskin |
| Küldetés típusa | 3MV |
| Indítás dátuma | 1965. november 16. |
| Hordozórakéta | Molnyija hordozórakéta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–3 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés szerkesztés
Kutatási célja, hogy megérkezzen a Vénusz légkörébe, majd leereszkedjen a felszínre. 1965. december 26-án pályamódosítást hajtottak végre. 1966. március 1-jén a tervezett leszállási helytől mintegy 450 kilométer távolságban lépett be a Vénusz légkörébe. Leszállás közben nem lehetett összeköttetést teremteni vele, a becsapódás után, valamint a megnövekedett hőmérséklet okozta üzemzavar miatt némák maradtak az adóberendezések. A Venyera–3 így az első űreszköz, amely elérte egy másik bolygó felszínét.
Jellemzői szerkesztés
Közel egy tonna tudományos felszerelést vitt magával. Hossza 3,3 méter, maximális átmérője 1,1 méter. Műszerezettsége megegyezett a Venyera–2 szondáéval. Az akkumulátorok energiaellátását napelemtáblák biztosították. Speciális rekesze egy 90 centiméter átmérőjű, gömb alakú tartály, a leszállóegység, melynek felületét speciális bevonattal – hővédő pajzzsal – látták el, a fékeződés során fellépő hőterhelés ellen. A leszállási fékezésre ejtőernyőrendszer szolgált. A leszállási egységet alapos sterilizálásnak vetették alá.
Források szerkesztés
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Dr. Bitó János – Sinka József – Utak a kozmoszba – 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
