Vibrafon

A vibrafon (elnevezése a latin vibrare – rezegni szóból) dallamjátszó ütőhangszer. Az 1910-es évek végén találták fel. Először csak a dzsesszben használták. Könnyűfém lapjainak elrendezése klaviatúraszerű. Hangterjedelme általában: f-f3. Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A megütött lapok alatt cső alakú, hangolt rezonátorok helyezkednek el. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. A zenész a szelepek fordulatsebességének változtatásával módosíthatja a vibratót.

Vibrafon

Hangterjedelem

A Wikimédia Commons tartalmaz Vibrafon témájú médiaállományokat.

Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel (pedállal) szabályozzák.

Marimbákból és vibrafonból álló együttes az 1940-es évekből

Híres vibrafonosok

• Gary Burton
• David Friedman
• Lionel Hampton
• Milt Jackson, (Modern Jazz Quartet)
• Dave Samuels
• Warren Wolf

Magyarok

• Beamter Jenő
• Szaniszló Richárd
• Tommy Vig

Vibrafon a komolyzenében

• Alban Berg: Lulu, 1937
• Darius Milhaud: Koncert vibrafonra és marimbára, 1947
• Pierre Boulez: Le marteau sans maître, 1954.
• Tommy Vig: Concerto klarinétra, vibrafonra és zenekarra, Concerto vibrafonra és zenekarra

Források

• Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723