Victor Franke

német katonatiszt, vezérőrnagy, 1. vh

Erich Victor Carl August Franke (Zuckmantel, 1866. július 21. - Hamburg, 1936. szeptember 7.) német katonatiszt, vezérőrnagy. Az első világháború idején Német Délnyugat-Afrikában szolgált, ahol 1914. november 11-én követően a gyarmatot védő Schutztruppe egységek parancsnokaként harcolt az előrenyomuló brit-és dél-afrikai erők ellen egészen 1915 nyaráig.

Victor Franke
Victor Franke
Victor Franke
Született1865. július 21.
Zuckmantel (ma Zlaté Hory)
Meghalt1936. augusztus 7. (71 évesen)
Hamburg
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Rendfokozatavezérőrnagy
CsatáiHereró háború
Első világháború
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Franke témájú médiaállományokat.

Victor Franke 1861. július 21-én született a sziléziai Zuckmentalban, ami ma Zlaté Hory néven Csehországhoz tartozik. Ifjúkorában csatlakozott a német hadsereghez, 1887-től a 6. pionír zászlóaljhoz kerül, ahol 1888-tól tiszt. 1896-ban leszerelt, majd hamarosan a Német Birodalom délnyugat-afrikai gyarmatára került. Franke az anyaországból érkező német katonákból álló 2. Schützenkompanie parancsnokaként részt vett a német gyarmatosítók ellen kirobbant hereró felkelés elfojtásában. Omaruru térségében vereséget mért a helyi lázadókra, ezért hamarosan az "Omaruru hőse" névvel illették. Katonáival sikeresen vette fel a harcot a lázadókkal, számos német állást mentett fel és heves harcokat vívott Otjihinamaparero, Onganjira és Oviumbo térségében. A hererók ellenállásának 1905-ös letörését követően Franke szolgálatának elismeréséül megkapta a legmagasabb német kitüntetésnek számító Pour le Mérite érdemrendet.

Franke az első világháború kitörését követően részt vett a gyarmat védelmében. 1914. november 11-én a Német Délnyugat-Afrikában állomásozó német erők parancsnoka, Joachim von Heydebreck halálát követően az alezredessé előléptetett Franke vette át a gyarmati erők vezetését. 1914. december 8-án egy kb. 500 fős különítmény élén átlépte az ekkor még független, portugál irányítás alatt álló Angola (Portugál Nyugat-Afrika) határát, és megtámadta a térségben állomásozó portugál katonaság naulilai állomását. A számbeli fölényben lévő portugál egységeket a németek heves harcok árán visszavonulásra kényszerítették, a támadók nagy mennyiségű lőszert, egy géppuskát és egy kórházi lovaskocsit zsákmányoltak. A siker ellenére 1915 elejétől a német csapatok egyre beljebb szorultak vissza az előrenyomuló dél-afrikai erők elől. 1915. július 9-én az ország északi részébe szorult, élelmiszer- és vízhiánnyal küszködő gyarmati csapatok vezetőjükkel együtt letették a fegyvert.

A fegyverletételt követően egy okawayói fogolytáborba szállították, ahonnan 1919-ben térhetett haza. 1920-ban vezérőrnaggyá léptették elő, majd ugyanebben az évben leszerelt. Az 1930-as évek elején krónikus trópusi betegsége miatt egy ideig áttelepült Brazíliába, majd gyógykezelés céljából 1936-ban hazatért. 1936. szeptember 7-én halt meg Hamburgban. Franke életében a császár lojális híveként a csatatéren az ellenséggel szemben keménységet mutatott, és ez általában kegyetlen magatartással és könyörtelenséggel párosult, amit súlyosbított a parancsnok alkoholizmusa és morfiumfüggősége. Naplója megtalálható a Namíbiai Országos Levéltárban, és annak 1896-1904 között íródott első kötetét 2003-ban hivatalosan is kiadták.

  • Die Tagebücher des Schutztruppenoffiziers Victor Franke. Band 1, Delmenhorst 2003 (ISBN 3-936858-00-4).