VHS

(Videó szócikkből átirányítva)

A VHS (Video Home System) 1976 óta létező analóg mozgóképfelvételi és lejátszási technológiára vonatkozó szabvány, videókazettát kezelő készülékek számára. A japán JVC cég fejlesztése, ez a szabvány vált általánossá az otthoni felhasználású videók között az 1980-as évektől kezdve.

VHS és VHS-C kazetta
VHS-kazetta belseje
VHS-lejátszó vagy videómagnó

A VHS-kazettákra jellemző volt, hogy lejátszásnál a mágnesszalag kopott, így a kép és a hang minősége kis mértékben fokozatosan romlott. Bár voltak jobb minőségű videókazetták is.

A VHS-lejátszók gyártását 2016-ban szüntették meg, ekkor állította le utolsóként a japán Funai cég a gyártást, és beszüntette az alkatrészek szállítását is.[1]

Videókép rögzítéseSzerkesztés

A VHS-rendszernek hozzávetőlegesen 3 MHz sávszélesség állt rendelkezésre a kép- és 400 kHz a színvivő jel számára, amit alacsony szalagsebesség mellett, döntött szalagsávú leolvasással érnek el. A kép intenzitási (fényességi vagy szürkeárnyalatos) jelét frekvenciamoduláltan rögzítik. A videoszalagon a képi információt hordozó „sávok” a szalag lejátszási irányához képest megdöntve foglalnak helyet, mint szövegsorban a perjelek "///". Minden egyes ilyen sáv a kép egy fél sorának információját hordozza, hasonlóan az analóg televíziós sugárzási rendszerekhez. A PAL-rendszerű VHS-felvétel 576 sort volt képes rögzíteni képkockánként.

Hangsáv rögzítéseSzerkesztés

Az eredeti VHS-szabványban a hangjeleket a szalag felső szélén lévő folytonos sávra rögzítették alapsávi jelként, ahogyan egy magnetofonban. A rögzített hangsáv frekvenciatartománya a szalag sebességétől függött. A normál lejátszási sebesség mellett NTSC-rendszerű felvételnél ez durván a 100 Hz-től 10 kHz-es frekvenciák visszaadását jelentette, az ennél kisebb szalagsebességű PAL-rendszerű jelrögzítésnél még szegényebb volt a hangtartomány.

A VHS egyéb változataiSzerkesztés

  • VHS-C (camcorderek számára kifejlesztett kisebb méretű kazetta)
  • S-VHS (Super VHS), amelyet 1987-ben vezettek be, nagyobb képfelbontású, mint a sima VHS.
  • S-VHS-C (a VHS-C super VHS változata)
  • W-VHS (még analóg formátum, de már HD minőségű)
  • W-VHS-C (a VHS-C W-VHS változata)
  • D-VHS (digitális, HD minőségű)
  • D-VHS-C (a VHS-C D-VHS változata)

Műszaki specifikációkSzerkesztés

  • Lejátszási/felvételi sebesség SP üzemmódban: PAL-rendszerben 2,339 cm/s, NTSC-rendszerben 3,335 cm/s
  • Szalagszélesség: 12,70 mm (½ inch)
  • Jelátvitel: 3-3,5 MHz
  • Vízszintes képfelbontás: 250 sor
  • Függőleges képfelbontás: PAL-rendszerben 576 sor, NTSC-rendszerben 486 sor
  • Frekvenciaátvitel: állófejjel: 100–9000 Hz +-3dB; forgófejjel: 20–20000 Hz +-1dB (jel-zaj arány: 42dB, ill. <72 dB)

Játékidő és szalaghosszSzerkesztés

PAL/SECAM-rendszerbenSzerkesztés

Típus Standard Play Long Play Szalaghossz
E-30 30 perc 60 perc 148 láb
E-60 60 perc 120 perc 290 láb
E-90 90 perc 180 perc 429 láb
E-120 120 perc 240 perc 173 méter / 570 láb
E-180 180 perc 360 perc 259 méter / 851 láb
E-195 195 perc 390 perc
E-200 200 perc 400 perc
E-210 210 perc 420 perc
E-240 240 perc 480 perc 348 méter / 1142 láb
E-300 300 perc 600 perc

NTSC-rendszerbenSzerkesztés

Típus Standard Play Long Play Extended Play / SLP Szalaghossz
T-20 20 perc 40 perc 60 perc 145 láb
T-30 30 perc 60 perc 90 perc 211 láb
T-45 45 perc 90 perc 135 perc 310 láb
T-60 60 perc 120 perc 180 perc 412 láb
T-90 90 perc 180 perc 270 perc 610 láb
T-120 120 perc 240 perc 360 perc 247 méter / 812 láb
T-160 160 perc 320 perc 480 perc 327 méter / 1075 láb
T-180 180 perc 360 perc 540 perc 369 méter / 1210 láb
T-240 240 perc 480 perc 720 perc 433 méter / 1421 láb

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz VHS témájú médiaállományokat.

JegyzetekSzerkesztés