Vita:Gárdos Péter (fotóriporter)
|
Ez a szócikk témája miatt a Zsidóságműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
1956-ban az MTI Fotonál voltam én is ipari tanuló. Tavasszal kerültem oda,és Gárdossal rövidesen legjobb barátok voltunk.Nem dolgoztunk együtt,mert ő a riportereknel volt én pedig a Méteres Laborban Artz Ernő alatt.Sokat jártunk táncolni,főleg a Dunakertbe,ami a mai Mariott Szállo helyén volt. Barátságos,mindig vidám fiu volt,szerette az életet,a lányokat. Gárdos halála,a Parlamenti mészárlás, életem meghatározó és egyben legborzalmasabb eseménye volt, ezért szeretném a tényeket kissé helyesbbiteni,megértve azt,hogy 53 év után nem emlékszik mindenki pontosan az eseményekre.Miután én legjobb barátomat vesztettem el,én pontosan emlékszem az eseményekre. A rendszerváltás után Pesten voltam és felhivtam az akkor már vezérigazgató Horling Robi volt kollégat,hogy érdeklődjek arrol,hogy Gárdos hova lett eltemetve, mert nem találtam a temetőkben. Horling emlékezett rám és szivélyesen meghivott kávera a Naphegyre. Akkor mondtam el neki,hogy Gárdos hogy halt meg,ugyhogy az MTI Fotónal már akkor legalább egy ember tudott erről,de talan nem tartotta elég fontosnak ahhoz,hogy a nyilvanossággal közölje.Horling elmondta,hogy Gárdos el van temetve,csak nem Gárdos,hanem Goldfinger néven. Ugyanakkor rendeltem a saját 56-os anyagomrol az achivumbol másolatokat,köztük azt a totálképet amit pont a sortűz elött készitett Gárdos,de én adtam be és az én szignommal van ott. Azon a végzetes délelöttön a Riporter Szobában voltam Gárdossal.Hirtelen lánctalpakat hallottunk a Köruton,kinéztünk és a harckocsikon utazó fiataloktól kiabálva megkérdeztük hova mennek. Mondták a Parlamentnél van gyülés.Azonnal kaptuk Flexaret fényképezőgépeinket,leszaladtunk és egy tankra felkapaszkodtunk. Igy érkeztünk a Parlament közelébe.Itt már nagy tömeg volt,nagynehezen odatolakodtunk a Parlament elé, a a bejárattal szemben,egy kicsit jobbra ahol egy lámpa vasoszlop állt akkor.Ma nincs ilyen lámpa ott.A lámpaoszlopra fel lehetett mászni kb. egy méter magasságig,mert volt egy peremszerű kiképzése.Mind a ketten mint lelkes fotósok,a tömegrol,ami sürű és oriási volt, totál képet akartunk csinálni. Barátságosan civakodtunk ki másszon fel a lámpára. Ugy döntöttünk hogy először Gárdos,utána én mászok fel. Én felsegitettem a Pétert,ő lassan,a nagy fotóművészektől tanult alapossággal beállitotta a Flexaretet és megcsinálta a totálképet.A következő másodpercben megszólalt a Minisztérium tetejéről a géppuska és talán az első golyó a Gárdost érte,talán mert magasabban volt. Én még láttam hogy valami megüti,de a pánikban levő tömeg elsodort, egész a Földművelési minisztérium alagsoráig vitt.Itt betörtük az ablakot és sokan egész késő estig ott bujtunk el,mert a teret lőtték ha valakit láttak. Én nagyon szerettem volna visszamenni megnézni hogy tudok-e segiteni a Gárdoson,de ez lehetetlen volt.A rengeteg halottat és sebesültet még délután elvitték.A téren pocsolyákban állt a vér. Hazaérve anyám mondta hogy a Gárdos nagymamája sokszor telefonált,hogy miert nem ment még haza Péter. Én tudtam,hogy a néninek a csaladjábol csak Péter és ő élték túl a Holokausztot,ugyhogy egyszerűen nem voltam képes órákig visszahivni.Végülis felhivtam és elmeseltem,mi történt,de hozzátettem,hogy lehet hogy Péter életben maradt csak talán megsérült.Miután Péter Szombatig sem ment haza,a nagymama siró könyörgésére,Harta Viktor,Nagy Laszlo és én elmentünk az Üllöi uti klinikára,ahol a Parlamenti halottakat taroltak.A sok hulla borzalmas állapotban volt,a legtobb felismerhetetlenül összetaposva.Ez talán 29-en volt.Megtalaltuk Gárdost,fejlövéssel,valoszinüleg azonnal meghalt,nem szenvedett.Azota ahányszor Pesten jártam Kanadában született gyerekeimmel,mindig elvittem őket arra a helyre a Parlament elött ahol az akkori legjobb barátom,a vidám,mosolygos Gárdos Péter a legaljasabb merényletnek lett áldozata,ahol a magyar Ávosok talán 50 méterről géppuskával belelőttek egy Kossuth nótát éneklő,fiatal es fegyvertelen tömegbe.Mert nem igaz hogy oroszok lőttek,azokat talán meg lehetne érteni.De hogy egy magyar tiszt ilyen parancsot adjon és egy katona végrehajsa,ezt sem megérteni sem pedig megbocsájtani nem lehet. Sokszor gondolok Gárdos Peterre,valahogy ugy érzem helyettem halt meg. Ha hatékonyabban vitatkozom vele és én mászhattam volna fel a lámpara, Ő élt volna 53 csodálatos évet és most rólam lenne emlekmű az MTI falán.Nyugodj bekében TIKEDRÁS!(ez volt a kedvenc kifejezése,mindenkire,hogy mit jelent csak a Gárdos tudja).
Alkamasint,rendekezésre állok szivesen az MTI Foto 56-os eseményeire,és ezek esetleges helyesbitésere ha jobban emlékszem mint a kollegák.