Vita:Glaktophágok
|
Ez a szócikk témája miatt az Ókorműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Vázlatos | Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
Glaktophagoi szerkesztés
A glaktophagoi (γλακτοφάγοι) kifejezés – jelentése tejevők – a kancafejőnek nevezett nép jelzője Homérosz költeményében. E jelzőt tulajdonnévnek is tekintették, valóságos népekre próbálták ráruházni, s ekképpen testet öltött.
A tejivó kancafejők (hippemolgoi glaktophagoi) neve az Iliászban bukkan fel:
- Zeusz miután Hektórt s népét a hajók fele vitte,
- ott is hagyta a fáradalom s örökös hadivész közt;
- ő maga meg ragyogó szemeit másmerre vetette,
- messze lovas thrákok tájékát vette szemügyre,
- harcos műsz népét s tejivó jó kancafejőkét
- és az igazszívű abiosz népnek mezejét is;
- Trója felé már nem fordult ragyogó szeme többé:
- mert nem hitte szivében, hogy valamely örök isten
- menne segítségére a trósznak vagy danaosznak.
Homérosz bizonyára hallott a kelet-európai pusztán élő népekről, többek között a szkítákról, életmódjukról, szokásaikról. Kijelentései tehát nem egészen légből kapottak. Az említett nevekkel, jelzőkkel azonban aligha valóságos nemzeteket jelölt, illetve minősített. A tejivó kancafejő és az abioi nemzetség vélhetően költői képzeletének szülötte, akárcsak kijelentései, pl. az abioi néppel kapcsolatban: „legigazságosabbak az emberek között”.
Az ókor történetírói közül többen – ha kételkedtek is Homérosz kinyilatkoztatásában –, létező népeknek tekintették a felsoroltakat, s a glaktophagoi jelzőt is tulajdonnévként kezelték. A kelet-európai pusztán élő különböző nemzetségekhez, jobbára szkítákhoz próbálták a szóban forgó neveket hozzárendelni. Ekképpen öltött testet pl. a Scythae Agavi, Hippemolgi, Galactophagi (és Galactopotae), valamint az Abii nevű népcsoport. Utóbbit önálló népként (Gabii) említi Aiszkhülosz, A megszabadított Prométheusz című munkájában. Homéroszi szófordulattal legigazságosabb, vendégszerető embereknek nevezi őket, kik a megműveletlen föld vadon termő gyümölcseivel élnek. Lakhelyükről azonban nem tudósít.
Ahogyan gyarapodtak a földrajzi stb. ismeretek, akként sokasodtak a kétségek – Sztrabon például vitatja a felsorolt nevekkel illetett népek létezését –, illetve kerültek az említett nevek a földabroszokon mind távolabbra, az ismert világ ködbe burkolózó pereméhez. Utóbb pedig Közép-Ázsia területére.
Ptolemaiosz szerint a tejivók (Galaktophagoi Skythai) az Aspisia ore és a Tapoura ore hegység környékén laktak. E nevek – szerzőnk talán tévedett elhelyezésüket illetően – a Kopet-dag, illetve Tabarisztán (Mázandarán) hegyeit jelölhetik. Előbbi, Ptolemaiosz művében, a közelben tanyázó avarokról (Aspisioi) kölcsönözte nevét. A tejivó jelzőt következésképpen rájuk is vonatkoztathatjuk.
Homérosz: Iliász. Fordította Devecseri Gábor. Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.niif.hu/00400/00406/html/).