Vita:Kiskunlacháza
|
Ez a szócikk témája miatt a Magyar települések műhelye érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt a Földrajzműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! |
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. |
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. |
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |
Kiskunlacháza, református templom szerkesztés
Az idegenforgalmi témájú oldalakon, bárhol, nagyon sok a tévedés. Kiskunlacháza egyik legértékesebb látnivalójával, a ref. templommal kapcsolatban a "tévedések" ráadásul az egyik mérvadó forrásra is visszavezethetők. Utánajártam, és a helyi újságban 3 részben leközöltem kutakodásom eredményét. Kérlek, segíts, hogy a helyes infó terjedjen!
KÖSZÖNÖM!
Íme a teljes cikk: Nem mindegy? A lacházi református templom történetéhez
1.1. rész A nem egészen fiatal lacházi reformátusok 1824-re datálják templomuk építését. Ezzel szemben a manapság egymás után megjelenő turisztikai kiadványokban, térképeken, a Kiskunlacházát ismertető honlapok többségén, de még lexikonokban, kézikönyvekben is általában 1771-72 szerepel. Vajon ki tudja jobban?
Tulajdonképpen mindkét adat helyes. A látszólagos ellentmondás feloldásához vissza kell mennünk az időben, legalább 1272-ig, amikor IV. (Kun) László király „elajándékozta az akkor még Szántónak nevezett települést, és határait leíratta”
2. A királyi adománylevél és a környékre vonatkozó egyéb Árpád-házi levéltári adatok arra utalnak, hogy községünk elődje a jelenlegi Duna-part üdülőövezetének emlékharanggal megjelölt részén lehetett (a Sellő u. eleje, a játszótér tájéka). Ekkor már van „egyháza”, vagyis a kezdetleges „térképeken” jelölt temploma3. 1740-42 között őseink kénytelenek voltak a súlyos árvizek miatt „kijjebb”, a folyótól 4-5 kilométernyire, a magaslatokra költözni. Alföldy-Boruss Dezső adatokkal bizonyítja, hogy ettől kezdve jó néhány évig egyszerre két templomban is lehetett igét hirdetni, Lacházán és Új-Lacházán. A mai helyre kerülve ugyanis siettek (1741!) templomot építeni a lacháziak, amelyhez – ellentétben a szájhagyománnyal - valószínűleg a török hódoltság alatt elpusztult kis falvak (pl. Csóka, Szentkirály, Jakabháza esetleg Bankháza) valamelyikének templomköveit használták fel. Erről, a történetünkben második templom-épületről nem sokat tudhatunk. Nem is állt sokáig, mivel szűknek bizonyult. Következett tehát a harmadik templom építése, amelynek adatait a legtöbb útikalauz pontosan-pontatlanul említi, a jelenleg látható épületre vonatkoztatva. De ez a templom nem az a templom! Tehát: a mai lacházi református templom elődje épült 1771-72-ben, Peithmüller József pesti kőművesmester irányításával. Az említett kiadványok összeállítói nyilvánvalóan a Magyar Tudományos Akadémia Topográfiai Munkaközössége által 1957-ig (!) összeállított ötkötetes Magyarország műemléki topográfiája4, adatait használták föl, amelyekre még tudományos igényű dolgozatok, lexikonok, kézikönyvek is hivatkoznak, nem beszélve az interneten megjelenő információ(?)-özönről.
A kiskunlacházi lelkészi hivatal irattárában gazdag iratanyag található erről a „harmadik” templomépületről, tervrajzzal, részletrajzokkal, költségvetéssel stb. Meg kell említenem Szecsey Imre alapos munkáját, amellyel ezt a dokumentációt, Takaró András nagytiszteletű úrral együtt, feldolgozta, kiállította. Sőt, Alföldi Boruss Dezsőnek is rendelkezésére bocsátotta, aki Öregállás-tanulmányában bemutatta a legfontosabb ábrákat és adatokat. Ezek alapján nemcsak a második, ideiglenes templomépület adataira következtethetünk, hanem a következőére, ti. a maira is. Legalább laikus szemlélőként, összehasonlítva a címlapfotót a 43. oldalon közzétett oldalnézeti rajzzal!
Felhívnám a figyelmet a különösen szép toronysisakra is. Továbbá: a hosszirányban (!) elhelyezkedő két karzat közül az egyikhez külső „grádics” (lépcsőfeljáró) vezetett, amiből a könyv írója inkább átépítésre, bővítésre következtet, mint lebontás utáni újjáépítésre. Mi pedig arra tudunk következtetni, hogy nem ez a végleges, ma is látható változat. Mielőtt a mai templomépületről szólnánk, tennünk kell egy kis kitérőt. Magyarországon a 19. század eleje, a tágabb értelemben vett Reformkor, monumentális építkezések jegyében telik Az álmos, provinciális Pest néhány évtized alatt méltó társa lesz a fővárosnak, Budának.Az építészetben stílusváltás következik be: a későbarokk (copf) stílus átadja helyét a klasszicizmusnak, amelynek mindenki által ismert példái a Nemzeti Múzeum, a pesti Városháza, a Vármegyeháza épülete5.
Ebben a termékeny, szép időszakban épült negyedszer is újjá a lacházi református templom, büszkeségére a redemptus (ősi privilégiumaikat megváltott) szabad kun polgároknak, akik hamarosan,1839-ben elnyerik a mezővárosi rangot6. Ma ezt az épületet csodálhatjuk meg végigsétálva a Kossuth Lajos utcán, sőt távolból, bármely irányból a község felé közeledve. Várady József7 templom-monográfiája mind a négy egymást követő templomot ismerteti. Az 1820-tól –24-ig tartó építkezésre a lacházi református egyházközség archivumában és a Ráday-levéltárban találhatott néhány szórványos utalást a szerző. Ugyanitt tanulmányozta szakdolgozatához8 az idevágó protocollumokat (jegyzőkönyveket) Koronicsné Sződi Zsuzsanna, aki szintén arra talált adatokat, hogy a templom 1820 és1824 között épült (át?) Nyilvánvalóan a helyi iratok és a szájhagyomány alapján ünnepelte a gyülekezet 1924-ben a templom építésének 100 éves, 1984-ben pedig a 160 éves évfordulóját.9
Hónapok óta próbálom összegyűjteni az adalékokat a fentiek bizonyítására. Folytatása következik – a cikknek is, a nyomozásnak is. Nyomravezetők segítségét - mindnyájunk érdekében - szívesen fogadom.
Jegyzetek 1.Községünk neve a tárgyalt időszakban Lacháza, amin a mai településnek a Határ úttól számított északi részét kell értenünk. 1950-ben csatolták Pereget Kiskunlacházához, s azóta együttesen viselik a nagyobb „testvér” nevét. Az egyesítés idején Pereg lakossága csaknem kizárólag római katolikus, Lacházán zömmel reformátusok laktak. A cikkben a hajdani Lacháza főutcáját (ma Kossuth Lajos utca) uraló templomépületről lesz szó.
2.Alföldy-Boruss Dezső: Öregállás, Emlékek Lacháza múltjából, Szerkesztette Szecsey Imre. A borítót, a képeket és a mutatót készítette Hernádi Ferenc. Kiadó és nyomás Press+Print Nyomda, Kiskunlacháza. A kitűnő család-, hely- és egyháztörténeti tanulmány igen nagy hiányt pótol. Sok ilyenre volna szükség, hogy végre összeállhasson a nagyközség helytörténete.
3.Kiskunlacházi Kalendárium 1992. Kiadó: Kiskunlacháza Nagyközség Önkormányzata 57 – 61. oldal.
4. Magyarország műemléki topográfiája , szerk. Dercsényi Dezső, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958
5.Többek között: Zádor Anna: Az építészet és múltja. Válogatott tanulmányok. Művészet és elmélet, Budapest, Corvina Kiadó 1988. (A klasszicizmus kialakulásának néhány problémája)
6.Kovács József László: Kiskunlacháza vázlatos története – bevezető A kiskunlacházi Kiskun MGTSZ első két évtizede (1960–1980) c. házi kiadványhoz, hivatkozásokkal többek között Reggel Bálint id. szakdolgozatára
7.Várady József: Dunamellék református templomai. Gyoma, 1983 – Ugyanő: Református templomaink Debrecen, 1987. Kiadja a Borsodi Református Egyházmegye, Miskolc
8.Koronicsné Sződi Zsuzsanna, Fejezetek a kiskunlacházi református egyházközség történetéből (1770 – 1900) Főiskolai Szakdolgozat, 1989. Kézirat
9. Itt köszönöm meg Czuni Gábornénak a kutatómunkához nyújtott szíves segítségét ..
2. rész Hofrichter József (1779 – 1835). Jegyezzük meg ezt a nevet, a templomépítő nevét! És az építés idejét: 1820-1824.
Legfőbb kalauzunk Bibó István (ifj.) művészettörténész lesz, akinek doktori disszertációjáig könyvről könyvre haladva, a hivatkozások alapján jutottam el.
1 A 60 oldalas tanulmányból egy külön fejezetet, kereken 6 oldalnyi elemzést olvashatunk a kiskunlacházi református templomról, ezen belül közel két oldalnyi jegyzet hivatkozik a forrásokra, legnagyobbrészt „Kiskunlacháza mezőváros régi iratai”-ra a Pest-megyei Levéltárban.(Továbbiakban PMLT)
Bibó István Hofrichtert úgy mutatja be, mint akit az egyik legjobb pesti mesterként tart számon a magyarországi építészeti klasszicizmus irodalma, és „akinek művészete a legközelebb áll Pollack Mihályéhoz” (a Nemzeti Múzeum építészéhez) … Bécsi tanulmányai után tér haza Pestre, és – a folyamatosan kutatott dokumentumok alapján megállapítható – „hamarosan Pest városának kedvelt és ismert építésze lett, aki a neki jutott feladatok rangsorában … közvetlenül Pollack és Hild János után következett”. Seregnyi pesti lakóház: vidéki földesurak, gyarapodó polgárok, Bécsből , Pozsonyból hazafelé tájékozódó arisztokrák palotái köthetők a nevéhez.
1812-ben a pesti kőműves és kőfaragó céh „al-elöljárójául jelölték, 1819-ben Pest vármegye hivatalos építészévé nevezték ki, s ebben a minőségben több hidat épített a megyében, s a pesti vármegyeháza épületeinek javítását végezte. 1820-ban a céh első elöljárójává választották … 1816-tól a Kálvin téri templom építését vezette (1830-ig2), s valószínűleg itt szerzett hírneve és ismeretségei révén hívták meg 1820-ban a kiskunlacházi református templom építésére”, amelyet 1824-ben fejezett be. További munkái – ma is álló ismert műemlék-épületek: 1829-32 – a vármegyeház lakóépülete (a mai Pest-megyei Önkormányzat épületegyütteséből a Semmelweis utcai szárny), 1832-34 – Károlyi-palota (Károlyi Mihály u., ma a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének ad helyet), 1830-ig – az ún. Ókollégium, a régi református kollégium Kecskeméten. Közben szakmai és társadalmi elismertsége egyre nőtt: ”1830-tól a Szépítő Bizottmányhoz kinevezett mesterként Pollackot helyettesítette, s építési ügyekben kiküldött vizsgáló bizottságok tagja volt. 1831-ben a választott polgárság tagja lett.”
A kiskunlacházi református templom építészeti ill. művészettörténeti elemzésére kompetencia híján nem vállalkozom, de nem is férne e cikk keretei közé. Összevetve a nagyon sokban hasonló Kálvi téri templommal, Bibó István ezekkel a szavakkal foglalja össze megállapításait: „a lacházi templom Hofrichter ma ismert és bizonyított műveinek legjobbja. A pesti református templomnál kisebb léptékű feladatot …amannál egységesebben, nagyvonalúbban oldja meg. … Ahol nem kötötték meg a gyülekezet vezetőségének előírásai, harmonikus, egységes, tiszta alkotást hozott létre.”
Mit is kívánt a gyülekezet – ill. az „ezzel gyakorlatilag azonos község” Hofrichtertől? A PML-ban megtalálható iratok eligazíthatják az érdeklődőt. (De jó is lenne, ha valamelyik építész, történész vagy egyháztörténész-jelöltünk szakdolgozati témául választaná ezt a kérdéskört!) Részlet az építésszel kötött szerződésből – Bibó István hivatkozása alapján – mai helyesírással: „… még 1772 esztendőben Isten dicsőségére szenteltetett templomunk a népességhez képest felette szűk lévén, annak nagyobbíttatása felől Hofrichter József pesti lakos és építőmester úrral a következő pontok alatt egyeztünk meg …” itt következik a részletezés, a benyújtott tervre vonatkozóan. A szerződéskötés időpontja: 1820. május 14.
A kiskunlacházi ref. lelkészi hivatal irattárában találtatott az a bejegyzés, miszerint a templom alapkövét (!) már 1820. május 27-én le is tették.1821. március 16-án már a templomhajó tetőzetéről kötnek szerződést Schmidt András ráckevei ácsmesterrel. 1822-ben viszont új kéréssel állt elő a megrendelő: a befogadóképesség növelése végett karzatot építsen a mester „a templom napkeleti és napnyugati részén …a legcsinosabb és legújabb gusztus szerint…” Az eredeti tervrajzok alapján a tanulmány szerzője „különlegesen szép térhatású, tágas belső terű” épületet képzeltet el az olvasóval, amelyet a változtatás erősen beszűkít, bár a karzatok megoldása önmagában véve „nagyon szép, az építőmester finom arányérzékére vall”. A homlokzat kialakítása viszont a pesti mintánál „sokkal szervesebb, egységesebb, architektonikusabb”.
1824 a befejezés éve: máj. 26. szerződés a kőfaragóval, jún.28. szerződés Schmidt Andrással a toronysisak elkészítésére, végül 1824. szept. 22. felkerül a toronygomb a kész épületre.
Bibó István mindenre kiterjedő kutatása ellenére 1975-ben nem talált meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy milyen lehetett az eredeti toronysisak. 1868-ban volt már egy sisakrenoválás, majd 1913-ban készült a jelenlegi. A cserélt toronygomb őrizte az 1824-es befejezés dokumentumát.
Cikkem befejezését pedig februárra halasztom.
Jegyzetek
1.Bibó István: Hofrichter József. Építés-Építészettudomány VII. (1975) 3 – 4. sz.
2.Az internetről letölthető összefoglalójában a BME tanára, Kalmár Miklós közzéteszi az ide vonatkozó mai kutatási eredményeket: „Hofrichter gyakran dolgozott más neve alatt, sokszor kivitelezte más tervét. Átlagos, hétköznapi megbízásokat kapva, mindig alapos, pontos munkát végzett. Önálló mesterként készített főműve, mely hírnevét joggal megteremtette a Kálvin-téri református templom, 1816-ból. Az építkezés elhúzódott s még halála után is tartott. A templommal kapcsolatban több más mester, például a Hild család több tagjának neve is felmerült, például az épület elé Hild József tervezett portikuszt. Hofrichter meghatározó szerepe, szerzősége azonban egyértelműen tisztázódott.” (Kalmár Miklós A magyar klasszicizmus kevésbé ismert építészei Hofrichter, Péchy, Páckh, Zitterbarth és a két Kasselik - Google keresőbe írandó: arch.eptort.bme.hu/doc/kalmar04.doc)
Illusztrációkhoz:
A kiskunlacházi templom vázlatos alaprajza (Bibó István monográfiájából)
Egy oldal a Latzházi Reformata Szent Ekklésia Protocollumából (jegyzőkönyvéből) A másolat az eredetiről 1991-ben készült
Szövege: Az 1821ik Esztendő Aprilis 1ső napján Szabad Kis Kun Laczháza Helységében a’ rendes Tanátsi Házban tartatott Ecclesiai Gyűlésben jelen voltak ?? Bíró Tóth Miklos, Bagi Jónás, Bak Gergely, Seregély Ferencz, Deák János, Galambos András, Toth András, Bak Gergely, Józan István, Galambos István, Örsi Mihály, Toth Ferencz Tanátsbéli Urak, és Nagy Ferencz notarius: úgy Deák István, Bak István, Kováts Ferencz, Tóth József, Tóth Mihály, Józan Ferencz, Tuba Gergely, Deák Jósef, Betze András, Tuba János Választottak ő kegyelmek, nem különben a’ Gazdák és Lakosok közzűl igen számosan. – Melly alkalmatossággal: 28. A félben lévő Templom, és újjonan építendő Torony: kivántató(?) költségek ki állításárol lévén szó, Nagy Ferencz notarius következő gondolatit adta ez eránt elő:
Templom építés (Utólagos beírás piros ceruzával) Ujjonnan épitendő Templom, ’s Toronyra szükséges költségek bészerzése eránt költ(?) alázatos gondolati az allól irottnak:
Nem lévén az Ecclésiának ollyan gazdag magános forrása, mellyből a’ már elindított nagy gyűletre kívántató költségek önkényes beszivárgását reményleni lehetne, nagyon méltó, a’ már múlhatatlanúl szükségessé tett tetemes summának minél könnyebb és jobb moddal(?) leendő kiállítása felől gondolkodni. Ugyan azért hivatalos kötelességének tartotta az alólirott , az ezen Tárgy körül elő fordúló magános csekély gondolatit, - avagy…
3.rész1
Éppen 200 évvel ezelőtt, József nádor kezdeményezésére alakult meg a Szépítő Bizottmány (mai szóval bizottság). Ennek a feladata volt a leendő világváros, Pest megtervezése és felépítésének szellemi, esztétikai irányítása. A XIX. század elején a mai értelemben vett építész – tervező – kivitelező - kőművesmester fogalma még nem vált igazán szét . Hogy ki a szakmájának mestere vagy művésze, azt a kész alkotás értéke dönthette el. Ez nagyon igaz a lacházi templom építőjére, Hofrichter Józsefre is, akit eleinte alig akart befogadni a pesti kőmíves céh, pedig már egy sor épület dicsérte szakértelmét és megbízhatóságát. Számos középület épült ebben az időszakban vidéken is. Egyházi és világi megrendelések tömege árasztotta el a főleg Bécsben tanult vagy onnan idetelepült mesterek műhelyeit. A céhes ipar virágkorának kezdetén vagyunk. A nagy építkezéseket megrendelő nemesség maga is értett az építészethez (iskolában fejlett rajzoktatásban részesült). Az épületek helyét, méreteit, díszítettségének fokát és jellegét a megrendelő státusza és pénztárcája döntötte el, de a közterületek szerkezetét, az akkori időkben modernnek számító közművesítést és főleg a házsorok, terek, parkok látványának harmóniáját, a Szépítő Bizottmány szigorú irányításával tervezték meg.
Pest fejlődése természetesen magával hozta a munkaerő, az élelmezés és főleg a szép és tartós asztalos- ács- bognár- kádár- kovács és lakatosmunkák iránti kereslet ugrásszerű növekedését Lacháza „kicsiny de termékeny” határával, virágzásnak induló céhes iparával, kun paraszt-polgár öntudatával, iskolázottságával stb. meg tudhatott felelni a kihívásnak. Sőt, az előző évszázad hányattatásai után éppen ekkor érhette el szervezettségének, rendezettségének, önigazgatási és érdek-érvényesítési képességének azt a szintjét, ahonnan jó eséllyel rajtolhatott a mezővárosi rang, jogok, társadalmi helyzet stb. elérésére. E korszak hatása Lacházára legalább egy évszázadig tartott.(Mindezt az elolvasott forrásanyag és a belülről ismert szokások, értékrend, mentalitás egybevetése alapján merem valószínűsíteni.)
Arra a kérdésre tehát, hogy miért építettek eleink 50 év elteltével ismét templomot, a fenti gondolatok adják meg az egyik választ. A község tehette, mert elő tudta teremteni a rávalót, és tennie kellett, mert Isten háza ismét szűknek bizonyulhatott a hívek számára.
A másik választ a protestantizmus történetével összefüggésben találhatjuk meg.
A török uralom idején többé-kevésbé szabadon gyakorolhatta választott vallását bármelyik „gyaur”. Legfeljebb megadóztatták, ha templomát építeni vagy bővíteni akarta, s ha az erődnek is alkalmas volt, lerombolták. Az Alföldön tehát viszonylag akadály nélkül terjedtek Luther és Kálvin tanai. A ráckevei egyházközség megalakulása, s a lacháziak gyakori odamenekülése alapján feltételezhetjük, hogy a XVI. század közepén már református istentiszteletet tartottak a Belsőfaluban. Feltételezhetjük mindjárt a pesti (Kálvin téri) egyházközséggel való kapcsolatunkat is. „1563-tól …számíthatjuk a pesti református egyház megalakulását … Ugyanis ebben az évben választották dunamelléki generális superintendensnek (püspöknek) Szegedi Kis Istvánt, a tanító és egyházszervező lelkipásztort, a Dunamellék reformátorát, a helvét (svájci) irányú reformáció megerősítőjét.”2 Következésképpen Ráckeve "püspöki székhely" lett, ti. az itt élő Szegedi Kis István „Pesten alul és fölül lévő" 35 egyházat kormányzott.3
„A török-Habsburg hatalomváltás megrendítette a Pesten és Budán élő protestánsok helyzetét. Királyi rendelkezés alapján a protestánsoktól megvonták a polgárjogot, a harcok után nem költözhettek vissza Pest-Budára. Protestáns nem lehetett házbirtokos, örökségét nem írathatta a maga nevére, stb4.” Lacháza viszont a XVIII. században már a Dunától való „kiköltözéskor” (1741) két templommal bírt, egy félig elhagyottal és egy ideiglenessel (L. a cikk első része a decemberi újságszámban) Az 1770-es években hosszas kérvényezés után Mária Terézia engedélyezte egy kőtemplom építését, pontosabban a meglévő bővítését, ami nem lehetett nagyobb, magasabb, mint a katolikusokéi. Környékünkön a török után újratelepített községek nagyobb része volt katolikus lakosságú, így a szomszédos Pereg is. (Temploma szintén1772-ben épült.) 5
A megszorítások 1781-ben, a „kalapos király”, II. József türelmi rendeletével értek véget. Az Alföldön ettől kezdve még sűrűbben emelkedtek az ég felé a karcsú tornyok, a későbarokk stílust a középmagyar népi építkezés hagyományaihoz szelidítve. Lehet, hogy a lacháziak a fejüket vakarták, miért nem tudtak még tíz évig várni, de legalább volt idejük megtalálni és megteremteni az optimális feltételeket a majdani (mai) templom építéséhez6. Ide tartoznak azok a kapcsolatok, amelyeket az1820-as években a lacházi „tudós pap”, Szeles Sámuel, az immár központi jelentőségű Kálvin téri gyülekezettel ápolhatott.7
Mindabból, amit megpróbáltam röviden kifejteni, egyenesen következhet Hofrichter József megtalálása, aki ekkor a Kálvin téri templom építkezését vezette, s a legutóbbi kutatások szerint tervezte is.(L. a cikk 2. része –decemberi szám) Hofrichter valószínűleg szívesen vállalta a lacházi megrendelést, hiszen itt bontakozhatott ki tudása, művészete a legkevesebb kompromisszummal.
Az 1820-24 közötti építkezéssel biztosan jó üzletet csinált mind az építész, mind a megrendelő. A későbbi város hosszú évekre adhatott munkát a Hofrichter-műhely pallérainak, legényeiknek, majd azok utódainak. Lacháza pedig gazdagodott a korszak építészei által megálmodott klasszicizmus legjobb, a faluképbe és a falusi életmódba belesimított hagyományaival. A műemlék-jellegű városházán ill. a református parókián kívül, jó szemmel ma is még, (de meddig?) felfedezhetjük a tudatos városközpont-tervezés nyomait a Kossuth tér és a Kossuth Lajos u. környékén. Arrafelé és távolabb is (a hajdani szálláskertek helyén kialakított telkeken) lépten-nyomon találkozhatunk míves oszlopsorokkal, párkányokkal, oromfalakkal, klasszicizáló vonalvezetésű homlokzatdíszekkel, a Hofrichter pesti házaira emlékeztető téglaberakásokkal, pompás pincékkel, istállókkal, sőt ma is használható, igényesen megépített százéves házakkal. Mindez olyan nagy értékű elásott vagy elherdált kincse településünknek, hogy önálló írást, de leginkább „leletmentést” érdemelne8.
Múló divatoknak élünk. Szemünket a „sztárokra” függesztjük, célunk a jólét, mértékünk a pénz. Valahogy elfelejtettük, hogy az ember a társadalmat arra találta ki, hogy az egyén embermódra élhessen. Peithmüller vagy Hofrichter? 1772 vagy 1820? Nem mindegy? Ha mindegy, akkor 50 év elveszett a lacházi családok történetéből. És a Te 50 éved? Szerinted fontos lehet az unokádnak? És őszerinte? Gondolkozz! Ezért írtam ezt a cikket.
Gál Róza Tel.: 06 30 9147628, E-mail: kiskunkucko@invitel.hu
Jegyzetek
1.A cikk 1. és 2. része az újság decemberi ill. januári számában olvasható.
2.A pesti (Kálvin téri) református gyülekezet történetéből - Benedeczki Attila lelkipásztor összefoglalójából (Internet)
3.Sipos Gábor: Ráckevei reformátorok. Tanulmányok a ráckevei járás múltjából. Ráckeve,1972 33 – 52. old.
4.Benedeczki A i.m..
5.Pereg története nem kevésbé érdekes a tárgyalt időszakban, de lényegesen eltér Lacházáétól, ezért érintetlenül hagytam.
6.Figyelemre méltó a korabeli önkormányzat szelektív viszonyulása a hatalom felől érkező „aktuálpolitikai” áramlatokra. Például egyházi és iskolaügyekben ügyesen éltek II. József rendeleteinek pozitív következményeivel, de a szégyenkövet, a városi önigazgatás e hatékony jelképét, eszük ágában sem volt eltüntetni a királyi tilalom ellenére sem. Ma is ott áll a templom előtt. A szégyenkőről l. Kiskunlacházi Kalendárium 1992. Kiadja Kiskunlacháza Önkormányzata, 61 – 67. oldal. Iskolatörténet: Fejezetek Kiskunlacháza iskolatörténetéből. Készítette Tóth Kálmánné. Pedagógusok intenzív továbbképzése, Zsámbéki Tanítóképző Főiskola, 1998. Kézirat.
7.Benedeczki A.: az 1796. évi pesti Konventen a négy egyházkerület világi vezetői kimondták a pesti gyülekezet megalakulását és elhatározás született a templom megépítésére is. Tudták, hogy ebbe a templomba nem csupán a város lakói, hanem az egész Dunamellékről, s még távolabbról jövő reformátusok is be fognak térni. Ezért kezdettől fogva a nemzet templomának, "középponti eklézsiának" szánták …
8. A cikkem első részében említett monográfia teljesen mellőzi mai templomunk építéstörténetét (valószínűleg a könyv nyomdába adásáig nem kerültek elő a hiteles adatok), ugyanakkor a Kiskunlacháza fejezeten belül részletesen taglalja, 4 fényképpel is illusztrálja a népi építészet helyi jellegzetességeit, kiemelve éppen a klasszicizmus hatását (28 műemlék-jellegű házat ír le.) „A régebbi és egyszerűbb lakóházak széles ereszaljjal épültek ,, az 1840. és az 1883. évi tűzvész után épült nagyobb lakóházak barokk és klasszicizáló jellegű, oromfalas utcai homlokzatokkal és a Kiskunságra jellemző klasszicizáló oszlopos tornác megoldással alakultak, sajátos, helyi építőgyakorlat hagyományában.” Pest megye műemlékei I. Írta a Magyar Tudományos Akadémia Topográfiai Munkaközössége, Akadémiai Kiadó, Budapest 1958.
Felhasznált irodalom
(a jegyzetekben előfordulón kívül)
Zádor Anna – Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Bp.1943
Bibó István: Az Alföld késő-barokk és klasszicista építészetének néhány kérdése. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 1967. 525 –567. old.
Művészet és felvilágosodás, művészettörténeti tanulmányok. Szerk. Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Akadémiai Kiadó, Budapest 1978 - Különösen Bibó István: A magyar építészeti szakirodalom kezdetei (Építészeti szakkönyvek Magyarországon a XVIII. században) 27 – 122. o. valamint Kelényi György: Az Építészeti Igazgatóság és a „hivatalos” építészet Magyarországon a XVIII. század végén 123 –16o. o.
Genthon István: Magyarország műemlékei, Bp. 1951
Bierbauer Virgil: A magyar építészet két rétege. Magyarságtudomány, II. évf. 1936, 264 – 272. o.
Bierbauer Virgil:A magyar építészet története, Bp. 1937.
Magyar református templomok. Főszerk. Dr.Kováts J. István. Athenaeum Budapest, 1942.
Dr. Novák László(Arany János Múzeum Nagykőrös): A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18-19. században. (szerk.: Farkas Rozália) Studia Comitatensia 25. 1995.
Lexikonok, kézikönyvek, útikalauzok, Internet.