Vita:Longaphon
Érdekességként megjegyezném, hogy a Google sem évekkel ezelőtt (2004 körül), sem a cikk írásakor (2009. január 27., 17:11 (CET)) nem adott még egy darab találatot sem a Longaphon kifejezésre. Djurika vita 2009. január 27., 17:11 (CET)
Uj Magyarság, 1941. április 5. / 78. szám, 6. old.:
Hanglemez helyett hangszalag
Budai lakásán kerestük fel Schauer István postafőtisztet, aki rendkívül ötletes hangfelvevő és leadógépet s hanglemez-anyagot talált fel. Az új hangrögzítő készülék forradalmi újítást jelent, amennyiben hihetetlenül olcsó üzemanyaggal dolgozik s kezelése semmiféle szaktudást sem igényel.
— Az Eternafon nevű készülékem modellje — mondja a feltaláló egy gramofonszerű szerkezetre mutatva, — 1935-ben készült el, később azonban társultam May Alajos főmérnökkel, aki azután ezt a nyers modellt jónak találta arra, hogy gyári, precíz kidolgozású modellt csináljon belőle s ezt most Longravox címmel forgalomba is hozta.
— A készülék a viaszhanglemez helyett kémiailag preparált, keskeny hangszalaggal hozható működésbe. Elindításakor az elektromos hangdoboz görbe tűje barázdákat váj a forgó szalagon hosszában, éspedig sűrűn, mert a kétujjnyi széles szalagra mindkét oldalon hetven barázdát képes belehasítani. Ezáltal érhető el, hogy 75 centiméter hosszú keskeny filmszalagon két gramofonlemez négy lapjának hanganyaga rögzíthető meg. Egyórás műsorfelvételére tizenkét méter hosszú szalag elegendő, aminek rendkívüli jelentőségét akkor értékelhetjük, ha arra gondolunk, hogy egy másfélórás hangosfilmhez közel háromezer méter filmszalag szükséges,nem szólva arról, hogy majdnem ugyanennyi rossz felvétel szalaganyaga megy kárba a gyártás alatt.
A feltaláló elindította előtünk a gépet és azután a rádióban egy zenekari számot szólaltatott meg. Később gramofonon lejátszott egy lemezt, majd a jelenlevők beszéltek bele a készülékbe. A gép a felvétel után a következő pillanatban egy váltó gombnyomásra sorjában tiszta hangon adta vissza egy hangszórón át mindazt, amit az előbb felvett. A családi használatban az ilyen készülék azt jelenti, hogy bárki a filléres áru hangszalagon felvételt készíthet magának a rádió bármelyik hangversenyéről, operarészletekről, tánclemezekről, bármilyen előadásról, vagy helyszíni közvetítésről, amit a maga szempontjából érdekesnek tart, egyszóval tetszése szerinti műsort állíthat össze, amelyet tíz, húsz, vagy ötven év múlva is lejátszathat magának. Megörökítheti a gyermekek, vagy az öregek hangját, bármilyen beszéd, ének, vagy zenei hangot, ami egy életen át mindig visszaadható.
De ez csak egyik része a postafőtiszt találmány-sorozatának. A készülék eredeti modelljére ugyanis egy különös szerkezet van felszerelve, aminek segítségével plasztikusan adja vissza a zenei hangokat. A feltaláló ezt úgy érte el, hogy a hangrezgés terjedelmét ezzel a szerkezettel három regiszterre osztotta, mély, közép és felső regiszterekre, minek következtében a hangszalagra felvett nagyzenekari művek is leadáskor a térbeli hallás érzetét keltik s minden hangszer hangját tisztán és külön érzékelheti a fül. A primhegedűk szárnyalása, a különféle fúvók, a mélyhegedűk, az ütőhangszerek és a hárfa zengése csodálatos tisztasággal hallhatók.
Ez a találmány az igényesebb zenekedvelők számára jelent majd nagy örömet, akiket a gépzene eddig nem elégített ki. Gazdasági szempontból az új hanglemezanyag feltalálásának van különösen nagy jelentősége. Ez az anyag kémiai kompozíció, rugalmasabb és tartósabb, mint az eddigi hanglemezanyag, amelynek külföldi behozatala nehézségekbe és nagy költségbe kerül. Az új lemezanyag előnye ezzel szemben az, hogy meglepően olcsó és hazai nyersanyagokból állítható elő.
A drága hangosfilm, a tökéletlen rádió-viaszlemez és a méregdrága külföldi művészlemezek idején kiszámíthatatlan a hordereje ezeknek az ötletes és hasznos találmányoknak. K. I.