|
- „Most meg az isteni sarj, az aranyhaju hős Polüneikész,
- Oidipusz oldala mellé tett egy drága ezüstös
- asztalt: isteni bölcs Kadmosznak az asztala volt ez;
- s szép szinarany poharat töltött tele mézizü borral.
- Ám, mikor ő ott látta az apjáról maradott szép
- drága ajándékot, nagy bánat hullt a szívébe.
- S míg ott volt mindkét fia, tüstént szörnyü nagy átkot
- esdett: és nem volt süket erre az isteni bosszú.
- Kérte, hogy ők soha osztozkodni ne tudjanak édes
- testvérségben, a harc meg a háboru legyen a részük.”
|
