Wäinö Aaltonen

finn szobrász, 1894-1966

Wäinö Valdemar Aaltonen (néha Väinö) (Finnország, Marttila, 1894. március 8.Helsinki, 1966. május 30.) finn szobrász, a modern finn szobrászat jelentős egyénisége. Előbb festészettel foglalkozott, szobrászatot a vesterholmi kőfaragó iskolában kezdett tanulni. Főképp szoborportrékat és emlékműveket készített. Sokoldalú művész volt, aki a népi hagyományoktól a modern irányzatokig terjedő stílusban alkotott. Az 1937. évi párizsi világkiállításon nagydíjat kapott.

Wäinö Aaltonen
Született Wäinö Waldemar Aaltonen
1894. március 8.[1][2][3][4][5]
  • Karinainen
  • Marttila[4]
Elhunyt 1966. május 30. (72 évesen)[6][1][2][3][4]
Helsinki[7]
Állampolgársága finn[8]
Gyermekei egy gyermek:
Matti Aaltonen
Foglalkozása
  • festőművész
  • szobrász
  • fotográfus
  • képzőművész
Iskolái
  • Turun piirustuskoulu
  • Wäinö Aaltonen School
Kitüntetései
  • honorary doctorate of Lund University (1941)
  • Prince Eugen Medal (1947)[9]
  • a Helsinki Egyetem díszdoktora (1950)
A Wikimédia Commons tartalmaz Wäinö Aaltonen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Még életében megalapították a turkui Wäino Aaltonen Múzeumot.[10]

Élete szerkesztés

Egy szabó gyermekeként született Karinainen faluban. A művészet azután kezdte érdekelni, hogy a turkui Művészeti Egyesület rajziskolájába járt 16 éves korától, 1910 és 1915 között.[11] Sok időt töltött a festészet tanulmányozásával, de szobrászként elsősorban autodidakta volt. A márványmegmunkálás technikáját rokonától, Aarre Aaltonentől tanulta, illetve az által, hogy kőművesinasként dolgozott Hirvensalóban. Egy tanévig Felix Nylund szobrász helyettes tanár volt turkui művészeti iskolában, és munkássága ihletést jelentett a fiatal Aaltonen számára.[12]

1923-ban egy olaszországi utazás során Aaltonen megismerkedett a kubizmussal és futurizmussal; ezek a hatások elsősorban festészetében figyelhetőek meg.

A Finn Köztársaság megszületésével és az első világháború végeztével háborús emlékműveket készített. Hamarosan nemzeti ikonná vált, és 1927-ben Stockholmban rendezett kiállítást. Szobrai nemzeti jellegűek, és Finnország polgárairól mintázott monumentális alakjairól és mellszobrairól ismert. Példa erre 1925-ben Paavo Nurmiról készített szobra, amely a helsinki Olimpiai Stadion mellett áll. Másik fontos műve Jean Sibelius mellszobra 1928-ből. Mindkét mű, miként szobrainak többsége, bronzból készült, de kőből, sőt üvegből is alkotott. Noha elsősorban naturalista műveket alkotott, a kubista hatás itt is jelen van. Egyike volt a közvetlen megmunkálás 20. századi úttörőinek.

Amikor a finn Parlament új épülete elkészült, Johan Sigfrid Sirén Aaltonentől akart az épülethez szobrokat rendelni. Ehelyett azonban nyílt pályázatot írtak ki, amelyben Aaltonen Munka és Jövő című alkotása nyert. Az aranyozott gipszszobrokat, amelyeket Aaltonen 1932-ben fejezett be halála után öntötték bronzba.[13]

Aaltonen négyszer házasodott. Első felesége Aino Alisa Pietikäinen énekesnő (1920-tól), a második Elsa Emilia Rantalainen színésznő (1931-től), a harmadik Elvi Elisabet Hernell az Artek Galériából (1942-től) és a negyedik Marie Elisabeth Maasik orvos (1961-től). Fia, Matti Aaltonen építész lett, és ő tervezte a turkui Wäinö Aaltonen Múzeumot.[12]

Legismertebb művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Aaltonen, Vallio or Waïnö, 2017. október 9., Vallio or Waïnö Aaltonen
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c Register of the Artists' Association of Finland (finn és angol nyelven)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Аалтонен Вяйнё Валдемар, 2015. szeptember 27.
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Аалтонен Вяйнё Валдемар, 2015. szeptember 28.
  8. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  9. Sök medaljförläningar (svéd nyelven). Swedish royal family. (Hozzáférés: 2023. december 13.)
  10. Szíj Enikő: Finnország. Budapest: Panoráma. 1979. 320. o. ISBN 963 243 111 1  
  11. Schildt, Göran, Modern Finnish Sculpture. Praeger Publishers, New York, 1970
  12. a b Leena Ahtola-Moorhouse: Aaltonen, Wäinö. www.blf.fi (Hozzáférés: 2017. november 18.)
  13. Parliament's Buildings and Art. www.eduskunta.fi (Hozzáférés: 2017. november 18.)
  14. Szíj Enikő: Finnország. Budapest: Panoráma. 1979. 164. o. ISBN 963 243 111 1  
  15. Szíj Enikő: Finnország. Budapest: Panoráma. 1979. 315. o. ISBN 963 243 111 1  

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wäinö Aaltonen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.