Főmenü megnyitása

Wilkinson Microwave Anisotropy Probe

(WMAP szócikkből átirányítva)

A Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP) a NASA műholdja, melynek feladata, hogy a felderítse az Ősrobbanásból származó mikrohullámú háttérsugárzás térbeli hőmérséklet-ingadozásait (anizotrópiáját). A műholdat Delta II hordozórakétával bocsátották fel 2001. június 30-án Cape Canaveralról, Floridából. A WMAP a COBE műhold méréseit folytatja, helyét a Planck műhold vette át.

Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda
Művészi kép az L2-es Lagrange-pontban található WMAP műholdról
Művészi kép az L2-es Lagrange-pontban található WMAP műholdról

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Gyártó NASA
Típus csillagászati
Küldetés
Indítás dátuma 2001. június 30.
Indítás helye Cape Canaveral Air Force Station
Hordozórakéta Delta II 7425-10
Tömeg 840 kg

COSPAR azonosító2001-027A
SCN26859
A Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda weboldala

A WMAP célja, hogy elkészítse a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nagy felbontású térképét, melynek segítségével a Világegyetem természetére vonatkozó elméleteinket tesztelhetjük, azok paramétereit pontosabban meghatározhatjuk.

A műhold neve eredetileg MAP volt. Jelenlegi nevét a program közben elhunyt vezetőjéről, Dr. David Wilkinsonról kapta, aki a kozmikus háttérsugárzás vizsgálatának úttörője volt.

A WMAP célja a teljes csillagos égbolt feltérképezése legalább 0,3° felbontással és 20 µK érzékenységgel, maximum 5 µK szisztematikus mérési hibával. A cél elérése érdekében a WMAP-nek differenciális radiométerei vannak, melyek az égbolt két pontja közötti hőmérséklet-különbséget mérik.

A WMAP a Nap-Föld rendszer L2-es Lagrange-pontjában található, a Földtől 1,5 millió kilométerre, a Földhöz képest a Nappal ellentétes oldalon. Ebben a pontban a szonda helyzete nagyon stabil, és megoldható, hogy mindig a Nappal, a Holddal és a Földdel ellentétes irányba nézzen, csökkentve ezzel a zavaró hatásokat. A WMAP képes hat hónaponként az egész égboltot feltérképezni. A saját galaxisunk, a Tejútrendszer zavaró hatásának kiszűrésére a WMAP 5 különböző frekvenciasávot használ 22 és 90 GHz között.

A szonda a küldetését hivatalosan 2010. október 6-án fejezte be.[1]

A WMAP képe a kozmikus háttérsugárzásról

A WMAP méréseiből nyert adatokSzerkesztés

A WMAP méréseiből néhány kozmológiai mennyiségre a következő értékeket kapták [Térkép a mikrohullámú háttérsugárzásról, Meteor évkönyv 2004, 195. old.]:

a Világegyetem sűrűsége ρ/ρkrit. 1,02 ± 0,02
1-nél sík Világegyetem
Hubble-állandó, H   km/s/Mpc
a háttérsugárzás lecsatolódása 380 000 évvel az Ősrobbanás után
z=1089±1 vöröseltolódásnál
A Világegyetem kora 13,7 ± 0,2 milliárd év [1]
  • A Világegyetem összetétele 4% közönséges anyag (hidrogén, hélium és nehezebb elemek, csillagok és neutrínók), 23% ismeretlen eredetű sötét anyag, és 73%-a misztikusnak tűnő sötét energia.
  • A kozmikus infláció modellel ellentétesek a megfigyelései (lásd a lenti linkeket).
  • A jelenlegi elméleteket a WMAP adatokra alkalmazva azt kapjuk, hogy a Világegyetem mindörökre tágulni fog.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés