A wait a Unix shell beépített parancsa. Arra szolgál, hogy megvárja a shellből háttérben indított program(ok) kilépését, és visszaadja a programok visszatérési értékét. Alakja:

wait [ -n ] [ id... ]

id akár processz-, akár jobazonosító lehet. A jobs -l beépített utasítás mindkét azonosítót kilistázza.

A processzazonosítót az indított program a kerneltől kapja. Ha a háttérben több programot indítottunk egyszerre (például csővezetékkel összekapcsolva), mindegyik külön processz-számot kap. A processzekről az azonosítón felüli információkat a ps paranccsal lehet lekérdezni.

A jobazonosító egy %-jel utáni szám, melyet a shell ad minden háttér-indításkor. Ha több programot indítottunk egyszerre, a shell processzcsoportnak tekinti, és egyben kezeli őket.

A -n kapcsolónak akkor van jelentősége, ha job id-ket adtunk meg. A wait parancs akkor tér vissza, amikor a felsorolt programok/processzcsoportok bármelyike lefutott, és az első státusával tér vissza. Ha az -n-et nem adtuk meg, akkor mindegyik felsorolt programot/processzcsoportot megvárja, és az utoljára befejeződött visszatérési értékét adja vissza.

Ha nem adunk meg id-t, a shell az összes háttérben indított programot/processzcsoportot megvárja, és 0-t ad visszatérési értékként.

Program indítása háttérben szerkesztés

Egy programot úgy indíthatunk háttérben, hogy az utasítás és paraméterek után &-jelet írunk. A jel egyúttal utasításhatároló is, így a sorban akár több háttérben indítandó utasítás is lehet.

Ha egy programot indítottunk, a háttérben indított processz azonosítóját a $! shell-változó tartalmazza.

Ha azt akarjuk, hogy a háttérben indított program több utasításból álljon, három lehetőségünk van. Az egyik:

prog1 ; prog2 &

A másik: kerek zárójelbe tesszük az indítandó utasítások sorozatát:

(
prog1
prog2
)

Ez esetben a háttérben indított programok újabb programokat indíthatnak háttérben (a zárójelek egymásba skatulyázhatók). A zárójelbeli utasítások külön shellben hajtódnak végre.

A harmadik lehetőség: az utasításokat külön scriptbe írjuk. (A zárójel ugyanígy működik, csak nincs külön scriptneve.)

Példa szerkesztés

A script:

sleep 5 &
( sleep 2 ; false ) &
MASODIK=$!
sleep 8 &
sleep 3 &
jobs -l
wait $MASODIK
echo A masodik processz visszateresi erteke: $?
jobs -l
sleep 3 &
echo Megvarjuk, amig az osszes hatterprocessz veget er
wait
jobs -l
A kimenet:
[4] + 6626 Running
[3] - 6625 Running
[2]   6624 Running
[1]   6623 Running
A masodik processz visszateresi erteke: 1
[4] + 6626 Running
[3] - 6625 Running
[2]   6624 Done(1)
[1]   6623 Running
Megvarjuk, amig az osszes hatterprocessz veget er
[2] + 6628 Done
[4] + 6626 Done
[3] + 6625 Done
[1] + 6623 Done

A kimenet első sorában [4] a job száma (%4-gyel lehet rá hivatkozni). A + a default job a bg és fg utasítás számára (lásd bash, job controll fejezet); %+-szal is lehet rá hivatkozni. (A második sorban a - a default processz kilépése után kijelölt default processz, %--szal is lehet rá hivatkozni.) Ezt követi a processz-szám és a job állapota, Done esetén a visszatérési értékkel, ha azt lekérdeztük.[1]

Jobon kívüli futtatás háttérben szerkesztés

Az indított program szülője az &-et feldolgozó shell lesz. A program örökli a shell exportált változóit és nyitott fájljait, beleértve stdin-t, stdout-ot és stderr-t. Amikor a shell kilép, HUP (1-es) szignált küld az általa indított programoknak, melyek ettől általában ugyancsak kilépnek (bár megtehetik, hogy másképp kezelik le a HUP szignált).[2]

A nohup parancs úgy indítja el a paraméterként kapott programot, hogy az hagyja figyelmen kívül a HUP szignált:

nohup prog param... &

Ezzel elkerülhető, hogy kijelentkezéskor leálljanak a háttérben indított programok.[3] Ha a programnak van a shell stdout-jára vagy stderr-jére írt kimenete, az az indítás könyvtárában a nohup.out nevű fájlba kerül.

A már jobként indított háttérprogramok utólag is kivehetők a shell job-táblájából, bár ez esetben az stdin, stdout, stderr és a többi nyitott fájl marad az indításkori.[4] A paraméter nélkül kiadott disown utasítás megváltoztatja az utoljára a háttérben indított program szülőjét. Ettől a háttérprogram függetlenedik az indító shelltől, így annak kilépése sem befolyásolja a futását.

A disown utasítás -h kapcsolójával utólag elérhető, hogy a háttérprocessz ne fogadjon HUP szignált. Ilyenkor a szülője marad az indító shell, így a jobs utasítás mutatni fogja, de a shell kilépése után is tovább fut.

A gyakorlatban a disown helyett általában a nohup parancsot használják.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Please explain the output from the jobs command (StackExchange)
  2. A shell parancssorból is tud szignált küldeni: lásd kill parancs.
  3. Természetesen nem kötelező a nohup-ot háttérben indítani, bár a parancsot erre találták ki.
  4. Mire a disown utasításra sor kerül, a program már írhatott az örökölt nyitott fájlokba.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés