Főmenü megnyitása

Walter Krupinski (1920. november 11.2000. október 7.), német pilóta a második világháborúban, utána a nyugatnémet légierő tisztje. 1100 bevetés alatt 197 légi győzelmet aratott. Krupinski az elsők egyike, akik a Me 262-vel repültek az Adolf Galland által vezetett JV–44-ben.

Walter Krupinski
Bundesarchiv Bild 146-2004-0010, Ukraine, Günther Rall mit Kameraden.jpg
Beceneve Graf Punski
Született 1920. november 11.
Flag of the German Empire.svg Domnau, Kelet-Poroszország
Meghalt 2000. október 7. (79 évesen)
Flag of Germany.svg Neunkirchen-Seelscheid, Németország
Állampolgársága német
Nemzetisége Flag of Germany.svg Német
Fegyvernem Balkenkreuz.svg Luftwaffe 1940-1945
Bundeswehr Kreuz.svg Bundesluftwaffe 1952-1976
Szolgálati ideje 1940-1976
Rendfokozata százados
altábornagy
Egysége JG 52
JG 5
JV 44
Csatái II. világháború
Kitüntetései
Lovagkereszt
Bundesverdienstorden.jpg
Német Szövetségi Érdemérem

Tartalomjegyzék

FiatalkoraSzerkesztés

Walter Krupinski 1920. november 11-én Domnauban[1] született, de Braunsberben nőtt fel. Két öccse volt, Paul és Günther. Paul a Kriegsmarineba, a tengeralattjáró csoportjához részleghez csatlakozott. 1944. november 11-én halt meg a norvég partok közelében elsüllyesztett U–771 tengeralattjárón.[2]

Második világháborúSzerkesztés

 
Günther Rall a 200. légi győzelme után bajtársaival. Jobbról a második Krupinski

Krupinski 1939 szeptemberében belépett a Luftwaffe kötelékébe. 1939 novembere és 1940 októbere között kapott pilóta-kiképzést. Után a 6./JG-52 kötelékéhez osztották be. Első bevetéseit Anglia fölött teljesítette, de nem ért el sikereket.

Első győzelmét a Barbarossa hadművelet során alatt érte el. 1941 decembere és 1942 augusztusa között elérte az 50 légi győzelmet, amiért megkapta az Német kereszt arany fokozatát.[3] 1943 márciusában a 7. Staffel kapitánya lett. 174. győzelméért megkapta a Tölgyfalombokat a Lovagkereszjéhez.

177-dik győzelme után a keleti frontról áthelyezték Németország légterébe.[4] 1944 májusában századosi rangig küzdi fel magát a JG 11 II. Gruppéban. 1944 júniusában a partraszállás következményeként Franciaországba kerül, és 10 gépet lő le.[5] Szeptemberben áthelyezték a JG 26-hoz. 1945 márciusában már Me 262-vel repült a JV 44-nél.

1945. április 14-én, délután 15.00-kor, Krupinski azon négy pilóta egyike volt, akik a München-Riem reptéren teljesítettek szolgálatot. B–26 Marauder bombázók támadtak rájuk kötelékben. Günther Lützow vezette a négy pilótát, de ő maga nem tért vissza a küldetésről.

Igazolt 197 légi győzelmet ért el. 1945. május 5-én amerikai fogságba esett. Krupinski négyszer katapultált, ötször sebesült meg.

KitüntetéseiSzerkesztés

  • Sebesülési érdemrend
  • Német kereszt arany fokozata (1942. augusztus 17.)
  • Vaskereszt első és második fokozata
  • Lovagkereszt tölgyfalombokkal
    • Lovagkereszt (1942. október 29.)
    • 415. Tölgyfalombok (1944. március 2.)
  • Német Szövetségi Érdemérem

A háború utánSzerkesztés

Szeptemberben óvadékot tettek le érte, 1952 novemberében pedig már csatlakozott a Német Ideiglenes Védelmi Minisztériumhoz. 1957-ben őrnagyi rangot kapott, majd Angliába helyezték át. Itt Krupinski a második világháború után elsőként felállított német elfogóvadász-század parancsnoka lett. 1966-ban Krupinski vezérezredesi rangban átvette a nyugatnémet légierő kialakításáért felelős alakulat (Luftwaffen-Ausbildungs-Kommando) parancsnokságát Texasban.

1969 júliusában Krupinski lett a Luftwaffe 3. légihadosztályának parancsnoka. 1971-ben a 2. ATAF vezérkari főnökévé léptették elő, majd 1974 októberében a teljes nyugatnémet légierő parancsnoka lett.

1976 novemberében a Rudel-botrány következtében nyugdíjba kellett vonulnia. 2000-ben Neunkirchen-Seelscheid településen halt meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kelet-Poroszország
  2. HMS Venturer süllyeztette el.
  3. Már a 6. légi győzelménél megkapta a Lovagkeresztet.
  4. 1./JG 5
  5. De augusztus 12-én őt is lelőtték

ForrásSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Krupinski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.