Weiss Miksa
Weiss Miksa, nemzetközileg ismert nevén Max Weiss (Szered, 1857. július 21. – Bécs. 1927. március 14.) magyarországi születésű osztrák sakkozó volt, pályafutása csúcsán a világ egyik legjobbja. Sakkszakíró.
| Weiss Miksa | |
| Személyes adatok | |
| Születési dátum | 1857. július 21. |
| Születési hely | Szered |
| Halálozási dátum | 1927. március 14. (69 évesen) |
| Halálozási hely | Bécs |
| Állampolgárság | osztrák-magyar |
| Versenyzői adatok | |
| Cím | sakkmester[1] |
| Legmagasabb Élő-pontszám | 2727 (1889 július)[2] |
| Legmagasabb ranglista | 3. (1887 augusztus)[2] |
Az elérhető forrásokból nem világos, hogy a Weiss család az osztrák birodalom mely etnikumához tartozónak vallotta magát, mindenesetre zsidó vallásúak voltak.
Sakkplyafutása szerkesztés
Sakkozni 12 éves korában tanult meg. Apja, Zsigmond, még szeredi kiskereskedő korában ismert alakja volt a bécsi sakk-kávéházaknak.[3] Később Bécsbe költöztek, és a gimnázium felső osztályait már ott végezte, majd a bécsi egyetemen pár féléven át matematikát és fizikát tanult, de a tanulmányait nem fejezte be. Később tanította is ezeket a tárgyakat. Közel 40 évig, haláláig a bécsi Salomon Mayer von Rothschild bankház tisztviselője volt.
Játékereje az 1880-as években meredeken emelkedett. 1880-ban, a II. osztrák nemzeti versenyen, Grazban 3. díjas. Ezzel mutatkozott be a nagy nyilvánosság előtt. Az 1882. évi bécsi nagy tornán találkozott először a nemzetközi élvonallal s 10. lett. Az 1885. évi hamburgi versenyen 2–6. díjas, Blackburne, Tarrasch, Mason és Englisch társaságában. A győztes Gunsberg Izidor mögött csak fél ponttal maradtak le. Az 1887. évi majna–frankfurti versenyen az angol–amerikai Mackenzie mögött második, – Blackburne-nel holtversenyben. A vert mezőnyben ott volt az akkori sakkvilág minden nagysága, Steintiz és Csigorin kivételével. Az 1888. évi bradfordi versenyen 6–7. lett, ismét Blackburne-nel együtt.[4]
Az 1889. március 25–május 25. közt lefolyt, 20-résztvevős, kétfordulós New York-i versenyen érte el legnagyobb eredményét. Csigorinnal együtt, holtversenyben lett első. Az első díjért négy játszmás páros mérkőzést vívtak, mind a négy döntetlenül végződött. Ezt követően kisebb jelentőségű versenyeken vett részt. Utolsó versenye 1896-ban, Bécsben volt, ahol még első tudott lenni a feltörő fiatalság képviselői, Marco és Schlechter előtt. Azt látta, hogy Steinitzzel és Laskerral nem bír, elérte azt, amit elérhetett.[4]
Nemcsak sakkozott, szervezett is. 1886–1899 között a Wiener Schachgesellschaft titkára volt, majd az 1897-ben megalakított Wiener Schachklub igazgatótanácsi tagja lett.
A Chessmetrics historikus pontszámításai alapján 1887 augusztusa és 1890 júniusa közt nyolcszor is harmadik volt a havi világranglistán (Wilhelm Steinitz és Joseph Blackburne mögött), és ez volt a legjobb helyezése.
Játékának jellemzője szerkesztés
Weiss játékát – egykorú vélemények szerint – „rendíthetetlen nyugalom és nyugodt megfontoltság” jellemezte. így nyilatkozott róla Marco és Mieses is. Lasker dr. többször írt Weiss „vaslogikájáról“. Tartakover pedig azzal dicsérte egyszer az ifjú Flohrt, hogy játéka a híres – Weiss-féle – hasznos és pontos játékra emlékeztet.[4]
Versenyeredményeinek kronológiája szerkesztés
- 1880 – Grazban Adolf Schwarzcal és Johannes von Minckwitzcel holtversenyben az első helyen végzett egy versenyen.
- 1882 – Bécsben a tizedik lett, két játszmát nyerve Johannes Zukertort ellen és döntetlent érve el a későbbi világbajnok Wilhelm Steinitz ellen.
- 1883 – Nürnbergben a tizedik.
- 1885 – Hamburgban Berthold Englischsel és Siegbert Tarraschsal a második.
- 1887 – Frankfurt am Mainban Joseph Henry Blackburne-nel együtt 2-3.
- 1888 – Bradfordban Blackburne-nel együtt a hatodik.
- 1889 – New Yorkban (6. Amerikai Sakk Kongresszus) egy nagyon erős versenyen 24 győzelemmel, négy vereséggel és 20 döntetlennel Mihail Csigorinnal együtt az első, maga után utasítva Gunsberg Izidort és Blackburne-t.
- 1889 – Breslauban a harmadik.
- 1890 – Bécsben győz, Johann Bauer és Englisch előtt.
Az 1889-es New York-i versenyt azért szerveztek, hogy kihívót találjanak a világbajnok Steinitznek, de sem Weiss, sem Csigorin nem kívánt címmérkőzést Steinitz ellen. Weiss a New York-i viadal után valójában fel is hagyott a nemzetközi versengéssel, bár Bécsben még játszott néhány versenyen. 1895-ben páros mérkőzésen legyőzte Georg Marcót 5,5–1,5 arányban (+5 −1 =1), az 1895-96-os téli tornán pedig Carl Schlechterrel holtversenyben győzött.
Körülbelül ebben az időben kezdte egy bécsi sakkiskola megalapításának előkészületeit.
Weiss sakkszakíró is volt, de munkái kevéssé lettek maradandóak. Ezek:
- Caissa Bambergensis (Bamberg 1902)
- Schach-Meistersteich (Mühlhausen 1918)
- Kleines Schachlehrbuch (Mühlhausen 1920)
Irodalom szerkesztés
- Gaige, Jeremy. Chess Personalia, A Biobibliography. McFarland, 459. o. (1987). ISBN 0-7864-2353-6. OCLC 61261448
- Hartston, William. Golombek's Encyclopedia of Chess. Crown Publishing, 342. o. (1977). ISBN 0-517-53146-1. OCLC 2963790
- The Oxford Companion to Chess, 2, Oxford University Press, 446–7. o. (1992). ISBN 0-19-280049-3. OCLC 34618196
- Jewish Encyclopedia, 497–8. o. (1901–1906)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ez a cím a mai nemzetközi nagymester címnek feleltethető meg
- ↑ a b Chessmetrics Player Profile: Miksa Weiss (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 29.)
- ↑ Berger: Schachjahrbuch 1899.
- ↑ a b c Vajda Árpád (1957. augusztus). „Max Weiss”. Magyar Sakkélet 7 (7), belső borító. o.
