A wickhami csata a második világháború egyik ütközete volt az amerikaik és a japánok között 1943. június 30. és július 3. között a Csendes-óceánon, a Salamon-szigeteki hadjáratban.

Wickhami csata
Amerikai löveg az őserdőben
Amerikai löveg az őserdőben

KonfliktusMásodik világháború
Időpont1943. június 30.1943. július 3.
HelyszínSalamon-szigetek
EredménySzövetséges győzelem
Szemben álló felek

Egyesült Államok

Japán Birodalom
Parancsnokok
Richmond K. Turner
John H. Hester
Lester E. Brown
James R. Clark
Szaszaki Minoru
Hirata Dzsendzsiro
Szemben álló erők
1000
100-200
Veszteségek
20-30 halott
100 halott
d. sz. 8° 44′ 31″, k. h. 158° 03′ 25″8.742000°S 158.057000°EKoordináták: d. sz. 8° 44′ 31″, k. h. 158° 03′ 25″8.742000°S 158.057000°E

Az ütközet

szerkesztés

A wickhami terület jó horgonyzóhely volt az új-georgiai szigetcsoport keleti végén. Nyugati részét a Vangunu-sziget, a keletit a Gatukai-sziget védte. Az amerikaiak úgy vélték, hogy a fő japán helyőrség a vangunui Vura faluban állomásozik, délkeletre a horgonyzóhelytől. Úgy gondolták, hogy a területet gyorsan el tudják foglalni, és a fő csatahelyekre, például Mundába irányuló szállítóhajók védett kikötője lehet.[1]

Az amerikaiak az Oloana-öbölben szálltak partra, Vangunu déli partján. Először a tengerészgyalogosok érkeztek, majd később a gyalogosok. Japán ellenállás nem volt. A fő japán erők azonban nem ott voltak, ahol gondolták, hanem Kaerukában, egy másik faluban, mintegy ezer méterre Vurától északkeletre. Egy század Vura elfoglalására indult, ahol később felállították az aknavetőket. A többi katona Kaeruka ellen vonult.[1]

Vurát mindössze 16 katona védte, őket hamar legyőzték. A fő erő 14.05-kor indította meg akcióját, de mivel a rádiók tönkrementek, nem tudtak tüzérségi támogatást kérni. A japánok keményen védekeztek a Kaeruka-folyó mentén, de az amerikaiak visszavonulásra késztették őket, és megtisztították a falut. Az éjszaka japán hajók érkeztek ellátmánnyal és felszereléssel, mivel nem tudták, hogy a falu elesett, így ellenséges tűzbe kerültek, és kénytelenek voltak visszafordulni.[1]

A japán csapatokat nagyjából fél kilométerre keletre vetették vissza a Kaeruka-folyótól, majd állásaikat több légitámadás érte, és a tengerről is lőtték. Az amerikaiak július 2-án egész nap bombáztak, ami súlyos veszteségeket okozott, és a másnap indított szárazföldi támadás csak kicsi ellenállásba ütközött. Az akcióban mindössze hét japán katonát kellett megölniük. A wickhami horgonyzóhelyet végül nem használták nagyobb hajók.[1]