Wikipédia:Panorámaszabadság 2015/érvek

A megvitatásra váró álló javaslat különféle változatai eltörölnék, vagy nem vezetnék be, vagy nemkereskedelmi felhasználásra korlátoznák a panorámaszabadságot, azaz a fényképésznek, filmkészítőnek azt a jogát, hogy rendelkezzen saján felvételével, ha azon jogvédett köztéri műalkotások vagy épületek láthatóak. Ez számos csoportnak, és a társadalom egészének is érdeksérelmet okozna, miközben nem lennének olyan előnyei, amik ezt ellensúlyoznák.

A panorámaszabadság hiánya:

• Árt az állampolgárnak, aki azt szeretné, hogy jogi doktorátus nélkül is el tudja dönteni, mit tehet a saját maga készítette fényképpel és mit nem. Ha a fényképen szereplő épületről ki kell deríteni, hogy ki építette, ki a jogtulajdonosa, van-e az adott országban panorámaszabadság, lejárt-e már az épület védelmi ideje, és védett-e valami egyéb címen (ez utóbbi különösen bizonytalan kategória; az Eiffel-torony védelmi ideje például már rég lejárt, de az éjjeli fényképezése nem megengedett, mert a megvilágítása jogvédett), akkor a jogkövető állampolgár inkább csak felhőket fog fényképezni. A valódi állampolgár pedig figyelmen kívül fogja hagyni a törvényt (ha egyáltalán tud róla), ami így a társadalom széles rétegeit fogja kriminalizálni, hiszen ki ne fényképezne néha turistaként épületeket?
• Árt a jogvédőknek, mert - a fentiekből kifolyólag - rombolja a szerzői jogba vetett, egyébként is eléggé megtépázott társadalmi bizalmat. Ha a fogyasztó azt tapasztalja, hogy normális napi működése közben folyamatosan törvényt sért, és a törvényhozó sem gondolja komolyan, hogy a törvényt bárki betartaná, akkor ugyanilyen könnyen fogja a törvényt figyelmen kívül hagyni akkor is, amikor mondjuk egy film vagy szoftver megvásárlása és fájlcserélő oldalról való letöltése között kell választania.
• Árt a kis- és középvállalkozásoknak, amelyeknek általában rossz a jogbizonytalanság, mert nincsenek erőforrásaik arra, hogy a zavaros törvényeket értelmezzék, sem olyan jogi arzenáljuk, amivel a bírósági úton történő zaklatásnak elejét tudnák venni. A szellemi tulajdonjogok más területeiről, például a szabadalmakból és a stock fotókból jól ismert jelenség, hogy ha nehezen követhető a szabályozás, megjelennek olyan ragadozók, akik felvásárolják a szerzői jogokat csak azért, hogy perrel fenyegetőzve pénzt sarcoljanak ki a piac gyengébb szereplőiből.
• Árt a szabad tartalmat előállító projekteknek, köztük a Wikipédiának, amelynek évente sokszázezer képet ajánlanak fel a szerzőik, és egy rossz szabályozás korlátozná őket ebben, a Wikipédiát pedig abban, hogy bemutassa Európa közelmúltjának építészetét és köztéri művészetét. Ezzel pedig árt a társadalomnak, amely gazdagodna a Wikipédián közzétett tudásból (szakértők a Wikipédia által nyújtott fogyasztói többletet évi százmilliárd dolláros nagyságrendűre becsülik; pusztán a Wikipédián látható szabad képek értékét pedig kétszázmillió dollárra).

A panorámaszabadság egyes ellenzői azt mondják, hogy ők csak a kereskedelmi felhasználást akarják korlátozni. Ez valójában nem jelent lényeges különbséget, a kereskedelmi felhasználás ma szinte minden digitális felhasználást lefed. A tartalommegosztó weboldalak, blogszolgáltatók és szociális hálózatok (a Facebook, Flickr, Twitter, Blog.hu, Instagram és társaik) for-profit szervezetek, amelyek bevétele valamilyen módon az online felületeik olvasottságához kötődik, az ott megjelenő kép potenciálisan a reklámbevételüket növelheti. Ezek az oldalak tartalmi felügyeletet nem végző szolgáltatóként működnek, a tartalom jogszerűségéért való felelősséget a felhasználókra hárítják, így az egyszerű internetező követne el jogsértést, amikor túristafotóit megosztja a barátaival.

A fenti jelentős hátrányokkal szemben a panorámaszabdság eltörlő, Cavada-féle szövegnek semmilyen számottevő előnye nem lenne. A szerzői jog, cserébe azért, hogy korlátozza egy mű társadalmi hasznosulását, anyagilag támogatja a szerzőt, motiválva arra, hogy tovább alkosson. A panorámaszabadság eltörlésének ilyen hatása aligha lenne - az a bevétel, amit egy építész az épületről készített fényképek után kapna, elhanyagolható ahhoz képest, amit magáért az épülettervért kap. Többnyire nem is keletkezne ilyen bevétel, mert annak a beszedése, elosztása nagyon nehezen kivitelezhető, és a költségek felemésztenék a jogdíjakat - a törvény egyszerűen csak megakadályozná a fényképezést, anélkül, hogy bárkinek bármilyen hasznot hajtana, az árva művekhez hasonló csapdahelyzetet teremtve ezzel.