Willem Mengelberg

Holland karmester.

Willem Mengelberg, teljes nevén Joseph Willem Mengelberg (Utrecht, Hollandia, 1871. március 28.Chur, Svájc, 1951. március 21.) német származású holland karmester. Mengelberg ötven éven keresztül az Amszterdami Concertgebouw Zenekara vezetőjeként (1895–1945) az együttest a világ élvonalába emelte.[14]

Willem Mengelberg
Született
  • Joseph Wilhelm Mengelberg
  • Jozef Willem Mengelberg
  • Joseph William Mengelberg

1871. március 28.[1][2][3][4][5]
Utrecht[6][7][8][9][10]
Elhunyt1951. március 22. (79 évesen)[1][3][7][11][12]
Zuort[7][9]
Állampolgárságaholland[13]
SzüleiFriedrich Wilhelm Mengelberg
Foglalkozása
IskoláiHochschule für Musik und Tanz Köln
Kitüntetései
  • Szent Gergely Lovagrend parancsnoki fokozata
  • a Koronarend parancsnoki fokozata[8]
  • commander of the Order of the Dannebrog
  • Knight of the Order of Orange-Nassau
  • Knight of the Order of the Netherlands Lion
  • commander of the Order of the Crown of Italy‎
  • II. Lipót-rend parancsnoka
  • Katolikus Izabella-rend parancsnoka
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • Officer of the order Orange-Nassau (1902)[8]
Halál okaagyi érkatasztrófa
SírhelyeFriedhof Friedental

A Wikimédia Commons tartalmaz Willem Mengelberg témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Kölni Konzervatóriumban befejezett zongora tanulmányai után Svájcban, Luzernben, kezdi karmester pályáját. Jelentősek voltak Beethoven, Mahler és Richard Strauss interpretációi, Richard Strauss Mengelbergnek dedikálta szimfonikus költeményét, A hősi életet. A Concertgebouw Zenekarával Európa szerte turnézott, a Londoni Szimfonikus Zenekar állandó karmestere volt 1911 és 1914 között, majd a New York-i Filharmonikusok vezetője 1921 és 1930 között, 1928 és 1930 között megosztva ezt a posztot Arturo Toscaninivel. Mindezek mellett Mengelberg az Amszterdami Concertgebouw Zenekar vezetője is maradt egészen 1945-ig.

A II. világháború vége felé Mengelberg elmenekült Hollandiából, Svájcban telepedett le, Hollandiában 1945-ben távollétében német kollaborációja miatt életre szóló száműzetésre ítélték, majd az ítéletet hat évre csökkentették.[14]

Művészete szerkesztés

A New Grove Dictionary of Music and Musicians (1980) megfogalmazása szerint Mengelberg rendkívül szigorú próbákat tartott, Menuhin is említést tesz önéletrajzi könyvében bőbeszédű próbáiról,[15] valamint a partitúrában sem habozott változtatásokat eszközölni, ha saját művészi kifejezésének az jobban megfelelt.

A Concertgebouw Zenekarral készített felvételei jellegzetességei voltak a vonós portamentok, Robert Philip zenetudós ugyanakkor megjegyzi, Mengelberg más zenekarokkal készített felvételein nem hallhatók, valószínűleg más zenekarok karmestereként ezt nem tudta elérni.[16]

Alan Sanders visszaemlékezésében megemlíti, "Mengelberg zenekarhoz való autokratikus viszonyát. Élete késői éveiben viselkedése szélsőséges volt, zenekari próbák alatt a zenekari tagokat kifejezetten megsértette megnyilvánulásaival."[17]

Mengelberg előadói stílusának további jellegzetessége volt a rendkívül szabad tempóválasztás valamit a tempómódosítások is.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Holland Életrajzi Portál. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  7. a b c Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
  8. a b c Onze Musici (holland nyelven). Nijgh & Van Ditmar, 1911
  9. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  10. Onze Musici (holland nyelven). Nijgh & Van Ditmar, 1923
  11. Brockhaus (német nyelven)
  12. Frankfurter Personenlexikon
  13. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  14. a b Willem Mengelberg, Encyclopædia Britannica
  15. Yehudi Menuhin also commented on Mengelberg's verbosity in rehearsal (Yehudi Menuhin, Unfinished Journey, 1977, p. 150)
  16. Philip, Robert (1992). Early Recordings and Musical Style: Changing Tastes in Instrumental Performance, 1900-1950. Cambridge University Press. p. 197. ISBN 0521235286.
  17. Alan Sanders, "Eduard van Beinum: High Fidelity in the Concert Hall," notes to EMI 5 756941, 2003]

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Willem Mengelberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.