Wylie-féle transzliteráció

A Wylie-féle transzliteráció a tibeti írás latin betűs átírására szolgál. Kialakításának célja, hogy egyszerű, angol nyelvű irógép-billentyűzeten fellelhető betűkészlet segítségével a tibeti írás reprodukálható legyen. A nevét Turrell V. Wylie-től kapta, aki egy cikkében (A Standard System of Tibetan Transcription (1959).[1] ismertette a rendszert. Ez lett később a tibeti tanulmányok standard átírási rendszerének az alapja, különösen az Amerikai Egyesült Államokban.

Bármely nem latin betűs átírásánál felmerül az a dilemma, hogy az átírás a kiejtés szerinti legyen, azaz pontosan reprodukálja a beszélt nyelv hangjait, vagy az írott helyesírás szerinti átírást alkalmazzuk-e? Ezek ugyanis a nyelvek többségében eltérnek egymástól. A tibeti helyesírást a 11. században rögzítették, míg a kiejtése a mai napig fejlődik, hasonlóan az angol vagy francia helyesíráshoz, amelyek a késő középkori kiejtést tükrözik.

Wylie rendszerét megelőző átírások kompromisszumos megoldásokat kínáltak a kiejtés és a normál transzliteráció között, azonban nehézségeik miatt nem terjedtek el. A Wylie átírás célja az volt, hogy pontosan visszaadja az írott tibeti betűket, így azok egységesen használhatók a nemzetközi tibetológia tudományos publikációi során. Nem célja, hogy segítse a tibeti szavak helyes kiejtését.

MássalhangzókSzerkesztés

Wylie-átírás szerint a mássalhangzók:

Tibeti Wylie IPA Magyaros Tibeti Wylie IPA Magyaros Tibeti Wylie IPA Magyaros
ka [ka̰] ka ga [ɡa̰] ga nga [ŋa̰] nga
ca [ʨa̰] csa ja [ʥa̰] dzsa nya [ɲa̰] nya
ta [ta̰] ta da [da̰] da na [na̰] na
pa [pa̰] pa ba [ba̰] ba ma [ma̰] ma
tsa [ʦa̰] ca dza [ʣa̰] dza wa [wa̰] va
zha [ʑa̰] zsa za [za̰] za 'a [ɦa̰]
ya [ja̰] ja ra [ra̰] ra la [la̰] la
sha [ɕa̰] sa sa [sa̰] sza a [ʔá] -

Az ábécé utolsó betűje (), nem kerül átírásra, ez ugyanis a tibeti magánhangzók diakritikus (mellékjeles) jelzésének hagyományos leírását segíti. A tibeti írásban a mássalhangzó helyzete a szótagon belül befolyásolja annak jelentését, a megfelelő „eléírt”, „föléírt”, „aláírt”, „mögéírt” mássalhangzók módosítják a kiejtést.

Az összetartozó szótagokat a szövegek kritikai feldolgozásában kötőjelekkel kapcsolják össze, de gyakran a szöveg központozása teljesen megfelel az eredeti tibetinek, azaz nincs kötőjelezés és nem teszünk ki mondatjeleket. A magyarul megjelenő népszerű tibeti buddhista könyvekben szereplő átírások eseteiben helyesebb lenne a kötőjel nélküli változatot használni, mert a kötőjelezés pontos nyelvtudást igényel, amíg a másik csak szimpla másolás. (Az alábbi táblázatban félkövérrel vannak jelölve azok a betűk, amelyek eltérnek a Wylie-féle angol és a magyar fonetikus átírásban.)

Angol (Wylie) k g ng c j ny t d n p b m ts dz zh z (a-chung) y r l sh s a i u e o
Magyar k g ng cs dzs ny t d n p b m c dz zs z (acshung) j r l s sz a i u e o

A fonetikus átírás során ez a táblázat bizonyos tekintetben egyszerűsödik (a hehezetesek többségének esetében), másokban pedig bonyolódik (a magánhangzók esetében, mivel bejönnek az umlautok és ékezetes magánhangzók).

MagánhangzókSzerkesztés

A négy magánhangzó mellékjeles (diakritikus) jelzésére a szótagon belül a ) szolgál.

ཨི i ཨུ u ཨེ e ཨོ o

Ha a szótag nem rendelkezik mellékjeles magánhangzó-jelöléssel, az " a" jelzésére használják. (pl. ཨ་ = a).

KapitalizációSzerkesztés

Néhány korábban használt átírási rendszer az alapbetű jelzésére az ún. kapitalizációt használta, azaz az alapbetűt nagybetűkkel írta. Ez kétségtelenül megkönnyítette a szótárhasználatot, ugyanis a tibeti szótárakban felsorolt szavak szoros sorrendjét az alapbetű helyzete határozza meg, és nem az első mássalhangzó, ami esetleg egy eléírt betű is lehet. A kapitalizációt azonban sok esetben következetlenül alkalmazták, ráadásul a nyugati, latin betűs írásokban a kapitalizációt szokásosan a szó elején használják (tulajdonnevek jelzésére), ezért a betű szerinti átírási rendszerekben használatuk zavart keltett. A Wylie nem emeli ki az alapbetűt, nem nyújt segítséget a helyes kiejtéshez, azonban általa a tibeti szó egyértelműen azonosítható. Például a tibeti buddhista szekta, a Kagyü helyesen Bka-brgyud és nem bKa'-brGyud.

KorlátaiSzerkesztés

Az eredeti Wylie rendszer nem képes átírni az összes tibeti-írásjelet, például hiányzik a nem-tibeti szavakat jellemző karakterkészlet, (szanszkrit és a kínai szavak esetében). Ennek megfelelően a szakirodalomban megegyeznek abban, hogy a Wylie rendszere hiányos, további egyezményes jelölésekre van szükség. A tibeti írásban a mássalhangzó csoportok egy szótagon belül az elé-, mögé-, fölé-, aláírt betűkkel jelölődnek.

A Wylie rendszer ezek között nem tesz különbséget, pedig a tibeti írásban egyértelműek ezek a jelölések. Egyetlen kivétel van, a gy-, amit lehet írni eléírt g-nek vagy aláírt -y módon. Pl... གྱང "fal" wylie:gyang, míg གཡང་ " szakadék, nagy űr, üresség" wylie:g.yang.

A Tibetan and Himalayan Library a Virginiai Egyetemen kidolgozott egy szabványt, amely kiterjesztette Wylie átírási rendszert.[2] Ez vegyesen használ kapitalizációt a szótag belsejében és egyéb latin írásjeleket is, hogy képviselje a hiányzó karaktereket. Számos szoftverrendszer, amelyet átírásra fejlesztettek ki, már ezt a szabványt alkalmazza, hogy korlátlanul átírhassa a tibeti betűket (beleértve a teljes Unicode tibeti karakterkészlet) a latin billentyűzetre.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wylie, Turrell V. (1959. 12). „A Standard System of Tibetan Transcription”. Harvard Journal of Asiatic Studies 22, 261–267. o, Kiadó: Harvard-Yenching Institute. DOI:10.2307/2718544.  
  2. EWTS

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wylie_transliteration című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés