Yves Congar, teljes nevén Yves-Marie-Joseph Cardinal Congar (Sedan, 1904. április 13.Párizs, 1995. június 22.) római katolikus pap, a 20. század egyik legismertebb katolikus teológusa.[7] A nouvelle théologie egyik úttörőjének tekintik.

Yves Congar
Congar concile 1964.jpg
Született 1904. április 8.[1]
Sedan
Elhunyt 1995. június 22. (91 évesen)[2][3][4][5][6]
Párizs
Álneve R. Obert
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • teológus
  • író
  • naplóíró
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
Tisztség bíboros (1994. november 26. – 1995. június 22.)
Iskolái Institut Catholique de Paris
Kitüntetései
  • Broquette-Gonin-díj
  • Montyon-díj (1982)
Sírhely Montparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Congar témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

1921 és 1924 között a Párizsi Katolikus Egyetemen folytatta tanulmányait. A kötelező katonai szolgálat után egy évvel, 1925-ben csatlakozott a francia Domonkos-rendhez és papnak szentelték fel.[8]

1931-től 1954-ig, a II. világháború éveit kivéve, (amikor német hadifogságban volt), a Domonkos-rend Párizs melletti főiskoláján filozófiát és teológiát tanított, majd hitszónokként Strasbourgban működött. 1960-tól a Párizsi Katolikus Egyetem tanára volt.[9]

XXIII. János pápa meghívta a második vatikáni zsinat előkészítő teológiai bizottságába és a zsinat folyamán Congar jelentős hozzájárulást nyújtott számos dokumentumhoz.[10]

1994 őszén II. János Pál pápa bíborossá szentelte.

MunkásságaSzerkesztés

Tevékenységét a neotomizmus konzervativizmusának eredeti szellemében, de a modern filozófiák kérdésfeltevéseire is figyelemmel történő meghaladása jellemezte. Teológiai munkásságával az egyház megújulását (→ nouvelle théologie) és a keresztények egységét (→ ökumenikus mozgalom) akarta előmozdítani.[9] E tevékenysége miatt XII. Piusz pápa és elöljárósága elmarasztalta, később azonban XXIII. János pápa rehabilitálta.[9]

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • Az Egyház élő hagyománya. Tanulmány a hagyomány teológiai fogalmáról; ford. Száraz Katalin; L'Harmattan–Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Bp., 2015 (Sensus fidei fidelium)
  • Hűség és haladás. Gyűjtemény; többekkel, ford. Bozsóky Gerő, Horváth Mária, Virágh József; Opus Mystici Corporis, Bécs, 1977 (A dialógus jegyében)
  • Szeretem az egyházat; ford. Farkas Mária; Vigilia, Bp., 1994 (XX. századi keresztény gondolkodók)

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1449, 2021. február 13., BeWeB
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Store norske leksikon (norvég (bokmål) és nynorsk nyelven), 1978
  6. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  7. ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Yves-Congar
  8. ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Yves-Congar
  9. a b c Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  10. ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Yves-Congar