Zahorán Adrienne

Zahorán Adrienne (Békéscsaba, 1956. június 5. –) magyar rádióbemondó, műsorvezető, tanár.

Zahorán Adrienne
Született 1956június 5. (65 éves)
Békéscsaba
Állampolgársága magyar magyar
Foglalkozása
  • bemondó
  • műsorvezető
  • tanár
Kitüntetései Magyar Rádió nívódíj (1995)

ÉletpályájaSzerkesztés

1956. június 5. született. Magyar-ének szakos tanári diplomát szerzett. 1985-ben bemondói pályája elején nyilatkozta:

„A rádióújságban megjelent apróhirdetésre jelentkeztem 1980 végén, mintegy kétszázadmagammal. A sok-sok szűrőt követően végül ketten maradtunk, s bekerültünk a szerencsés két és fél-három tucatnyi ember közé, aki a rádió bemondójának nevezheti magát… Én rettenetesen szeretem ezt a munkát,…talán épp azt élvezem a legjobban, hogy nincs két egyforma nap. Szerdán hajnali háromkor kerülök ágyba, csütörtökön akkor kelek. …hamar megtanultam a rádiósok tízparancsolatának legfontosabbikát: ahol mikrofon van elhelyezve, olyat mondani, ami nem mehetne adásba, szigorúan tilos![1]

Rádióbemondógyakornokként Dömök Gábor tanítványa volt, de tanította mások mellett Wacha Imre, Péchy Blanka is. 1981-től lett rádióbemondó. A Rádió mindhárom adóján dolgozott, hírolvasó bemondóként és műsorvezetőként is. Rádiós munkái mellett előadóművészként is fellépet, konferált, és műsort vezetett. 1995-ben a Magyar Rádió bemondóinak titkos szavazása alapján az év női bemondója nívódíjat vehette át Acél Annával együtt a budapesti Városháza dísztermében.[2] (Abban az évben a férfiaknál Bátonyi György és Szalóczy Pál kapták meg ezt az elismerést.)

26 évig volt a Magyar Rádió egyik népszerű bemondója. Utoljára 2007. december 23-án 14 órakor olvasta fel itt a híreket, így köszönt el:

„Kedves Hallgatóink! Én, 26 évnyi szolgálat után megköszönöm megtisztelő figyelmüket, és elbúcsúzom önöktől! Zahorán Adrienne-t hallották, bemondóként utoljára..[3]

A Magyar Rádióban a 2000-es évek elején fokozatosan megszüntették a bemondói státuszokat, összevonták a hírszerkesztői munkával, és napjainkban már hírszerkesztő-bemondókat lehet hallani. A megváltozott bemondói munkáról mondta:

„Mi (rádióbemondók)… szolgálatba jártunk a Rádióba… Az nem egy munkahely volt, az egy nyolcvanvalahány éves szakmai műhely volt[4]… Mindenkinek, minden héten, minden műsorral és minden adással teljesíteni kellett, mindent figyeltek. Mindent hallgattak. Le- és meghallgattak, olykor bekértek, és utána berendeltek és együtt elemezték ki veled. Folyamatos szakmai továbbképzés és folyamatos ellenőrzés volt, aminek most a teljes hiányát tapasztalom…[5] 1981 óta, - mióta beléptem a Magyar Rádió kapuján - úgy gondolom, hogy bemondónak lenni: az egy szakma. Előadói szakma! Különböző kiegészítő foglalkozásokat, mint amilyen például a szövegírás, hírszerkesztés fel lehet mellé venni, de a bemondó elsősorban előadói szakma! Úgy és olyan fokon kellene művelni, mint a színészetet. A bemondók természetesen nem színészek, - de a színész sem drámaíró, aki írja a darabot, hanem elősorban előadó, interpretáló…”

Szabadúszóként szinkronstúdiókban végez hangalámondásos feladatokat, narrációs munkákat. A televíziókban, mozikban számos film főcímét és stáblistáját tőle hallhatjuk. A Budaörs Rádió hírszerkesztője.[6]

Férje: Szűcs Péter hangmérnök.

Rádiós munkáibólSzerkesztés

Műsorvezetőként:

  • Zeneparádé (Kossuth Rádió)
  • Hajnali dallamok (Petőfi Rádió)
  • Muzsikáló reggel (Bartók Rádió)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés