Wikipédia

Aragóniai Jolán nieblai grófné

I. (Ifjú) Márton szicíliai király és Agatuccia Pesce házasságon kívül született lánya
Ez a szócikk a nieblai grófnéról szól. Hasonló címmel lásd még: Aragóniai Jolán (egyértelműsítő lap).

Aragóniai Jolán (Szicília – 1428), katalánul: Violant d’Aragó, spanyolul: Violante de Aragón, olaszul: Jolanda d’Aragona, Niebla grófnéja, I. Ifjú Márton szicíliai király természetes lánya, valamint Aragóniai Péter szicíliai királyi herceg, Aragóniai Márton szicíliai királyi herceg és Aragóniai Frigyes lunai gróf féltestvére. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a törvényesített tagja. Eugénia francia császárné (1826–1920) Aragóniai Jolán 13. (generációs) leszármazottja.

Aragóniai Jolán
Szicíliai Jolán
Nieblai Grófság grófnéja
Violante de Aragón
Uralkodási ideje
1405 után – 1428 előtt
ElődjeTeresa de Orozco
UtódjaIsabel de Mosquera
Életrajzi adatok
UralkodóházBarcelonai-ház
Született1400
Szicília
Elhunyt1428
Kasztíliai Királyság
ÉdesapjaI. (Ifjú) Márton szicíliai király (1374/75–1409)
ÉdesanyjaAgatuccia Pesce cataniai úrnő
Testvére(i)
Házastársa1. Enrique de Guzmán, Niebla grófja (1371–1436)
Házastársa2. Martín Fernández de Guzmán (1400 körül–?)
Gyermekei2. házasságából:
1. Katalin (1425 körül–?)
2. Ágnes
3. Marina
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Ifjú Márton szicíliai királynak Agatuccia Pesce cataniai úrnővel folytatott házasságon kívüli viszonyából származó lánya. Ifjú Mártonnak 1402-ben a Blanka navarrai infánsnővel kötött házasságával meg kellett oldani a házasságon kívül született gyermekeinek a sorsát is, amelynek elrendezését édesanyja vállalta magára.

Nagy valószínűséggel a cataniai Ursino-vár egyik gyönyörű termében szórakozott mindig Ifjú Márton számos szép és fiatal cataniai szeretőjével. Egyiküknek, Agatuccia Pesce úrnőnek, akivel a királynak a szerelmes találkozásairól maga Blanka is nyilvánvalóan tudott, biztosított 12 arany fizetséget, ahogy a megcsalt feleség, Blanka királyné fogalmazott: "a hallatlan Jolán úrnőnek, a fenséges szicíliai király, a mi tiszteletre méltó férjünk természetes lányának" a támogatására, akinek Agatuccia úrnő volt az anyja.[1]

A kényes feladatot Ifjú Márton egy barcelonai kereskedőre és királyi tanácsosra, Francesc de Cassassajára bízta. 1403. szeptember 21-én írt neki,[2] és megbízta azzal, hogy vigye őket Aragóniába, és helyezze őket az édesanyja, Luna Mária aragóniai királyné felügyelete alá. A két kis királyi sarj, Jolán és öccse, Frigyes, akinek Tarsia Rizzari volt az anyja ettől fogva a nagyanyjuk gondjaira lett bízva, és az aragóniai udvarban nevelkedtek. Ifjú Martin király lépéseket is tett a törvényesítésük érdekében. Ifjú Márton király 1405-ben hazalátogatott szülőföldjére, Aragóniába. Édesanyját, Mária királynét már 13 éve nem látta, míg apjával Idős Márton királlyal is nyolc éve találkozott utoljára. A látogatás nem volt hosszú, de szüleit, szülőföldjét és gyerekeit is ekkor látta utoljára.

Idős Márton, a nagyapa 1409. április 14-én törvényesíttette az unokáit, Ifjú Márton, az apa pedig kinevezte fiát Luna grófjává és Segorb urává, és azt szerette volna, ha a szicíliai trónt örökölné, ha nem születne törvényes fia, miután a Blankával kötött házasságából származó egyetlen fia is meghalt 1407 augusztusában, és több törvényes gyermeke nem született.

Ifjú Márton váratlan halála 1409. július 25-én mély válságot idézett elő az aragóniai uralkodóházban, melyet apja és utóda a szicíliai trónon, Idős Márton király már nem tudott megoldani. A házasságon kívül született fiát, Frigyest bár törvényesítették, nem sikerült utódául jelölnie sem neki, sem apjának, így idős Márton is úgy halt meg a következő évben, 1410-ben hogy az utódlás kérdését nyitva és megoldatlanul hagyta.

Ezután öt trónkövetelő jelentkezett az aragón trónra, köztük az unokája is, de Idős Márton törvényesített unokáját egyik meghatározó szerepű özvegy királyné: sem Idős Márton özvegye, Prades Margit, sem Ifjú Márton özvegye, Navarrai Blanka szicíliai királyné sem támogatta, mint ahogy a másik özvegy aragón királyné, Bar Jolán unokáját, III. Lajost, Anjou hercegét sem, ezért végül két jelölt maradt csak állva az aragón trónöröködési harcban: egyrészről az aragón királyi ház feje, II. Jakab urgelli gróf, Aragónia főkormányzója, aki szintén magának követelte a trónt, Idősebb Márton király halála után megakadályozta Frigyest a trón elfoglalásában. Frigyes törvénytelen származása ellenére a hátránya az volt, hogy még kiskorú volt. Urgelli Jakab Idős Márton király sógora is volt egyben,[3] aki hamar kiejtette az öt jelölt közül a még esélyest, a Barcelonai-ház másik jelöltjét, Alfonz gandiai herceget. Másik esélyes trónjelölt Ferdinánd kasztíliai infáns, Kasztília régense, és az elhunyt király unokaöccse volt.[4] Végül kétéves ádáz küzdelem után a Caspei Megegyezés értelmében Idős Márton spanyol unokaöccse, a kasztíliai régens, Ferdinánd infáns foglalta el az aragón trónt, és ezzel véget ért a katalán eredetű Barcelonai-ház uralma Aragóniában, és a katalánokkal szemben a spanyolok kerültek túlsúlyba Aragónia kormányzásában, amely előrevetítette a két királyság perszonálunióját, majd teljes egyesülését.

Jolán és Frigyes a kasztíliai királyi család trónra kerülése után is maradhatott Aragóniában, és az aragón udvarba is bejáratosak voltak. Kasztíliai Mária aragón királyné a királyi árvákat a gondjaiba vette, és Jolán házasságaiban is aktív szerepet vállalt.[5] Jolán első férje Guzmán Henrik (1371–1436), Niebla grófja, Sanlúcar de Barrameda ura volt, aki II. Henrik kasztíliai király unokájaként a király egy házasságon kívül született lányától, Kasztíliai Beatrixtól származott. Henrik nieblai grófnak ez a második házassága volt, de gyermekei csak az első és a harmadik házasságából származtak. Ez a házasság gyermektelen maradt, miután férje eltaszította magától Jolánt, majd pedig feleségül vette a szeretőjét. Mária aragón királyné hozta tető alá Jolán második házasságát is a szintén a Guzmán családból származó Mártonnal, aki Orgaz urainak ágából származott.[5] Második férje Alvár Pérez de Guzmánnak, Orgaz 6. urának volt a legkisebb fia. A házasságukból három leány született, akik után folytatódott genetikailag a Barcelonai-ház királyi vonala, viszont ők nem vitték tovább az Aragón Korona országainak és Szicíliának a királyi címeit. Utódai között szerepel Eugénia francia császárné (1826–1920), aki Aragóniai Jolán 13. (generációs) leszármazottja.[6]

Gyermekei szerkesztés

Ősei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Lásd Urso (2009: 28).
  2. ↑ L. Silleras-Fernández (2005: 88, 34-es lábjegyzet).
  3. ↑ Urgelli Jakab feleségül vette az aragón király húgát, Izabella (Erzsébet) (1380–1424) hercegnőt, aki apja, IV. Péter aragóniai király negyedik, Fortià Szibillával kötött házasságából származott. A házasságukból 5 leány született, többek között Aragóniai Johanna pradesi grófné (1415–1455).
  4. ↑ Idős Márton király édeshúgának, Eleonóra kasztíliai királynénak és I. János kasztíliai királynak volt a fia.
  5. ↑ a b Lásd Miron (1913).
  6. ↑ Lásd Tabla de parentescos de don Fernando de Castilla, Regidor de La Palma/María Eugenia Portocarrero Palafox y Kirkpatrick (Hozzáférés: 2014. december 17.)

Irodalom szerkesztés

  • González, Francisco García (szerk.). Tierra y familia en la España meridional, siglos XIII-XIX (spanyol nyelven). Murcia: Universidad de Murcia (1998). Hozzáférés ideje: 2018. május 2. 
  • Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005. ISBN 075465074X, 9780754650744 URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Salazar y Castro, Luis de. Historia genealogica de la casa de Haro, 15. kötet (spanyol nyelven). Madrid: Real Academia de la Historia (1959). Hozzáférés ideje: 2018. május 2. 
  • Salazar y Castro, Luis de. Historia de la casa de Silva, 1. kötet (spanyol nyelven). Madrid: Melchor Alvarez és Mateo de Llanos kiadásában (1685). Hozzáférés ideje: 2018. május 2. 
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäischen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Urso, Carmelina: Regine e dame nei castelli della Sicila medievale (secc. XIV–XV) spigolature di storia siciliana, Annali della facoltà di Scienze della formazione Università degli studi di Catania 8, 23–36, 2009. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk szerkesztés

Előző
Teresa de Orozco 		Niebla grófnéja  
1405 után – 1428 előtt 		Következő
Isabel de Mosquera
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aragóniai_Jolán_nieblai_grófné&oldid=25406983”