Wikipédia

Balogh Edina (táncművész)

táncosnő
Ez a szócikk a táncosnőről szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Edina (egyértelműsítő lap).


Balogh Edina (Budapest, 1938. augusztus 29. – Párizs, 1997. szeptember 15.) magyar táncművész, revütáncos, a jazzbalett korai művelője.

Balogh Edina
Született1938. augusztus 29.
Budapest
Elhunyt1997. szeptember 15. (59 évesen)
Párizs
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatáncművész
revütáncos
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

„ Dina a kor legtehetségesebb táncosnője volt. ”

– Jeszenszky Endre

A MÁVAG-balettiskolában kezdett táncolni ikertestvérével, Évával. Az Állami Balettintézetnek hét évig volt a növendéke, de nem fejezhette be, mert 1956-ban kizárták. Ezután rövid időre Szegedre ment kartáncosnőnek. A Szegedi Nemzeti Színházban kisebb színészi feladatokat is osztottak rá és énekelt is. 1957-ben már újra Budapesten kapott felkéréseket, a Budapest Táncpalota, a Moszkva-kert, a Fővárosi Operettszínház, a Petőfi Színház, a Béke Szálló, a Magyar Televízió és a filmgyártás is foglalkoztatta. 1961-ben már vezető táncos, prímabalerina volt a Fővárosi Operettszínházban. 1963-ban Klapka Györggyel együtt három hónapos szerződést kapott Berlinbe, a Friedrichstadt-Palastba. Klapka György így emlékezett 2015-ben:

„Négy évig együtt is éltem Edinával, de az egyik kedvenc partnerem volt a színpadon is. Edina később férjhez ment egy akkor nagyon ismert nőgyógyászhoz, aki gégerákban meghalt. Majd ismét társat választott, aki szintén a revüben dolgozott, de ez a férje is elhunyt.[1]”

(Ekkoriban ment férjhez dr. Héczey Nándorhoz, Pest akkori legismertebb nőgyógyászához.)

1965-ben jelentős szerepet kapott a Rapszódia az elragadtatásról című darabban, Garai Gábor verses–táncjátékában az Irodalmi Színpadon. A Szellő-lány szerepét osztották rá. A Szellő-lány hangja Szentpál Mónika volt, az előadásban partnerei voltak: Mensáros László – Szobrász; Nagy Margit – Szobor-lány; Bánffy György – Mester; Tallós Endre, Koncz Gábor (szerepkettőzés) – Árnyék. 1967-ben ismét Berlinben táncolt. Korda János táncművésszel, a kelet-berlini Friedrichstadt-Palastban, majd Drezdában, Rostockban, Lipcsében, és Nyugat-Németországban: Kölnben illetve Nyugat-Berlinben is. Disszidálása után Európában turnézott, Nyugat-Németországban, Brüsszelben, Párizsban lépett fel, amikor megismerkedett Alexander Fischerrel, második férjével. Még egy ideig táncolt, de amikor vetkőzni is kellett a szólistáknak, abbahagyta. Koreográfiákat készített Párizsban, nem érezte jól magát, de ott élt haláláig.

„ Én annyira szeretek táncolni, hogy még színházon kívül is állandóan táncolnék… ”

– Balogh Edina

Halála szerkesztés

1997. szeptember 15-én Párizsban öngyilkos lett. Kiugrott a nyolcadik emeleti lakásából, és szörnyethalt. Kilátástalan volt az élete.

„Párizs más, más az élet, más a stílus, nekem idegen... Nem érzem itt jól magam... Ha az ember elér egy kort, akkor már nem érdekes. Főleg, ha táncosnő.[2]”

Színházi munkáiból szerkesztés

Filmes, televíziós szerepei szerkesztés

  • Vasvirág (1958)... Táncos
  • Bogáncs (1959)
  • Csudapest (1962)
  • És Ön mit tud? (1962)
  • Magyar Televízió Szilveszter (1962. december 31.)
  • Színészek a porondon (1963)
  • Jacques Offenbach: Banditák (A Magyar Televízió élő közvetítése a Fővárosi Operettszínházból – 1963. március 16. 19.05 órai kezdettel)
  • Tánckongresszus (1966)... Felszólaló
  • Francia operettekből – (MTV, 55 perc 1972. október 4-én került bemutatásra a tévében, 20.55 órai kezdettel.)
  • Az utolsó show jogán 1. – (zenés tévéműsor MTV 1, 1991. június 22. 16:27)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_Edina_(táncművész)&oldid=25676044”