Sziklai kárókatona

Sziklai kárókatona
	Felnőtt fiókájával
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Szulaalakúak (Suliformes);
Család:	Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae);
Nem:	Phalacrocorax; Brisson, 1760
Alnem:	Phalacrocorax;
Faj:	P. magellanicus;
Tudományos név
	Phalacrocorax magellanicus; (Gmelin, 1789)
Szinonimák
	;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sziklai kárókatona témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklai kárókatona témájú kategóriát.

A sziklai kárókatona (Phalacrocorax magellanicus) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

A sziklai kárókatona egyaránt megtalálható Dél-Amerika déli felének mindkét partja mentén; úgy a csendes-óceánin, mint az atlanti-óceánin is. További állománya található a Falkland-szigeteken.

Megjelenése szerkesztés

Ennek a kárókatonának a fej-testhossza 71 centiméter. A pofáján a tollazat fehér. A szemei körül a toll nélküli bőre vörös színű. Testtollazata fekete; csak a begye és a hasa fehér tollazatú. A fajon belül nincs nemi kétalakúság.

Szaporodása szerkesztés

A fészekalj általában 3 tojásból áll.

Források szerkesztés

The World Encyclopedia of Birds & Birdwatching by David Alderton. Leicestershire. HERMES HOUSE. 2011. ISBN 978-1-84477-947-5
Systema Naturae 1 pt2 p. 576
del Hoyo, J., Collar, N.J., Christie, D.A., Elliott, A. and Fishpool, L.D.C. 2014. HBW and BirdLife International Illustrated Checklist of the Birds of the World. Lynx Edicions BirdLife International, Barcelona, Spain and Cambridge, UK.
Johnsgaard, P. A. (1993). Cormorants, darters and pelicans of the world. Washington DC, Smithsonian Institution Press.
Punta, G., Yorio, P., & Herrera, G. (2003). Temporal patterns in the diet and food partitioning in imperial cormorants (Phalacrocorax atriceps) and rock shags (P. magellanicus) breeding at Bahia Bustamante, Argentina. Wilson Bulletin, 115, 307-315.
Sapoznikow, A., & Quintana, F. (2006). Colony attendance pattern of Rock Shags (Phalacrocorax magellanicus): an evidence of the use of predictable and low seasonally food sources? Ornitologia Neotropical, 17, 95-103.
Wanless, S., & Harris, M. P. (1991). Diving patterns of full-grown and juvenile rock shags. Condor, 93, 44-48.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap