Ádám Antal (geofizikus)

Ádám Antal (Szekszárd, 1929. szeptember 13. –) Széchenyi-díjas magyar geofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A geoelektromos és elektromágneses műszerek neves kutatója.

Ádám Antal
Született	1929. szeptember 13. (95 éves) Szekszárd
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	geofizikus
Iskolái	Nehézipari Műszaki Egyetem (1948–1952)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1962) Akadémiai Díj (1970) Széchenyi-díj (1996)
MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az akkor még Sopronban működő Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán, ahol 1952-ben szerzett bányakutató-mérnöki diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem geodéziai és geofizikai munkaközösségének tudományos munkatársa lett, majd 1956 és 1959 között félállásban tanársegédként dolgozott. Már 1955-ben az MTA Geofizikai Kutatólaboratóriumában dolgozott, ahol 1957-ben osztályvezetői kinevezést kapott. Közben a Geofizikai Műszergyár (később GAMMA Művek) soproni részlegének vezetésével is megbízták. 1972-ben az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese lett, amely tisztséget huszonhét éven keresztül töltött be. Eközben 1992-ig a geofizikai főosztály vezetője volt, amely pozíciói 1997 és 1999 között ismét betöltött. 1999-ben kutatóprofesszori megbízást kapott, majd 2002-ben nyugdíjba vonult, de szakmailag továbbra is aktív.

1970-től tartott geofizikai előadásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Itt 1974-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. Előadásait 1985-ig tartotta. A Magyar Litoszféra Bizottság magyar nemzeti bizottságának elnöke, valamint 1991 és 1995 között a Nemzetközi Földmágnesességi és Aeronómiai Asszociáció belső mágneses tér divíziójának társelnöke volt. Ezenkívül 1975 és 1983 között az EM Indukciós Munkacsoportjának volt társelnöke, majd elnöke.

1965-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1970-ben akadémiai doktori értekezését. A Veszprémi Akadémiai Bizottságnak (VEAB) és az MTA Geofizikai Tudományos Bizottságnak lett tagja. 1980 és 1993 között a VEAB geofizikai munkabizottságának elnöke, 1990 és 2002 között a VAB alelnöke volt. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1994 és 1998 között a Országos Akkreditációs Bizottság tagja volt. 1985-ben a londoni Royal Astronomical Society, 1995-ben az Osztrák Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába.

Munkássága

Fő kutatási területe a geoelektromos és elektromágneses műszerek és módszerek. A magyarországi magnetotellurikus (MT) kutatás alapját Ádám nagy érzékenységű mágneses variométerei, illetve indukciós szondái adták meg. Ádám mutatta ki elsőnek azt, hogy a Pannon-medence aljzata geofizikai szempontból regionálisan (területenként) inhomogén, valamint 1963-ban az elektromos vezetőképesség növekedését a kissebességű asztenoszféra mélységében.

Az MT-módszerrel sikerült a bányaművelés által előidézett geodinamikai változásokat tanulmányoznia, valamint vizsgálta a földi elektromágneses tér többféle (elsősorban tér- és időbeli) változásait. Szabadalma van az úgynevezett EM-zajok földtani hasznosítására. Nevéhez fűződik több geoelektromos módszer-, illetve műszerfejlesztés is. Több mint kétszáznyolcvan tudományos publikáció, illetve öt műszer- és módszerszabadalom szerzője vagy társszerzője.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1962, 1970)
• Eötvös-emlékérem (1980)
• az Oului Egyetem díszdoktora (1989)
• Széchenyi-díj (1996) – Az elektromágneses geofizikai kutatási módszerek fejlesztése és gyakorlati alkalmazása, valamint a geofizikai műszerfejlesztés terén nemzetközileg is elismert kiemelkedő eredményeiért, melyekkel jelentősen hozzájárult a Pannon-medence, az Alpok és a Fennoskandinávia geológiai szerkezetének megismeréséhez.
• a Miskolci Egyetem díszdoktora (2004)
• Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2005, OTKA)

Főbb publikációi

• A palezoós grafitos képződmények meghatározása magnetotellurikus módszerrel (1971)
• Geoelectric and Geothermal Studies (szerk, 1976)
• Geothermal Effects in the Formation of Electrically Conducting Zones and Temperature Distribution in the Earth (1978)
• A dunántúli elektromos vezetőképesség-anomália földtani és módszertani jelentősége (1992)
• Elektromos ellenállás mint a fizikai folyamatok indikátora a földben (1993)
• The Crustal and Upper-Mantle Geophysical Signature of Narrow Continental Rifts in the Pannonian Basin (1998)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 27–28. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 5–6. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Rövid kutatási területi felsorolás az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet honlapján