Árvay Árpád

író, regényíró, újságíró, szerkesztő

Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21.Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kutató vegyészmérnök.

Árvay Árpád
Élete
Született 1902. április 21.
Szatmár
Elhunyt 1985. szeptember 9. (83 évesen)
Bukarest
Házastársa Lőrinczy Jolán
Gyermekei Árvay Zsolt
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény

ÉletútjaSzerkesztés

A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz című antológiában. Az Országos Magyar Párt helyi elnöke volt.

1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját a német megszállók beszüntették. A második világháború után a kolozsvári népbíróság 10 év börtönre ítélte, 1949-ben szabadult.[1] Hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.

Főbb munkáiSzerkesztés

  • Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931)
  • Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970)[2]
  • Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuța előszavával, 1975)
  • Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 25.)
  2. Információ a könyvről az antikvarium.hu oldalán

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés