Balogh Edgár

szlovákia-román-magyar publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor

Balogh Edgár, írói álnevén Farkas Lőrinc, szignóján: „-logh” (Temesvár, 1906. szeptember 7.Kolozsvár, 1996. június 19.) szlovákiai, majd romániai magyar publicista, főszerkesztő, egyetemi tanár, tudományegyetemi rektor.

Balogh Edgár
Született Kessler
1906. szeptember 7.
Temesvár
Elhunyt 1996. június 19. (89 évesen)
Kolozsvár
Álneve Farkas Lőrinc
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Gyermekei Balogh Ferenc
Balogh András
Foglalkozása publicista, főszerkesztő, rektor
Sírhelye Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Edgár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza, munkássága szerkesztés

Kessler Ferenc nagyszebeni szász katonatiszt és egy magyar irodalom szakos pozsonyi tanárnő fia. 1926-ban vette fel anyai ági családi nevét. Pozsonyban végezte el a magyar reálgimnáziumot, majd a prágai német egyetem filozófiai karán folytatta tanulmányait. Etnográfusnak készült. Első írása 1922-ben jelent meg a losonci A Mi Lapunk c. ifjúsági folyóiratban, első tanulmányát (A szűzgulyahajtás) 1927-ben az Ethnographia-Népélet közölte Budapesten.

Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban, a csehszlovákiai magyar ellenzéki pártok lapjában kezdte. Kezdeményezője és szervezője volt a csehszlovákiai magyar ifjúság haladó Sarlós-mozgalmának. 1931-ben a kommunista mozgalomba kapcsolódva[1] Fábry Zoltánnal szerkesztette Az Út című prágai kommunista szellemű művelődéspolitikai folyóiratot, s 1934-ben fordításában jelent meg a Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről című német antifasiszta mű. A csehszlovák hatóságok 1935-ben kiutasították; visszatért szülőföldjére, s előbb Kolozsvárt, majd Brassóban telepedett le.

A Korunk belső munkatársa s a Brassói Lapok cikkírója. Mint a MADOSZ vezetőségi tagja kezdeményezte a romániai magyar ifjúság 1937-es Vásárhelyi Találkozóját, egyik elindítója a népfront jellegű Erdélyi Enciklopédia Könyvkiadónak. Itt jelent meg 1939-ben Íratlan történelem c. cikkgyűjteménye Erdéllyel és Olténiával való ismerkedéséről s Duna-völgyi összehasonlító történelemszemléletéről.

A bécsi döntések után rövid ideig Kalotaszentkirályon tanítóskodott, majd hatósági eltávolítása után Móricz Zsigmond megbízásából a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője (1941) s a budapesti Magyar Nemzet, 1942-től a budapesti Kis Újság munkatársa. Józsa Bélával együtt állította össze a 48-as Erdély c. zsebkönyvet (Kolozsvár, 1943); 1944 elején elkészült Hármas kis tükör c. cikkgyűjteményét a Magyar Élet Kiadó a német megszállás miatt csak 1945-ben tudta megjelentetni.

Részt vett az észak-erdélyi antifasiszta ellenállási mozgalomban. Közvetlenül a felszabadulás után, 1944. október 18-án kezdeményezésére jelent meg Kolozsvárt a Világosság c. napilap, melynek 1948-ig főszerkesztője. A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) alelnöke (1946-ig), s mint a művelődési osztály vezetője vett részt a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében, ill. a régiek demokratizálásában.

Az MNSZ kiadásában jelent meg "Tíz esztendő tíz cikke" alcímmel A Szudétáktól a Fekete-tengerig c. kis kötete (Kolozsvár, 1945). Az 1848-as forradalom centenáriumára Az igazi 1848 c. alatt kiadott rádióelőadásaiban Kossuth és Nicolae Bălcescu kézfogását népszerűsítette. Egyetemi tanár (1948), majd rektor (1949) a Bolyai Tudományegyetemen. 1949 őszén az MNSZ több más vezetőjével együtt a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték s csak 1956-ban rehabilitálták.

A Babeș és Bolyai Egyetemek egyesítése után a magyar irodalomtörténeti tanszéken publicisztikát adott elő. 1957-től 1971-ig az újrainduló Korunk főszerkesztő-helyettese. Újabb cikkgyűjteménye az Egyenes beszéd (1957), ezt követte irodalompolitikai jegyzeteinek kötete, a Toll és emberség (1965). Ugyanebben az évben adták ki Budapesten Hét próba ("Egy nemzedék elindul") c. emlékiratát, ebben a Sarló történetét írta meg személyi vallomás formájában.

Az otthoni íróasztal, az egyetemi katedra és a szerkesztőség aprómunkáit tükrözte Én tintás esztergapadom c. jegyzetgyűjteménye (1967). Egy-egy kötetet szerkesztett s bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látott el Nicolae Bălcescu (1956), Benedek Elek (1957), Móricz Zsigmond (1962), Ady Endre (1967), Szentimrei Jenő (1968) és Fábry Zoltán (1973) publicisztikai munkáiból.

Tanulmányokat közölt a régi Korunk elindulásáról, fordulatáról és eszmei kiforrásáról (NyIrK, 1964, 1968, 1970, 1973; együtt kötetben Itt és most, Kolozsvár, 1976); az Erdélyi Helikon, Erdélyi Múzeum és Magyar Kisebbség marxista értékeléséről (Korunk 1964/12; 1965/7-8; 1969/10). Szép halál c. története (Kortárs, Bp. 1969) az antifasiszta mozgalom emlékét idézi, a Szép élet és Szép szó (Kortárs, Budapest, 1973) kisközösségek benső feszültségét, vitáit tükrözte; a három együtt Szárnyas oltár címmel jelent meg (Budapest, 1978).

Intelmek c. kötetében (1972) a fiatalság elé állított reális eszményképet. 1974-ben két gyűjteményes kötetét adták ki: Duna-völgyi párbeszéd c. alatt 1929 és 1972 közt szerzett írásaiból válogatott Budapesten Sándor László; Mesterek és kortársak c. alatt Bukarestben jelent meg irodalompolitikai tanulmányaiból és emlékezéseiből Kántor Lajos összeállítása. További kötetei: Szolgálatban : emlékirat 1935-1944 (1978); Táj és nép (Kolozsvár, 1978); Vargyasi változások (Bartha Árpád fényképfelvételeivel, 1979).

1971-ig a Korunk főszerkesztő-helyettese, illetve az 1981-től megjelenő Romániai magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott hunyt el, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Fiai Balogh Ferenc építész és Balogh András színházi rendező.

Művei szerkesztés

 
Sírja a Házsongárdi temetőben.
  • Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről; előszó Fábry Zoltán, szerk. Balogh Edgár; Schwarz, Bratislava, 1934
  • Íratlan történelem; Grafica Ny., Kolozsvár, 1939 (Az Erdélyi Enciklopédia könyvei)
  • Hármas kis tükör. Felvidéki, erdélyi és magyarhoni tanulságok; Magyar Élet, Bp., 1945
  • A Szudétáktól a Fekete-tengerig. Tíz esztendő tíz cikke; A Romániai Magyar Népi Szövetség, Kolozsvár, 1945
  • Az igazi 1848. A századik évfordulóra; Athenaeum, Cluj-Kolozsvár, 1948 (Népművelési füzetek)
  • Egyenes beszéd. Cikkek, naplók, levelek; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1957
  • Toll és emberség. Irodalompolitikai jegyzetek; Irodalmi, Bukarest, 1965
  • Hét próba. Egy nemzedék elindul; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Én tintás esztergapadom (jegyzetgyűjtemények, 1967)
  • Intelmek (esszék, 1972)
  • Duna-völgyi párbeszéd (cikkek, tanulmányok, dokumentumok, 1974)
  • Mesterek és kortársak (tanulmányok, 1974)
  • Itt és most. Tanulmány a régi Korunkról; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976
  • Szárnyas oltár (elbeszélések, 1978)
  • Szolgálatban. Emlékirat. 1935-1944; Kriterion, Bukarest, 1978
  • Táj és nép. Ötvenkét jegyzet előbeszéddel és toldalékkal; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1979
  • Vargyasi változások (szociográfia, 1979)
  • Romániai magyar irodalmi lexikon. Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés; főszerk. Balogh Edgár; Kriterion, Bukarest, 1981-
  • Hét próba. Egy nemzedék története, 1924-1934, 1-2.; Magvető, Bp., 1981 (Tények és tanúk)
  • "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből". Interjú Balogh Edgárral; riporter M. Kiss Sándor; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1981
  • Acéltükör mélye (félszáz igaz történet, Kriterion, Bukarest, 1982)
  • Hídverők Erdélyben 1944-1946 (válogatott cikkek, 1985)
  • Férfimunka. Emlékirat 1945-1955, Budapest (1986)
  • Magyarok, románok, szlávok (válogatott tanulmányok, cikkek, interjúk. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986)
  • Tíz nap Szegényországban (szociográfia, 1988)
  • Számadásom. Emlékirat, 1956–1993; szerk., bev. Kántor Lajos; Komp-Press–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1999
  • Kéziratos hagyaték 1. Balogh Edgár, Benkő András, Imreh István kiadatlan leveleiből; sajtó alá rend. Beke Sándor; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2010

Szerkesztései szerkesztés

Irodalom szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 1932-ben Nagymegyeren akart előadást tartani a helybeli kommunistáknak, de mivel nem volt rá engedélye a hatóságok ezt megakadályozták (Okresný úrad v Komárne, 53/K-1932 prez.)

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés