Portál:Kolozsvár
 Isten hozott a magyar Wikipédia Kolozsvár-portálján!szerkesztés  Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, néha Clausenburg, latinul Claudiopolis, szászul Kleusenburch) város Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Bukarest és Jászvásár után Románia harmadik legnépesebb városa volt. Az Európai Unió 96. legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja. Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota. Új cikkekszerkesztés
2021. május 1. óta: Airizer Csaba, Balaskóné Osváth Zsuzsa, Kolozsvári Szénafüvek, Simon Gábor (zenész), Albert Júlia, Patarét, Hevesi József (asztalos), Maksay Ágnes, Bartók Katalin, Bordy Margit, Poalé Cedek zsinagóga (Kolozsvár), Könczei Csilla, Tőzsdepalota (Kolozsvár), Szent György tér (Kolozsvár), Magyar Polgár, Kolozsvári Közlöny, Josef Leder, Nicolae Drăganu, Állattani Múzeum (Kolozsvár), Farkas Zoltán András, Laczkó Vass Róbert, Pócsai András, Pál Judit, Nagy László (atomfizikus), Dunky Fivérek Fényképészete, Barcsay Zoltán, Essig Kacsó Klára, Békésy Károly, Esterházy János (történész), M. Lovász Noémi, Szép Gyula, Lefèvre Terézia, Flóra Jenő, Ștefan Pascu, Ioan-Aurel Pop A hónap cikkeszerkesztés
 Patarét (románul Pata-Rât) Kolozsvár egyik része a város keleti felén; itt található a város szeméttelepe. A Pataréten 2019-ben mintegy kétezer, többségében roma lakos élt. Szamosfalva irányából a repülőtérrel szemben a Szamosfalvi útról (Calea Traian Vuia) déli irányban kiinduló Pataréti úton (Drumul Pata-Rât) közelíthető meg. A minden infrastruktúrát nélkülöző terület négy övezetből áll: Dallas, Kanton, Zöld Domb, Rámpa; mindegyiknek a lakói külön közösséget alkotnak. A szeméttelep közvetlen közelében helyezkedik el a Rámpa, legtávolabb a Kanton. Az itt lakók barakkokban, maguk építette viskókban, és a városvezetés által biztosított úgynevezett moduláris házakban élnek. Egy-egy moduláris ház négy 16–18 négyzetméteres szobából áll, mindegyikben egy család lakik. A családok közösen használják a két négyzetméteres fürdőhelyiséget. Látnivalókszerkesztés
 A Poale Cedek iparosegylet zsinagógája Kolozsváron a Malom utcában álló vallási épület volt. 1997-tól Tranzit Ház néven kulturális központ működik benne. A Poalé Cedek zsidó iparosegyletet 1914-ben alapította Klein Jakab bádogos és Schwartz Ignác nyomdász. Az egylet mottója Tóra és munka volt. 1921-ben vagy 1922-ben az egyesület zsinagógát épített a Malom utcában. Röviddel az építés után a zsinagógát árvíz rombolta szét, azonban sikerült újjáépíteni. 1927. december 7-én a nagyváradi keresztény diákkongresszusról hazatérő résztvevők (mintegy 2400 fő) számos zsidó tulajdonú üzletet és épületet rongáltak meg, köztük az iparosegylet zsinagógáját is. A második világháború után az épület zsinagógaként működött 1947-ig vagy 1950-ig, majd raktárként használták, többek között az állami ünnepek felvonulásainak kellékeit tárolták itt. Utóbb az Állami Magyar Színház díszletraktára lett. 1997-ben az épületben Tranzit Ház néven kulturális központ nyílt, felújítása 2000-ben kezdődött el és 2009-ben fejeződött be. A hónap képeszerkesztés
.JPG) Mikó-kert, Mikó-villa Híres kolozsváriakszerkesztés
 Nicolae Drăganu, magyar forrásokban időnként Draganu Miklós (Zágra, 1884. február 18. – Kolozsvár, 1939. december 18.) román filológus, nyelvész irodalomtörténész, a Román Akadémia tagja, 1933. június 18. – 1938. január 1. között Kolozsvár polgármestere. Nyelvészeti, elsősorban helységnév-történeti és névtörténeti kutatásaival arra törekedett, hogy – a korabeli magyar történetírás által hangoztatott bevándorlás-elmélettel szemben – bebizonyítsa a román nép folyamatos jelenlétét Erdély területén a 9. és 14. századok között. Ezen túlmenően, Sextil Pușcariu nyomán dunántúli személy- és helynevek (például Pula, Zala, Bóly, Rába, Rábca) román eredetét is igyekezett bebizonyítani. Munkásságában jelentős részt képvisel a régi román nyelvű szövegek kommentárokkal ellátott kiadása. A szöveggondozás, a művelődéstörténet és nyelvészeti kutatások eredőjeként írt egy tanulmányt a 16–18. századi erdélyi román irodalomról, amelyet a nyugati szellemi áramlatok kontextusában mutatott be. Közreműködője volt a Dicționarul Limbii Române szótárnak, amelyhez a tájnyelvi és régies szavak etimológiájával járult hozzá. Cikkei a nagyszebeni Transilvania, a budapesti Luceafărul, a besztercei Revista ilustrată és Revista Bistriței, valamint a naszódi Arhiva Someșană folyóiratokban jelentek meg. Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, valamint az ASTRA egyesületnek, amelyen belül az irodalmi osztály titkáraként tevékenykedett. Miben segíthetsz:szerkesztés
További portálokszerkesztés
|