Portál:Kolozsvár
 Isten hozott a magyar Wikipédia Kolozsvár-portálján!szerkesztés  Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, néha Clausenburg, latinul Claudiopolis, szászul Kleusenburch) város Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Bukarest és Jászvásár után Románia harmadik legnépesebb városa volt. Az Európai Unió 96. legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja. Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota. Új cikkekszerkesztés
2019. augusztus 1. óta: Hantz Péter, Csapó György, Buchwald Péter, Kriza Ágnes, Bulgáriatelep, Borbáth Júlia, Ortodox zsinagóga, Tóköz (Kolozsvár), Tisztviselőtelep, Dávid László, Kaczér Margit, Vákár István, Jelen Gyula, Kemény Endre, Magyary Ágnes, Kenderesi Mihály, Káli Nagy Lázár, Udvary Renáta, Puck Bábszínház, Transilvania Filharmónia, Az 1989-es kolozsvári forradalmi események, Gazda Árpád, B. Bak Lajos, Biró Károly Ágoston, Pataki Adorján A hónap cikkeszerkesztés
1989. december 21-én Kolozsváron négy helyszínen tüntettek a gyári váltásból hazainduló munkások (a Főtéren, az Astoria szállónál, majd a Mărăști téren és az Ursus sörgyárnál), akikhez mások is csatlakoztak. A karhatalom huszonhét embert megölt. Tizennégyen a Főtéren, kilencen a sörgyárnál, hárman az Astoria szállónál, egy pedig a Mărăști téren esett el, ebből heten magyarok voltak. A katonai vizsgálóbizottság szerint a december 21-i kolozsvári tüntetéseknek összesen 26 halott és 84 sebesült civil áldozata volt. Másnap reggel, még Ceaușescu elmenekülése előtt, az egyetemi könyvesbolt kitört kirakatablakain több Moarte criminalilor! (Halál a gyilkosokra) feliratú A4-es lapok voltak kiragasztva. A Főtéren van egy hét oszlopból álló emlékmű az elesettek emlékére, a földön egy tábla 27 névvel. Az egyetemi könyvesbolt bejárata mellett egy szerény tábla hirdeti, hogy ott halt meg Lucian Matiș forradalmár, egy másikon azokra emlékeznek, akik a szabadságért és demokráciáért áldozták fel életüket. Látnivalókszerkesztés
A Szent Erzsébet aggmenház egy kolozsvári öregotthon, egykori kórház. A szentpéteri templom szomszédságában áll a Magyar utca hajdani végében. Egyike annak az igen kevés kolozsvári intézménynek, amelyek a középkortól napjainkig folyamatosan működtek. Alapításához egy legenda fűződik, mely szerint a névadó Árpád-házi Szent Erzsébet alapította. Gyökerei valószínűleg a 13. század végére nyúlnak vissza. Az ispotályra vonatkozó legrégebbi adat 1366-ból származik. 1557-ben Izabella királyné a Kőmál alján négy szőlőt és egy dohányoskertet adományozott az itt álló kórháznak. Ekkor Felsőispotálynak is nevezték, megkülönböztetésül a szomszédságában álló Alsóispotálytól (Szentlélek-ispotály). Az ispotály által gondozott szegények száma 8–35 között mozgott. Az 1660-as évek végére a két intézményt egyesítették. A hónap képeszerkesztés
 Honvéd emlékmű Szamosfalván Híres kolozsváriakszerkesztés
Dávid László (Kézdivásárhely, 1907. augusztus 17. – Kolozsvár, 1992. augusztus 20.) katolikus pap, teológiai tanár, pápai prelátus, kanonok. Az erdélyi, örmény származású családban született Dávid László elemi és középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen végezte, az utóbbit az Erdélyi Katolikus Státus Főgimnáziumában. Érettségi vizsgáját követően 1925-től 1932-ig Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként a Gregoriana Pápai Egyetemen tanult. 1928-ban filozófiából, 1932-ben teológiából doktorált. Egyházjogból bakkalaureus fokozatot ért el. 1931-ben szentelték pappá. Rómából hazatérvén a gyulafehérvári egyházmegye kötelékében káplánként szolgált Besztercén (1932/1933), Brassóban (1933/1933), majd 1934-től Kolozsvárott, ahol 1935-től 1938-ig a kolozsvári (piarista) Katolikus Főgimnázium hittanára és a Báthory–Apor Szeminárium prefektusa volt, s ebben a beosztásában aktívan részt vett a cserkészmozgalomban is. 1936-ban Majláth püspök kinevezte egyetemi lelkésznek. 1940-től, Észak-Erdély visszacsatolását követően tanított a Gyulafehérvárról Kolozsvárra áthelyezett Teológiai Főiskolán. Püspöki megbízásból az egyházmegyei szórvány-lelkipásztorkodás megszervezője és főiskolai előadója volt. 1941-től előadott a kolozsvári Munkásfőiskolán. 1943-ban, püspöke felterjesztésére, érdemei elismeréséül, XII. Piusz pápától szentszéki tanácsosi címet kapott. 1944-ben Márton Áron püspök megbízásából katolikus részrõl szervezte és irányította a városban folyó embermentő tevékenységet. Miben segíthetsz:szerkesztés
További portálokszerkesztés
|
