Európai Unió

túlnyomórészt Európa területén található gazdasági és politikai unió

Az Európai Unió (röviden EU) gazdasági és politikai egyesülés, melyet 27 európai ország alkot. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezet 1993. november 1-jével jött létre az 1992. február 7-én aláírt maastrichti szerződéssel az Európai Gazdasági Közösség 12 tagországából.[6] A csaknem 450 milliós népességű[7] unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben).[8]

Európai Unió
Európai zászló
Európai zászló
Nemzeti mottó: In varietate concordia
(Egyesülve a sokféleségben)
[1]
Nemzeti himnusz: Örömóda
Global European Union.svg

Fővárosa Brüsszel (de facto)[2][3][4]
é. sz. 50° 51′, k. h. 4° 21′
Legnagyobb város Berlin (lista)
Államforma Unió
Vezetők
A Tanács elnöke Charles Michel (RE)
A Bizottság elnöke Ursula von der Leyen (EPP)
A Parlament elnöke David Sassoli (S&D)
Hivatalos nyelv Lásd: Az Európai Unió hivatalos nyelvei (minden tagállam egyéb nyelveket is kijelölhet helyi hivatalos nyelvnek)
EGK-ként kinyilvánítva (római szerződés) 1957. március 25.
EGK-ként elismerve 1958. január 1.
EU-ként kinyilvánítva (maastrichti szerződés) 1992. február 7.
EU-ként elismerve 1993. november 1.

Elődállamok Európai Gazdasági Közösség
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint447 706 209 fő (2020)[5] +/-
Rangsorban3. helyezett (egy országként tekintve)
Népsűrűség112 fő/km²
GDP
Összes13,3 billió dollár (1. (egy országként tekintve))
Egy főre jutó28 100 dollár
Földrajzi adatok
Terület4 233 262 km²
IdőzónaUTC 0 és +2 között (nyári időszámítás alatt +1 és +3 között; a francia tengerentúli területeken UTC -4 és +4 között) (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem 19 tagállamban: Euró (€) (EUR)
8 tagállamban még nem vezették be, ill. nem kívánják bevezetni, így azok a saját pénznemüket használják.
Hívószám nincs egységesítve
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.eu
Villamos hálózat 230 V 50 Hz
Közlekedés iránya jobbra tarts (kivéve Írországban, Máltán és Cipruson)
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Unió témájú médiaállományokat.
Európai Bizottság

Az Európai Unió nem egy állam, így állampolgárai, illetve fővárosa sem lehet. Az EU elődjének is tekinthető 1951-ben alakult Európai Szén- és Acélközösség intézményeinek az alapító 6 ország (Benelux államok, NSZK, Franciaország, Olaszország) megegyezése szerint és egymás között kialkudott kompromisszum eredményeként lett Brüsszel az Európai Unió intézményeinek székhelye. Az Európai Parlament elődjének tekinthető. A közgyűlés székhelye Strasbourg lett. A történelem során kialakult ellentétek és szövetségek miatt is olyan megoldáshoz akartak jutni az alapító országok akkori vezetői, hogy a későbbiek folyamán ebből ne legyen konfliktus. Ezen kívül számos uniós ügynökség székhelye található más uniós tagállamban.[9][nincs a forrásban]

Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását.[10][11] Közös politikát folytat a kereskedelem,[12] mezőgazdaság, halászat,[13] valamint a regionális fejlesztés[14] területén. 19 tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.[15]

Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek.[16][17] A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. Az EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Unió Bírósága, Európai Központi Bank és az Európai Számvevőszék. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós polgárok is.

Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.

TörténeteSzerkesztés

Lásd még: az Az Európai Unió története cikket

A második világháborút követően az európai egység gondolata nagyon népszerű volt. Nyugat-Európában a közvélemény és a politikusok nagy része ebben látta egy következő világégés megakadályozásának lehetőségét, leginkább az elmúlt századokban periodikusan ismétlődő német–francia összecsapások lehetőségének kiküszöbölését. Az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét.[18] Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek.[19] A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Konrad Adenauer, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 18-i párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország.[20]

1957-ben ez a hat ország aláírta a római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre.[20] 1965-ben elfogadták az egyesülési szerződést, amely 1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyeket együtt az Európai Közösségek névvel illettek, viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze, önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték.[21]

1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával.[22] Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe.[23] Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott.[24] 1985-ben aláírták a Schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között.[25] Továbbá 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként,[26] és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt is.

 
A vasfüggöny lebontása lehetővé tette az unió keleti irányú bővítését (a képen a berlini fal leomlása látható)

1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként.[27] Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat. Az Európai Unió hivatalosan a maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre.[6] 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket felváltotta az euró, és azóta az eurózóna 19 országra bővült, legutóbb Litvánia, 2015. január 1-jei csatlakozásával.

2004. május 1-jén került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia belépett az unióba, amelynek így 25 tagállama lett.[28] 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót.[28] Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől. 2009 július 23-án Izland benyújtotta hivatalos tagfelvételi kérelmét,[29] de 2015 márciusában visszavonta.[30][31] 2013. július 1-jén Horvátország is csatlakozott az Unióhoz.

2016. június 23-án az Egyesült Királyság népszavazás útján a kilépés mellett döntött ("Brexit"). Ennek hatására David Cameron másnap lemondott.

2017. május 17-én az Európai Unió parlamentje az uniós alapszerződés addig soha nem alkalmazott 7. cikkelye alapján Magyarország szankcionálására fogadott el határozattervet és megkezdte az eljárás előkészítését.[32] A határozati javaslatot az EP minden frakciója, köztük a Fidesz pártcsoportja, az Európai Néppárt is elfogadta.[33]

2020. január 31-én (magyar idő szerint éjfélkor) az Egyesült Királyság 47 év után hivatalosan kilépett az Európai Unióból.

SzerződésekSzerkesztés

Lásd még: az EU-szerződések cikket
Aláírva
Hatályban
Szerződés
1948
1948
Brüsszeli szerződés
1951
1952
Párizsi szerződés
1954
1955
A brüsszeli szerződés módosítása
1957
1958
Római szerződés
1965
1967
Egyesítő szerződés
1975
1975
Az Európai Tanács döntése
1986
1987
Egységes Európai Okmány
1992
1993
Maastrichti szerződés
1997
1999
Amszterdami szerződés
2001
2003
Nizzai szerződés
2007
2009
Lisszaboni szerződés
               
                       
Az Európai Unió három pillére  
Európai Közösségek  
Európai Atomenergia Közösség (EURATOM)
Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) A szerződés 2002-ben hatályát vesztette Európai Unió (EU)
    Európai Gazdasági Közösség (EGK) Európai Közösség (EK)
    TREVI-csoport Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA)  
  Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC)
  Európai Politikai Együttműködés (EPE) Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP)
Konszolidálatlan szervezetek Nyugat-európai Unió (NYEU)    
Feloszlatva 2010-ben  
                     

FöldrajzSzerkesztés

 
Az Alpokban található Mont Blanc, ami az Európai Unió legmagasabb pontja

Az Európai Unió területe – néhány, alább részletezett kivételtől eltekintve – 27 tagállamának területéből tevődik össze. Földrajzi kiterjedése nem egyezik meg Európáéval, mivel a kontinens egyes részei, mint például Svájc, Norvégia, Izland, Ukrajna, Albánia, Oroszország európai része vagy éppen a délszláv államok (Bulgária, Horvátország és Szlovénia kivételével), az unión kívül találhatók. A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók, ilyen például a Dániához tartozó Feröer. Az EU-tag Ciprus közelebb esik Törökországhoz, mint az európai kontinenshez, és gyakran Ázsia részének tekintik.[34][35] Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak, mint Grönland, Aruba, az egykori Holland Antillák ma már különálló részei. Egyes tengerentúli területek azonban tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatóak, ilyenek az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, Lampedusa, Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, valamint Ceuta és Melilla. Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson, amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll.[36]

Az EU területe 4 233 262 km², amelyet mindössze hat ország területe múl felül. Legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc az Alpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 53 564 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csak Kanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 22 nem tagállammal van szárazföldi határa, összesen 13 271 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon.[17] A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Bajorországban fekvő Würzburg járás Gadheim nevű településén van. Az Európai Unió legészakibb pontja a finnországi Nuorgam község, a legdélibb pontja Punta de Tarifa Spanyolországban, a legnyugatibb pontja a portugáliai Cabo da Roca, valamint a legkeletibb pontja a ciprusi Rizukarpasonál található.

Tagállamok és további országokSzerkesztés

Lásd még: az Az Európai Unió tagállamai és a Különleges tagállami területek, külbirtokok és kapcsolatuk az EU-val cikkeket

 

Ország Főváros Csatlakozás Népesség[37] Terület (km²)
Ausztria Bécs 1995. január 1. 8 858 775 &0000000000083855.00000083 855
Belgium Brüsszel alapító 11 476 279 &0000000000030528.00000030 528
Bulgária Szófia 2007. január 1. 7 000 039 &0000000000110994.000000110 994
Ciprus Nicosia 2004. május 1. 1 189 265 &0000000000009251.0000009 251
Csehország Prága 2004. május 1. 10 649 800 &0000000000078866.00000078 866
Dánia Koppenhága 1973. január 1. 5 827 463 &0000000000043075.00000043 075
Észtország Tallinn 2004. május 1. 1 324 820 &0000000000045227.00000045 227
Finnország Helsinki 1995. január 1. 5 522 858 &0000000000338424.000000338 424
Franciaország Párizs alapító 67 795 000 &0000000000674843.000000674 843
Görögország Athén 1981. január 1. 10 768 477 &0000000000131990.000000131 990
Hollandia Amszterdam alapító 17 181 084 &0000000000041543.00000041 543
Horvátország Zágráb 2013. július 1. 4 076 246 &0000000000056594.00000056 594
Írország Dublin 1973. január 1. 4 921 500 &0000000000070273.00000070 273
Lengyelország Varsó 2004. május 1. 38 386 000 &0000000000312685.000000312 685
Lettország Riga 2004. május 1. 1 934 379 &0000000000064589.00000064 589
Litvánia Vilnius 2004. május 1. 2 790 842 &0000000000065200.00000065 200
Luxemburg Luxembourg alapító 613 900 &0000000000002586.0000002 586
Magyarország Budapest 2004. május 1. 9 772 756 &0000000000093030.00000093 030
Málta Valletta 2004. május 1. 493 559 &0000000000000316.000000316
Németország Berlin alapító 82 979 100 &0000000000357021.000000357 021
Olaszország Róma alapító 60 359 546 &0000000000301338.000000301 338
Portugália Lisszabon 1986. január 1. 10 374 822 &0000000000092390.00000092 390
Románia Bukarest 2007. január 1. 19 401 658 &0000000000238391.000000238 391
Spanyolország Madrid 1986. január 1. 47 650 000 &0000000000504030.000000504 030
Svédország Stockholm 1995. január 1. 10 327 589 &0000000000449964.000000449 964
Szlovákia Pozsony 2004. május 1. 5 439 892 &0000000000049035.00000049 035
Szlovénia Ljubljana 2004. május 1. 2 066 880 &0000000000020273.00000020 273

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben. Észak-Macedónia is az EU hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat. Montenegró 2010. december 17-én vált a hivatalos tagjelöltté.[38] A Nyugat-Balkán integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Albániával. Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, bár tagságának megítélése a jelenlegi tagországokban nem egységes.[39][40][41] Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[29] A csatlakozási tárgyalások ezt követően 2010 februárjában kezdődtek meg, 2013-ban azonban az új kormány felfüggesztette őket.[42][43][44] 2015 márciusában Izland visszavonta az európai uniós csatlakozásra vonatkozó kérelmét.[45]

Ukrajna kormánya 2014. szeptember 16-án fogadta el a társulási megállapodás tervezetét. Moldova és Fehéroroszország álláspontja pedig még ismeretlen.

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak. Az Európai Unió továbbá 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe, majd 2020-ban kilépett.

Az Unió joga[46]Szerkesztés

Elsődleges joganyagSzerkesztés

Az Unió elsődleges joganyagát az alapító szerződések (az Európai Unióról Szóló Szerződés és az Európai Unióról Működéséről Szóló Szerződés) képezik az Európai Unió Alapjogi Chartájával.

Másodlagos joganyagSzerkesztés

Az Unió másodlagos joganyagát a rendeletek, az irányelvek és a határozatok képzik (EUMSz[47] 288. cikk).

Az Unió szervezete és jogállásSzerkesztés

Az Európai Unió tevékenységeit számos intézmény és szervezet szabályozza, amelyek a Szerződésekben lefektetett feladatokat és politikát végzik. Ezek az eljárások mind a szubszidiaritás elvét követik, mely szerint csak azon célok elérése érdekében kerül sor uniós szintű lépésekre, amelyek tagállami szinten nem szolgálhatók kellőképpen.

Az EU fő politikai irányító szerve az Európai Tanács, amely általában évente négyszer ülésezik. Tagjai a tagállamok egy-egy képviselője (az állam- vagy a kormányfő), a tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A tagállamok képviselőit külügyminisztereik segítik. A tanács politikai erejét a tagállamok és az intézmények közötti viták megoldására, valamint a vitatott témák és politikák által keltett politikai ellentétek elsimítására használja. (Az Európai Tanács nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, amely az EU-tól független nemzetközi szervezet.)

2009-ig a tagállamok egy rotációs rendszerű elnökséget működtettek, amelyben féléves váltásban más-más tagállam képviselői vezették az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa üléseit. A Lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatályba lépése óta az Európai Tanács üléseit egy állandó elnök vezeti. Hasonlóképpen a Külügyi Tanács (a külügyminiszterekből álló Miniszterek Tanácsa) ülésein a külügyi főképviselő elnököl. A Miniszterek Tanácsa többi felállására vonatkozóan megmaradt a soros elnökség rendszere.

2009. november 19-én Herman Van Rompuyt választották az Európai Tanács első elnökévé, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjévé pedig Catherine Ashtont nevezték ki. Mindketten december 1-jén foglalták el hivatalukat.[48]

IntézményekSzerkesztés

 
A Tanács (balra) és a Bizottság főépületei Brüsszelben (2005)

Az Európai Bizottság az EU végrehajtó szerve, amely a jogalkotás kezdeményezéséért és az unió napi működtetéséért felelős. Tevékenysége során kizárólag az egységes Európai Unió képviseletében jár el, szemben az Európai Tanáccsal, amely a tagállamok nemzeti érdekeket képviselő vezetőiből áll. A Bizottságot az európai integráció motorjának is tekintik. Jelenleg 28 (minden tagállamból egy) biztosból áll, akik különböző szakterületeket felügyelnek. A bizottság elnökét és az összes többi biztost az Európai Tanács nevezi ki. Az elnök, illetve a Bizottság egészének kinevezését a Parlamentnek is jóvá kell hagynia.[49]

Az Európai Parlament a törvényhozó hatalom egyik fele. 705 képviselőjét közvetlenül választják ötéves időtartamra. Jóllehet országonként választják őket, a Parlamentben nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet. Az egyes tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek. Egyes szakterületeken a Parlament és a Miniszterek Tanácsa közösen, együttdöntési eljárással alkot jogszabályokat. Ezt az eljárást a Lisszaboni szerződés számos újabb területre kiterjesztette, ezzel erősítve a Parlament szerepét a döntéshozatalban. A Parlament ezen kívül elutasíthatja a Bizottság névsorát és az unió költségvetését. Az Európai Parlament elnöke vezeti a Parlament üléseit, és képviseli kifelé az intézményt. Az elnököt és az alelnökeit két és fél évre választják a képviselők.[50]

 
Az Európai Parlament Strasbourgban.

Az Európai Unió Tanácsa (vagy Miniszterek Tanácsa) a törvényhozás másik felét jelenti. Minden tagállamból egy miniszter a tagja, de az aktuális szakterülettől függően ez különböző összetételt jelent. Ennek ellenére egyetlen testületnek számít.[51] Jogalkotási feladatai mellett végrehajtó szerepet is ellát a közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában.

Az Európai Unió bírói ágát az Európai Közösségek Bírósága és a Törvényszék alkotja. Ezek együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és az uniós joganyagokat.[52] A Törvényszék elsősorban a magán- és jogi személyek (nem privilegizált felperesek) által indított peres ügyekkel foglalkozik, míg a Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények (privilegizált felperesek) közötti jogi vitákkal, illetve a Törvényszék által elé utalt ügyekkel foglalkozik.[53][54][55] A Törvényszék döntéseit meg lehet fellebbezni és jogorvoslatért a Bírósághoz lehet fordulni[56]

Az Európai Számvevőszék az egyik legkisebb és legújabb intézmény, csak 1977-ben kezdte meg működését. A Számvevőszék az EU „külső auditora”, feladata az EU-s pénzek felhasználásának ellenőrzése. Fontos szerepet játszik az EU költségvetési folyamatában: jelentése alapján dönt a Parlament és a Tanács a Bizottság és más intézmények költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról és az új költségvetés jóváhagyásáról. A Számvevőszék Luxemburgban található.

JellegSzerkesztés

Az Európai Unió tagállamai szuverenitásuk nagyobb részét ruházták erre a regionális szervezetre, mint más államok bármely más regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet.

Különleges felépítése miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető.

Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.

Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.

Kormányköziség és nemzetekfelettiségSzerkesztés

Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.

A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.

Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.

Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.

A 2002. márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.

A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.

MódszerekSzerkesztés

E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.

Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.

Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt diktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna.

Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.

A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.

A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.

Főbb irányelvekSzerkesztés

Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra.

A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.

Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti szerződés részeként született meg a Régiók Európai Bizottsága.

Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.

Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfelettiség (fent); Euroszkepticizmus.)

Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.)

Egységes piacSzerkesztés

  • Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
  • Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
  • A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik Írországra és nem vonatkozott az Egyesült Királyságra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
  • A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
  • A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
  • A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
  • Egységes pénznem, az euró (Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
  • A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
  • Közös agrár- és halászati politika.
  • A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
  • Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (strukturális és kohéziós alapok).
  • Kutatások támogatása.
  • Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
  • A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.

Együttműködés és harmonizációSzerkesztés

  • Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
  • Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
  • Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
  • Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
  • Egységes menekültügyi és bevándorlási politika.
  • A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.

GazdaságSzerkesztés

2006-ban az EU-é volt a Föld legnagyobb gazdasága: GDP-je 13,3 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel bír. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve), és az nem sikerült a 2001–2010. közötti gazdasági stratégiát sem végrehajtani.

Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövidtávon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.

Az Európai Unió közös gazdasági stratégiája 2010–2020 között az Európa 2020 stratégia, ami a 2001–2010 közötti Lisszaboni Stratégiát váltotta fel. Az EU hivatalos stratégiai célja a következő tíz évben kizárólag a gazdasági növekedés helyreállítása és megalapozása az öregedő társadalom és az élesedő nemzetközi verseny ellenére.[57]

EU régiókSzerkesztés

 
Az európai régiók gazdasági osztályozása az EU átlagában
  Legkevésbé fejlett régiók
  Átmeneti régiók
  Fejlett régiók

Gazdaságilag legfejlettebb régiókSzerkesztés

Gazdaságilag legerősebb NUTS-1 régiók (2014) [58]
Rangsor NUTS-2 Régió Tagállam GDP / lakos
euróban az EU-28 átlagának % -ában
1. Belső London – West   Egyesült Királyság 148.000 539 %
2. Luxemburg   Luxemburg 73.000 266 %
3. Brüsszel   Belgium 57.000 207 %
4. Hamburg   Németország 56.600 206 %
5. Belső London – East   Egyesült Királyság 56.100 204 %
6. Pozsonyi kerület   Szlovákia 51.200 186 %
7. Oberbayern   Németország 49.100 179 %
8. Île de France   Franciaország 49.000 178 %
9. Prága   Csehország 47.500 173 %
10. Stockholm   Svédország 47.200 172 %
Gazdaságilag legerősebb NUTS-2 régiók (2014) [58]
Rangsor NUTS-1 Régió Tagállam GDP / lakos
euróban az EU-28 átlagának % -ában
1. Luxemburg   Luxemburg 73.000 266 %
2. Brüsszel   Belgium 57.000 207 %
3. Hamburg   Németország 56.600 206 %
5. Greater London   Egyesült Királyság 51.200 186 %
4. Île-de-France   Franciaország 49.000 178 %
6. Bréma   Németország 44.100 161 %
7. Bajorország   Németország 39.700 145 %
7. Hessen   Németország 39.700 145 %
9. Baden-Württemberg   Németország 39.500 144 %
9. Östra Sverige   Svédország 39.500 144 %
9. West-Nederland   Hollandia 39.500 144 %

Gazdaságilag leggyengébb régiókSzerkesztés

Gazdaságilag leggyengébb NUTS-2 régiók [58]
Rangsor NUTS-2 Régió Tagállam GDP / lakos
euróban az EU-28 átlagának % -ában
1. Severozapaden   Bulgária 8.200 30 %
2. Mayotte [megj. 1]   Franciaország 8.400 31 %
3. Yuzhen tsentralen   Bulgária 8.700 32 %
4. Severen tsentralen   Bulgária 9.300 34 %
5. Nord-Est   Románia 9.500 34 %
6. Severoiztochen   Bulgária 10.800 39 %
6. Yugoiztochen   Bulgária 10.800 39 %
8. Sud-Vest Oltenia   Románia 11.200 41 %
9. Észak-Magyarország   Magyarország 11.600 42 %
10. Észak-Alföld   Magyarország 11.800 43 %
10. Sud-Muntenia   Románia 11.800 43 %
Gazdaságilag leggyengébb NUTS-1 régiók [58]
Rangsor NUTS-1 Régió Tagállam GDP / lakos
euróban az EU-28 átlagának % -ában
1. Severna i Iztochna Bulgaria   Bulgária 9.900 36 %
2. Macroregiunea Doi   Románia 11.300 41 %
3. Alföld és Észak   Magyarország 12.200 44 %
4. Wschodni   Lengyelország 13.200 48 %
5. Macroregiunea Patru   Románia 13.400 49 %
6. Macroregiunea Unu   Románia 13.600 50 %
7. Voreia Ellada   GRC 15.100 55 %
8. Północny   Lengyelország 15.700 57 %
9. Kentriki Ellada   GRC 15.800 57 %
9. Yugozapadna i Yuzhna Tsentralna Bulgaria   Bulgária 15.800 57 %
11. Horvátország   Horvátország 16.100 59 %
12. Dunántúl   Magyarország 14.400 60 %

GDP (bruttó hazai termék)Szerkesztés

Az egy főre eső GDP (bruttó hazai termék) az unióban 2019-ben a legmagasabb Luxemburgban, Írországban és Dániában volt (ebben a sorrendben); a legalacsonyabb Bulgáriában és Romániában. Magyarország az uniós országok között az ötödik legalacsonyabb értékű volt (2019).[59]

2012 és 2019 között az EU tagállamok egy főre eső GDP-je (nominális) euróban,
továbbá Szerbiában és Montenegróban [59]:
kék szín: Magyarország; zöld szín: a legmagasabb GDP
(rendezhető táblázat)
Állam 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019
  Ausztria 37,820 38,210 38,990 39,890 40,880 42,100 43,640 44,900
  Belgium 34,770 35,210 35,950 36,960 37,980 39,240 40,240 41,240
  Bulgária 5,750 5,770 5,940 6,360 6,820 7,390 7,980 8,728
  Horvátország 10,290 10,270 10,250 10,600 11,170 11,890 12,620 13,330
  Ciprus 22,500 20,880 20,420 21,030 22,160 23,320 24,290 24,920
  Csehország 15,360 15,010 14,880 15,980 16,690 18,100 19,530 20,610
  Dánia 45,530 46,100 47,090 48,050 49,420 50,700 52,010 53,370
  Észtország 13,620 14,420 15,340 15,820 16,490 18,070 19,740 21,160
  Finnország 37,130 37,570 37,880 38,570 39,580 41,000 42,490 43,630
  Franciaország 31,820 32,080 32,420 33,020 33,430 34,220 34,980 36,060
  Németország 34,130 34,860 36,150 37,090 38,060 39,260 40,340 41,340
  Görögország 17,310 16,480 16,400 16,380 16,380 16,760 17,210 17,500
  Magyarország 10,050 10,310 10,730 11,400 11,740 12,830 13,690 14,720
  Írország 38,090 38,890 41,870 55,970 57,210 61,870 66,670 70,470
  Olaszország 26,920 26,590 26,770 27,260 27,970 28,690 29,220 29,610
  Lettország 10,870 11,350 11,860 12,350 12,800 13,810 15,130 15,930
  Litvánia 11,160 11,830 12,460 12,850 13,560 14,940 16,160 17,310
  Luxemburg 83,000 85,270 89,240 91,440 93,930 95,170 98,640 102,200
  Málta 17,060 17,950 19,570 21,690 22,750 24,190 25,510 26,350
  Hollandia 38,970 39,300 39,820 40,730 41,590 43,090 44,920 46,740
  Lengyelország 10,100 10,250 10,680 11,190 11,100 12,160 12,920 13,730
  Portugália 16,010 16,300 16,640 17,350 18,060 19,020 19,870 20,650
  Románia 6,640 7,190 7,550 8,090 8,650 9,580 10,510 11,500
  Szlovákia 13,590 13,740 14,070 14,710 14,920 15,540 16,470 17,270
  Szlovénia 17,630 17,700 18,250 18,830 19,550 20,810 22,080 22,980
  Spanyolország 22,050 21,900 22,220 23,220 23,980 24,970 25,730 26,420
  Svédország 45,050 45,850 45,130 46,350 47,000 47,690 46,310 46,180
  Egyesült Királyság 33,150 32,730 35,760 40,560 37,090 35,780 36,480 37,760
  EU átlag 26,680 26,850 27,720 29,140 29,310 30,070 30,980 31,080
Eurózóna 29,220 29,440 30,070 31,030 31,790 32,850 33,830 34,770
  Szerbia 4,680 5,080 4,970 5,030 5,200 5,580 6,140 6,590
  Montenegró 5,130 5,410 5,560 5,870 6,350 6,910 7,490
 
Az Unió (kékkel) 10 legfontosabb külkereskedelmi partnere (zölddel)

KülkereskedelemSzerkesztés

Az Európai Unió legfontosabb külkereskedelmi partnere a 2010-es években messzemenően az USA és Kína volt, mint azt az alábbi táblázat is mutatja.

Fő kereskedelmi partnerek (2016-ban)[60]
(az első sorban az össz. import-export értéke)
No. Partner Import
(millió euró)
%
(az össz. százaléka)
Export
(millió euró)
%
(az össz. százaléka)
Össz. kereskedelem
(millió euró)
%
(az össz. százaléka)
  Európai Unió 1,706,413 100% 1,745,730 100% 3,452,143 100%
1   USA 246,774 14,5% 362,043 20,7% 608,817 17,6%
2   Kína 344,642 20,2% 170,136 9,7% 514,779 14,9%
3   Svájc 121,608 7,1% 142,432 8,2% 264,040 7,6%
4   Oroszország 118,661 7,0% 72,428 4,1% 191,089 5,5%
5   Törökország 66,652 3,9% 78,030 4,5% 144,681 4,2%
6   Japán 66,383 3,9% 58,136 3,3% 124,519 3,6%
7   Norvégia 62,935 3,7% 48,371 2,8% 111,306 3,2%
8   Dél-Korea 41,433 2,4% 44,518 2,6% 85,951 2,5%
9   India 39,265 2,3% 37,800 2,2% 77,065 2,2%
10   Kanada 29,094 1,7% 35,200 2,0% 64,294 1,9%
11   Brazília 29,334 1,7% 30,909 1,8% 60,243 1,7%
12   Egyesült Arab Emírségek 9,201 0,5% 45,847 2,6% 55,048 1,6%

FizetésekSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
Népsűrűségi térkép (2017)

Az Európai Unió 27 tagállamának összesített lakossága 447 206 000 fő volt a 2020. február 1-i adatok alapján (az Egyesült Királyság kilépése után). Ha egységes államnak vennénk, akkor ezzel a számmal a harmadik legnépesebb országnak számítana. Az Unió lakossága annak ellenére, hogy a Föld szárazföldi területeinek mindössze három százalékát teszi ki, addig a világnépesség 7,3%-ának ad otthont, ezzel pedig az egyik legsűrűbben lakott régió a Földön.

Lakosainak 80%-a városban él a 2003-as adatok szerint. Összesen tizenhat városának népessége haladja meg az egymillió főt, területén pedig a világ bármely más régiójánál több világváros található.[61] A nagyvárosok mellett az Unió területén számos sűrűn lakott régió található, amelyeknek nincsen egyetlen központi városa, hanem több város összekapcsolódásával alakultak ki, és ma összefüggő városi térségeket alkotnak. A legnagyobbak a Rajna-Ruhr városrégió (Köln, Dortmund, Düsseldorf stb.) mintegy 11,5 millió lakossal, a Randstad (Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht stb.) mintegy 7 millió lakossal, a Rajna-Majna-vidék (Frankfurt, Wiesbaden stb.) mintegy 5,8 millió lakossal, a Flamand rombusz (Antwerpen, Brüsszel, Leuven és Gent) mintegy 5,5 millió lakossal, a Felső-sziléziai iparvidék (Katowice, Sosnowiec stb.) mintegy 3,5 millió lakossal, valamint az Øresund régió (Koppenhága, Malmö) mintegy 2,5 millió lakossal.

Legnépesebb településekSzerkesztés

Bővebben: Az Európai Unió legnépesebb városai

 
1. Berlin
 
2. Madrid
Rang Város Ország Népesség
(elővárosok nélkül)

 
3. Róma
 
4. Párizs

1. Berlin Németország 3 644 826
2. Madrid Spanyolország 3 266 126
3. Róma Olaszország 2 879 728
4. Párizs Franciaország 2 187 526
5. Bécs Ausztria 1 897 491
6. Hamburg Németország 1 841 179
7. Bukarest Románia 1 835 711
8. Varsó Lengyelország 1 777 972
9. Budapest Magyarország 1 752 286
10. Barcelona Spanyolország 1 636 762


NyelvekSzerkesztés

Az unióban használt számos nyelv és nyelvjárás közül 24 hivatalos és munkanyelv, ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.[62] Ezeken kívül 5 nyelv rendelkezik félhivatalos státusszal: baszk, galiciai, katalán, skót gael. A legfontosabb dokumentumokat, például a jogszabályokat mind a 24 hivatalos nyelvre lefordítják. Az Európai Parlament dokumentumait és plenáris üléseit is lefordítják ezekre a nyelvekre. A félhivatalos státusszal rendelkező nyelvekre csak a nemzetközi egyezményeket fordítják le, továbbá az EU állampolgárok ezen nyelveken is fordulhatnak az EU intézményekhez. Ezzel szemben a legtöbb EU intézmény belső munkanyelvként csak néhány nyelvet használ, melyek legtöbbször az angol, német és francia.[63] A nyelvpolitika a tagállamok hatásköre, de az uniós intézmények támogatják más nyelvek megtanulását.

Legfőbb nyelvekSzerkesztés

 
A népesség hány százaléka beszéli az angolt valamilyen szinten az EU-ban
Az EU főbb beszélt nyelvei 2020-as adatok alapján[64]
az Unió lakosságának százalékában
Nyelv Elsődleges nyelv Másodlagos nyelv Összesen
Angol 1% 43% 44%
Német 20% 16% 36%
Francia 14% 16% 29%
Olasz 15% 3% 18%
Spanyol 9% 8% 17%
Lengyel 9% 1% 10%
Román 6% 0% 6%
Holland 5% 1% 6%
Magyar 3% 0% 3%
Portugál 2% 1% 3%
Görög 2% 1% 3%
Svéd 2% 1% 3%
Cseh 2% 1% 3%
Bolgár 2% 0% 2%
Szlovák 1% 1% 2%
Dán 1% 0% 1%
Finn 1% 0% 1%
Horvát 1% 0% 1%
Litván 1% 0% 1%

VallásSzerkesztés

KultúraSzerkesztés

Az Európa kulturális fővárosa címet az Európai Unió ítéli oda egy évre. Ez alatt az idő alatt az adott város lehetőséget kap kulturális életének és kulturális fejlődésének bemutatására. Számos európai város használta fel ezt a címet arra, hogy megújítsa kulturális életét és ismertté tegye magát Európa-szerte.

ÉpítészetSzerkesztés

SportSzerkesztés

A sport kérdései az Európai Unión belül alapvetően megmaradtak a tagállamok saját hatáskörében, de az Unió kiemelten fontosnak tartja a sportot és annak támogatását. 2007-ben fogadta el az Unió a sportról szóló „fehér könyvet”, ami azon a testmozgással és a sporttal kapcsolatos stratégián alapul, ami ugyanebben az évben a táplálkozás és a túlsúly kapcsán kiadott másik fehér könyvben szerepelt.[65][66]

LabdarúgásSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az EU jelmondata (Az EU hivatalos weboldala magyar nyelven)
  2. Cybriwsky, Roman Adrian. Capital Cities around the World: An Encyclopedia of Geography, History, and Culture: An Encyclopedia of Geography, History, and Culture. ABC-CLIO (2013). ISBN 978-1610692489 „Brussels, the capital of Belgium, is considered to be the de facto capital of the EU” 
  3. Places in Brussels of symbolic significance for Europe. www.europarl.europa.eu. (angolul) Bruxelles: European Parliament (2016. okt. 31.) (Hozzáférés: 2019. jan. 19.) (HTML)
  4. Brussels, the 'de facto capital' of Europe. www.youtube.com. (angolul) EURACTIV: The media network for Europe (2010. jún. 21.) (Hozzáférés: 2019. jan. 19.) (video)
  5. https://ec.europa.eu/eurostat/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tps00001
  6. a b Treaty of Maastricht on European Union (angol nyelven). Európai Unió, 2007. július 10. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  7. Eurostat - Tables, Graphs and Maps Interface (TGM) table. ec.europa.eu. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  8. 4. Report for Selected Country Groups and Subjects (angol nyelven). Nemzetközi Valutaalap, 2009. április. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  9. Az EU-ról
  10. Európai Bizottság > Egységes piac (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  11. Belső piac (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  12. Common commercial policy (angol nyelven). Európai Unió. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  13. Tanácsi formációk (magyar nyelven). Az Európai Unió Tanácsa. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  14. Regionális politika (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  15. Európai Bizottság > Belügyek > Szakpolitikák > Schengeni térség (angol nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  16. Matthew J. Gabel: European Union (EU) (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
  17. a b European Union (angol nyelven). The World Factbook. CIA, 2009. október 28. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  18. The political consequences (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  19. A Schuman-nyilatkozat – 1950. május 9. (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  20. a b 1945–1959 Béke Európában – az együttműködés kezdetei (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  21. Merging the executives (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  22. The first enlargement (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  23. The new European Parliament (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  24. Negotiations for enlargement (angol nyelven). CVCE. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  25. Schengen agreement (angol nyelven). BBC News, 2001. április 30. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  26. Az európai zászló (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  27. 1980–1989 Európa átalakulóban – a berlini fal leomlása (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  28. a b 2000–2009 További bővülés (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  29. a b Izland hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét az EU-hoz (magyar nyelven). index.hu, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
  30. Izland mégsem akar EU-tag lenni. hvg.hu. https://plus.google.com/112636482889329420507.+(Hozzáférés: 2015. november 27.)
  31. European Neighbourhood Policy and Enlargement Negotiations - Iceland - European Commission. ec.europa.eu. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  32. HVG: Az EU meghúzta a vörös vonalat, amit senki nem léphet át – reakciók a 7-es cikkelyre
  33. HVG: Itt a Fidesz válasza
  34. Composition of macro geographical (continental) regions, geographical sub-regions, and selected economic and other groupings (angol nyelven). ENSZ, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  35. Xpeditions Atlas (angol nyelven). National Geographic, 2003. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  36. Aid Programme for the Turkish Cypriot Community (angol nyelven). Európai Bizottság. [2014. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  37. A Tanács 2013/746/EU határozata (2013. december 10.) a Tanács eljárási szabályzatának módosításáról.
  38. Montenegró, az EU új tagjelöltje Archiválva 2011. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Euractiv.hu 2010. december 19.
  39. Szerbia hivatalosan megpályázza az EU-tagságot (magyar nyelven). Index, 2009. december 19. (Hozzáférés: 2009. december 20.)
  40. Szerbia hivatalosan is beadja csatlakozási kérelmét (magyar nyelven). HVG, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2010. január 9.)
  41. A Kormány üdvözli a szerb csatlakozási kérelem benyújtását (magyar nyelven). Magyarország.hu / Miniszterelnöki Hivatal, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2010. január 9.)[halott link]
  42. Iceland moves towards joining EU (angol nyelven). BBC News, 2009. július 16. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
  43. Charles Forelle: Iceland Votes to Try Joining EU (angol nyelven). The Wall Street Journal, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
  44. Izland bedobta a türülközőt (magyar nyelven). BruxInfo, 2013. június 17. (Hozzáférés: 2013. június 20.)
  45. Izland visszavonta az uniós csatlakozásra vonatkozó kérelmét (magyar nyelven). Vs.hu, 2015. március 12. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  46. Az uniós jogi aktusok fajtái (magyar nyelven). Európai Bizottság - European Commission. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
  47. Az Európa Unió Működéséről Szóló Szerződés
  48. Implementation of the Treaty of Lisbon (angol nyelven) (PDF). Az Európai Unió Tanácsa, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  49. Az Európai Bizottság (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  50. Az Európai Parlament (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  51. Az Európai Unió Tanácsa (magyar nyelven). Európai Unió. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  52. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (220. cikk, A Bíróság) (magyar nyelven) (PDF). Európai Unió. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  53. The Court of Justice of the European Communities. Europa web portal. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  54. The Court of First Instance. Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  55. Institutions: Court of Justice. Europa web portal. [2009. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 25.)
  56. EUR-Lex: Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (225. cikk (1) bekezdés, Az Elsőfokú Bíróság) (PDF). Europa web portal. (Hozzáférés: 2007. november 8.)
  57. Európa 2020 – az EU gazdasági növekedési stratégiája. [2011. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
  58. a b c d Eurostat: Twenty-one regions below half of the EU average…. Europa web portal, 2016. február 26. (Hozzáférés: 2016. március 15.)
  59. a b Gross domestic product at market prices (Current prices and per capita). Eurostat
  60. Top Trading Partners 2017 – Trade Statistics. trade.ec.europa.eu
  61. The World According to GaWC 2008 (angol nyelven). GaWC, 2008. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
  62. Az EU irányítása - személyzet, nyelvek és székhely (magyar nyelven). Európai Bizottság. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  63. Az Európai Unió nyelvpolitikájával kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdések (magyar nyelven). Európai Unió, 2007. január 1. [2009. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
  64. Keating, Dave: Despite Brexit, English Remains The EU's Most Spoken Language By Far (angol nyelven). Forbes
  65. Európai Bizottság > Egészség- és Fogyasztóügyi Foigazgatóság > Közegészségügy > Táplálkozás és testmozgás
  66. A sportról szóló fehér könyv
  1. Földrajzilag nem Európában van; tengerentúli megye (sziget) Madagaszkár mellett

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Unió témájú médiaállományokat.
EU-szótárak