Örömóda
Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die Freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája; elsősorban Ludwig van Beethoven 9. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral. Zenekari változatát gyakran „Örömóda”-ként emlegetik.
| Örömóda | |
| Műfaj | komolyzenei dal |
| Dallam | Ludwig van Beethoven |
| Szöveg | Friedrich Schiller |
| Hangfaj | dúr |
| A kotta hangneme | D dúr |
| Előadásmód | Allegro assai |
Az Örömódát az Európa Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában.
1985-ben az Európai Unió Beethoven megzenésítését választotta az EU himnuszául, szöveg nélkül, az Európai Unióban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért az EU-himnusz valójában Beethoven témája (vagy dallama), nem pedig Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), mint Schiller eredetijében, mely szerint „a koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”. (Beethoven a vers két sorát írta át.)
Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz (Freiheit) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt „álcázni”, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére. Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor a Freiheit szó használatával adta elő a művet.
Magyar vonatkozásaSzerkesztés
Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók.[1] A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal:[2] 1796. november 23-án tartotta első magyarországi hangversényét, 1800. május 7-én koncertet adott, valamint 1807. szeptember 13-án a C-dúr mise ősbemutatója Beethoven vezényletével. Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János. Beethoven természetesen más utakon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zeneműpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zeneművek, és az ő művei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra.
Beethoven kétféleképpen élt a magyar tematikával műveiben: egyszerű dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján.[3] A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az Allgemeine Musikalische Zeitung (Általános Zenei Újság) adta ki az 1816. március 13-i számában Lipcsében Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő ének című művét, melyet magyar népdal alapján írt Kisfaludy.[2] Beethoven Örömódája és Kisfaludy Magyar szüretelő éneke dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan.[4] Az óda két egységből áll. Az első sor második fokra, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak. A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata.
A műSzerkesztés
| Németül | Angolul |
|---|---|
Freude, schöner Götterfunken, |
Joy, beautiful spark of the gods, |
A műnek kétféle magyar szövege is van. A Gyúlj ki, égi szikra lángja… kezdetű Rónay György, a Lángolj fel a lelkünkben… kezdetű Jankovich Ferenc fordítása. A fordítók szerzői jogai miatt egyik szöveg sem közölhető.
ForrásokSzerkesztés
- Barsi Ernő: Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994.
- Szabolcsi Bence: Beethoven – Művész és műalkotás két korszak határán. (Tanulmány) Bp. 2/1948,254-255. l.
- Szabolcsi Bence: Beethoven – Művész és műalkotás két korszak határán. Zeneműkiadó, 1976
- Rakos Miklós: Zenetörténet: XI. évfolyam I. szám
Kotta:
- Pécsi Géza – Uzsayné Pécsi Rita: Énektár: A Kulcs a muzsikához c. tankönyv melléklete. Pécs: Kulcs a muzsikához Alapítvány. 1999. 213. o.
- Zenei olvasókönyv: Szolfézs példatár, alsófok, III. kötet. Szerkesztette: Agócsy László és J. Irsai Vera. Budapest: Editio Musica. 91. kotta
- Pianoforte III. Összeállította Király Katalin. Szeged: Mozaik Kiadó. 2010. ISMN 979 0 9005277 3 8, 23. darab
- Muszty Bea – Dobay András: Csalamádé: Nagy Daloskönyv. 3. kötet (hely nélkül): Muszty-Dobay Bt. 2003. 7. o. gitárkísérettel
Kottaszöveg:
- Friedrich Schiller. literatura.hu (Hozzáférés: 2016. júl. 21.)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Rakos Miklós: Zenetörténet: XI. évfolyam I. szám
- ↑ a b Szabolcsi Bence: Beethoven – Művész és műalkotás két korszak határán. Bp. 2/1948,254-255. l.
- ↑ Barsi Ernő: Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994.
- ↑ Szabolcsi Bence: Beethoven – Művész és műalkotás két korszak határán. Zeneműkiadó, 1976, 203 sk.
