Főmenü megnyitása

Friedrich Schiller

Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (Marbach am Neckar, 1759. november 10.Weimar, 1805. május 9.) német költő, drámaíró, filozófus és történész. Őt tartják a legjelentősebb német drámaírónak, továbbá Goethe, Wieland és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének. Több színdarabja a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, a balladái pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak. Az Örömóda költeménye Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett.

Friedrich Schiller
Friedrich Schiller Ludovike Simanowiz festménye (1794)
Friedrich Schiller
Ludovike Simanowiz festménye (1794)
Élete
Születési név Johann Christoph Friedrich von Schiller
Született 1759. november 10.
Marbach am Neckar
Elhunyt 1805. május 9. (45 évesen)
Weimar
Sírhely
  • Jacobsfriedhof Weimar
  • Weimarer Fürstengruft
Nemzetiség német
Szülei Johann Caspar Schiller és Elisabeth Dorothea Kodweiß
Házastársa Charlotte von Lengefeld
Gyermekei
  • Emilie von Gleichen-Rußwurm
  • Ernst von Schiller
Pályafutása
Friedrich Schiller aláírása
Friedrich Schiller aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Schiller témájú médiaállományokat.

Magyarországon főként utolsó befejezett drámája, a Tell Vilmos által ismert: a német elnyomás ellen lázadó svájci nemzeti hős mellett társai és ellenségei láthatók a hagyományos magyar kártya lapjain. Schiller Tell Vilmos-történetét nem mellesleg filmeposzokban és operában is feldolgozták.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Család és iskolaSzerkesztés

Apja, Johann Caspar Schiller katonatiszt és seborvos volt. Az apa foglalkozása miatt többször lakhelyet változtattak: 1763-ban a család Lorchba költözött. Röviddel a következő gyermek, Luise születése után 1766-ban Ludwigsburgban telepedtek le. Az iskolás Friedrich 13 éves korában itt írta az Absalon és Die Christen című színdarabjait, amelyek azonban nem maradtak fenn.

Hercegi parancsra, a szülei akarata ellenére 1773-ban be kellett iratkoznia a stuttgarti katonai akadémiára, ahol jogi tanulmányokba kezdett. A növendékeket brutális katonai módszerekkel nevelték, valószínűleg emiatt voltak még 15 éves korában is ágybavizelési problémái; emiatt kétszer keményen megbüntették. Titokban tubákot szippantott és a barátaival együtt tiltott irodalmat olvasott.

Orvosi tanulmányokSzerkesztés

 
Theodor Wagner (1800-1880) mellszobra Schillerről (Johann Heinrich Dannecker után)

Amikor 1775-ben az akadémiát áthelyezték Stuttgart belvárosába, Schiller szakot váltott és orvosi tanulmányokba kezdett. Ebben az időben sokat olvasta Sturm und Drang korszak költőit és Klopstock verseit. Ebben az évben írta a Der Student von Nassau című drámát, amely szintén nem maradt meg. 1776-ban jelent meg nyomtatásban első verse, Az este (Der Abend). Közben Plutarkhosz, Shakespeare, Voltaire, Rousseau és Goethe műveit tanulmányozta. Szintén 1776-ban kezdett el dolgozni A haramiák (Die Räuber) című színdarabján. 1779-ben letette az első orvosi vizsgát és elbocsátását kérte, de csak 1780-ban, a disszertációja megvédése után hagyhatta el a katonai akadémiát, immár katonaorvosként.

A haramiákSzerkesztés

Schiller 1781-ben fejezte be A haramiák című színdarabját, amelyet még abban az évben név nélkül kinyomtatott. A darab ősbemutatója 1782. január 13-án volt a mannheimi színházban. A darab óriási sikert aratott, főleg az ifjabb generáció körében a sajátosan schilleri pátosznak és olyan motívumoknak köszönhetően, melyek Schiller korára, pontosabban Károly Jenő herceg zsarnokságára utaltak. Schiller a hercegi tilalom ellenére megjelent az ősbemutatón, emiatt Károly Jenő (Karl Eugen) herceg az engedetlen írót tizennégy napra bezáratta és megtiltotta neki, hogy komédiákat és "hasonló dolgokat" írjon. A haramiák meghozta Schiller számára az elismerést, mindjárt első bírálója "német Shakespeare-t" látott benne.

Szökés StuttgartbólSzerkesztés

A szeptember 22-ről 23-ra virradó éjszakán Schiller barátjával Andreas Streicherrel megszökött Stuttgartból és Mannheimba utazott. Ezt további utazások követték Frankfurtba, Oggersheimba és Bauerbachba. 1782 végén jelent meg az 1782-es év antológiája, amely 83, többnyire Schillertől származó verset tartalmazott. Schiller barátja később könyvet írt a szökésről.

Bizonytalan évek (1783–1786)Szerkesztés

 
Anton Graff portréja (1790)

Schiller a bauerbachi tartózkodása alatt 1783-ban összebarátkozott Reinwald meiningeni könyvtárossal, akivel együtt dolgozott, és aki később feleségül vette az író Christophine nevű nővérét. Itt fejezte be az Ármány és szerelem (eredeti címe Luise Millerin) című darabját és kezdte el a Don Carlos-t. Visszatérve Mannheimba 1783 szeptemberében maláriában betegedett meg, amely akkoriban gyakori betegség volt a mocsaras Rajna-völgyben. Mannheimban Schiller 1785-ig színházi íróként dolgozott és itt ismerte meg Charlotte von Kalbot. 1784-ben bemutatták a Ármány és szerelem és a Fiesco című darabjait. Ennek ellenére Dalberg színházi intendens nem hosszabbította meg Schiller szerződését. Így az író eladósodott és majdnem az adósok börtönébe került. Károly Ágost herceg, miután megismerkedett a Don Carlos-szal, weimari tanácsosi címet adott Schillernek. 1785 áprilisában az író Lipcsébe utazott Christian Gottfried Körnerhez, aki kisegítette a pénzügyi nehézségekből.

Személyes eseményekSzerkesztés

1799. október 11-én megszületett leánya, Caroline Henriette Luise. December 3-án a költő családjával Weimarba költözött. 1802. november 16-án átadták Schillernek a nemesi oklevelet, mely időponttól kezdve Friedrich von Schillernek nevezhette magát. 1803-ban meghalt édesanyja. 1804. július 25-én született meg Emilie Frederike Henriette nevű leánya.

A weimari alkotó évekSzerkesztés

1799-ben Schiller befejezte a Wallenstein című drámát, valamint Das Lied von der Glocke c. költeményt. 1800-ban befejezte a Stuart Mária, 1801-ben pedig az Az orléansi szűz című drámáit.

 
F. G. Weitsch
Schiller (1804)

1803-ban Schiller befejezte a Messinai menyasszony c. munkáját, majd 1804-ben a Tell Vilmos c. drámáját, és megkezdte a Demetrius megírását. Ebben az időben Schiller egyre többet betegeskedett.

HalálaSzerkesztés

 
Szobra barátjával, Goethével Weimarban

Még életének idejében terjesztette róla egy újság, hogy halott. 1805 februárjában Schiller valóban súlyosan megbetegedett, és május 1-jén utoljára ment Goethével színházba. 1805. május 9-én meghalt.

Mindeddig feltételezték, hogy Schiller tuberkulózisban halt meg, melyet egy akut tüdőgyulladás okozhatott. Új genetikai vizsgálatok, melyeket Schiller megőrzött hajtincsein végeztek, azonban azt mutatják, hogy Schiller súlyos ólommérgezésben szenvedett. Az ólom a szervezetébe a szobájában talált és analizált tapéta festékanyaga, ill. annak párlatának belélegzésével juthatott. Ezt erősítik meg azok a korabeli jelentések is, melyek Schiller rosszullétéről, hangulatingásáról tudósítanak életének utolsó időszakában.[1]

A korabeli boncolások azonban azt is kimutatták, hogy Schiller bal oldali tüdeje majdnem teljesen elhalt, veséje is majdnem teljesen feloldódott. A szívizomzat jelentősen legyengült.

1826 tavaszán Goethe titokban elvitte Schiller koponyáját az Anna Amalia Könyvtárból. Az esetről csak barátja, Wilhelm von Humboldt tudott, aki azonban titkát továbbmesélte. Goethe vizsgálatokat végzett a koponyán. Schiller földi maradványait ezután a weimari Jakobinus-temetőben helyezték végső nyugalomra. Holttestét 1827. december 16-án exhumálták, és Goethe kérésének megfelelően az új weimari temetőben helyezték el, Goethe koporsója mellett.

Jelen kutatásokSzerkesztés

Nemrégiben (2006 óta) folytatott genetikai és egyéb interdiszciplináris kutatások szerint Schiller koporsójában nem Schiller holtteste nyugszik. Az eddig Schiller-koponyának tartott koponya a weimari hercegi család egy tagjáé, míg a csontok 2-3 különböző személyhez tartoznak, akik azonban a DNS-vizsgálatok szerint a Schiller-családdal nem állnak rokonságban. A zűrzavar a temető egykori felbolygatásából ered. Feltételezik, hogy Schiller holtteste a weimari Jakobinus-temetőben nyugszik, ahol jelenleg kutatások folynak. Felmerült a feltételezés, hogy Schiller édesapja valójában Károly Jenő (Carl Eugen) württembergi herceg lehet. Az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeket 2008. május 5-én hozzák nyilvánosságra.[1]

Irodalomtörténeti jelentőségeSzerkesztés

A XVIII. században Goethe mellett Schiller a német irodalom legnagyobb hatású képviselője. Életműve magában foglalja a szépirodalom valamennyi műfaját, de mellette esztétikai, költészetelméleti, történeti kérdésekről is kifejtette véleményét. Goethe és Schiller halálával véget ért a weimari klasszicizmus, felváltotta a fiatal generáció új stílusa, a romantika.

MűveiSzerkesztés

DrámákSzerkesztés

Kisebb műveiSzerkesztés

  • Hektors Abschied (Hektor búcsúja)
  • Die Schaubühne als eine moralische Anstalt betrachtet (1784)
  • Der Verbrecher aus verlorener Ehre (1786)
  • Der Geisterseher

Versek és balladákSzerkesztés

  • Ode an die Freude (Örömóda) (1786)
  • Resignation (1786)
  • Die Teilung der Erde (1795)
  • Der Handschuh (A kesztyű) (1797)
  • Der Taucher (1797)
  • Die Kraniche des Ibykus (Ibükosz darvai) (1797)
  • Der Ring des Polykrates (Polukrátész gyűrűje) (1798)
  • Die Bürgschaft (1798)
  • Das Lied von der Glocke (1799)
  • Der Antritt des neuen Jahrhunderts (1800)
  • Das Siegesfest (1803)
  • Die Huldigung der Künste (1804)

Filozófiai írásokSzerkesztés

  • Über den Grund des Vergnügens an tragischen Gegenständen (1792)
  • Augustenburger Briefe (1793)
  • Über Anmut und Würde (1793)
  • Kallias-Briefe (1793)
  • Kallias oder Über die Schönheit (n. e.)
  • Die Horen 1795 (A Hórák, folyóirat szerkesztése)
  • Über die ästhetische Erziehung des Menschen (1795)
  • Über naive und sentimentalische Dichtung (1795) (A naiv és szentimentális költészetről)
  • Kleinere prosaische Schriften (1801)

Történeti műveiSzerkesztés

  • Geschichte des Abfalls der Vereinigten Niederlande von der spanischen Regierung (1788)
  • Was heißt und zu welchem Ende studiert man Universalgeschichte? (1790)
  • Geschichte des dreißigjährigen Krieges (A harmincéves háború története) (1790)

MűfordításokSzerkesztés

Magyarul olvashatóSzerkesztés

  • A' tolvajok. Egy szomoru játék; ford. Barcsay László; Hochmeister Márton, Kolozsvár, 1793
  • Az európai híres zsiványok, útonálló tolvajok, gyilkosok, haramiák, lázadók és pártütők tüköre, mellyet
  • Siller Fridrik írásaiból fordított Czövek István. 1-2. darab; Trattner János Tamás, Pest, 1817
  • Fortély és szerelem. Szomorújáték; ford. Puky József; Landerer Ny., Pest, 1827 (Puky Jósef Külföldi színjátékai)
  • Fiesco. Néző játék; ford. Puky József; Landerer Ny., Pest, 1827 (Puky Jósef Külföldi színjátékai)
  • Turandot. Tragi-comedia; Gozzi után Schiller, ford. Gáthy János; Egyetem betűi, Buda, 1835 (Külföldi játékszín)
  • Messzinai hölgy. Szomorújáték; ford. Szenvey József; Egyetem betűi, Buda, 1836 (Külföldi játékszín)
  • Schiller Fridrik versei; ford. Soproni Fidler Ferenc; Tilsch, Kolozsvár, 1836
  • A harmincz éves háború története; ford. Torkos István; Heckenast, Pest, 1864 (Heckenast Gusztáv czímképes kiadásai)
  • Fiesco. Opera; szöveg Schiller után Fáy Béla, zene Fáy Gusztáv; Bucsánszky Ny., Pest, 1868
  • Tell Vilmos. Színmű; ford. Tomor Ferenc; Rudnyánszky Ny., Pest, 1869
  • Mózes küldetése; ford. Jurány Gusztáv; Franklin, Bp., 1879 (Olcsó könyvtár)
  • Don Carlos. Drámai költemény; ford. E. Kovács Gyula; Aigner, Bp., 1881 (Magyar könyvesház)
  • A harang; ford. Gáspár Imre; Révai, Bp., 1881
  • Göthe – Schiller epigrammái; ford. Csalomjai [Pajor István]; Kék Ny., Balassagyarmat, 1883
  • Wallenstein halála. Szomorújáték; ford. Hegedüs István; Franklin, Bp., 1883 (Olcsó könyvtár)
  • Schiller kisebb prózai irataiból. Aesthetikai értekezések; ford. Zollner Béla; Franklin, Bp., 1887 (Olcsó könyvtár)
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. E. Kovács Gyula; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1887
  • Schiller Frigyes színművei, 1-4.; ford. Tomor Ferenc; Lampel, Bp., 1888
    • Az orleansi szűz. Regényes szomorú játék
    • Stuart Mária. Szomorú játék
    • Wallenstein. Drámai költemény, 1-2.
  • Stuart Mária. Szomorú játék; ford. Tomor Ferenc; Lampel-Wodianer, Bp., 1888
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. Sulkowski József; Franklin, Bp., 1890 (Olcsó könyvtár)
  • Schiller költeményei; ford. Szász Károly, Vargha Gyula, Váró Ferenc; Franklin, Bp., 1890
  • Az orleansi szűz. Regényes tragédia; ford. Borsody Béla; Franklin, Bp., 1892 (Olcsó könyvtár)
  • A messinai menyasszony. Tragoedia chorusokkal; ford. Váradi Antal; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
  • A haramiák. Szomorújáték; ford. Hevesi Sándor; Vass, Bp., 1899 (Fővárosi színházak műsora)
  • Tell Vilmos. Színmű; ford. Palmer Kálmán; Franklin, Bp., 1901 (Olcsó könyvtár)
  • Tell Vilmos. Színmű; ford. Váradi Antal; Lampel, Bp., 1901 (Magyar könyvtár)
  • Schiller költeményei; ford., bev. Dóczy Lajos; Lampel, Bp., 1902 (Remekírók képes könyvtára)
  • Wallenstein. Drámai költemény, 1-2.; ford. Dóczy Lajos; Wodianer, Bp., 1904
  • Tell Vilmos. Színmű; Friedrich Schiller után gyermek-színház számára átdolg.; Landau-Rigler, Bp., 1907 (Magyar gyermek-színház)
  • Wallenstein tábora. Színmű; Friedrich Schiller után gyermek-színház számára átdolg.; Landau, Bp., 1907 (Magyar gyermekszínház)
  • Az orléansi szűz. Romántikus tragédia; ford. Garda Samu; Pfeiffer, Bp., 1910
  • Ének a harangról; ford. Kozma Andor; Lampel, Bp., 1912 (Magyar könyvtár)
  • Don Carlos, spanyol infáns. Dráma; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1913 (Magyar könyvtár)
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1917 (Magyar könyvtár)
  • Az orleansi szűz. Tragédia; ford. Sebestyén Károly; Pantheon, Bp., 1921 (Remekírók Pantheonja)
  • Ármány és szerelem. Polgári szomorújáték; ford. Moly Tamás; Jókai Ny., Bp., 1923 (Filmkönyvek)
  • Boross István: Életkönnyek. Versek; Szemele. Schiller után; Borbély Ny., Mezőtúr, 1924
  • Wilhelm Tell. Színmű; szemelvényekben ford. Lukács Ödön; Zsoldos Magántanfolyam, Bp., 1925
  • Költemények; ford. Szigethy Lajos; Evangélikus Gimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete, Bp., 1927
  • Költemények. I. köt.; ford. Dóczy Lajos, bev. Koszó János; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
  • Schiller balladái; ford. Kőrös Endre; Főiskolai Ny., Pápa, 1932
  • Ének a harangról; ford. Hegyaljai Kiss Géza; Nagy Ny., Debrecen, 1939
  • Tell Vilmos. Színjáték; ford. Harsányi Zsolt; Singer-Wolfner, Bp., 1941
  • Haramiák; ford. Déry Tibor, versford. Devecseri Gábor; Franklin, Bp., 1949
  • Ármány és szerelem; ford. Vas István; Révai, Bp., 1950
  • Tell Vilmos; ford., bev. Vas István; Szépirodalmi, Bp., 1952
  • Schiller válogatott művei, 1-2.; szerk. Vajda György Mihály, bev. Turóczi-Trostler József; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955 (A világirodalom klasszikusai)
  • Az élősdi, avagy A boldogulás művészete; ford. Moly Tamás, átdolg., jegyz. Tiszay Andor; Népszava, Bp., 1955 (Színjátszók könyvtára)
  • Schiller válogatott versei; ford., bev. Rónay György, szerk., jegyz. Vajda György Mihály; Ifjúsági, Bp., 1956 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. Pákolitz István, utószó, jegyz. Vajda György Mihály; Európa, Bp., 1959 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Schiller válogatott esztétikai írásai; vál., bev. Vajda György Mihály, ford. Székely Andorné, Szemere Samu, Vajda György Mihály, jegyz. Gábor Ágnes; Magyar Helikon, Bp., 1960 (Vallomások a művészetről)
  • Az örömhöz. Válogatott versek; vál. Gergely Erzsébet, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1960
  • Friedrich Schiller balladái; ford. Jékely Zoltán et al., jegyz. Szabó Ede; Magyar Helikon, Bp., 1962
  • Goethe és Schiller levelezése; vál., szerk., bev., jegyz. Halász Előd, ford. Berczik Árpád, Raáb György; Gondolat, Bp., 1963 (Auróra)
  • A kesztyű; Fejér Megyei Nyomdaipari Vállalat, Dunaújváros, 1968
  • Friedrich Schiller összes drámái, 1-2.; ford. Áprily Lajos et al., jegyz. Vajda György Mihály, Győrffy Miklós; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1970 (Helikon klasszikusok)
  • Stuart Mária; ford. Kálnoky László, jegyz. Vajda György Mihály; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973
  • Szolón és Lükurgosz. Történelmi esszék; vál., ford., bev., jegyz. Mikó Imre; Kriterion, Bukarest, 1976 (Téka)
  • Az orléans-i szűz; ford. Molnár Imre; Kner Ny., Gyoma, 1976 (Klasszikusok miniben)
  • Friedrich Schiller versei; vál., szerk. Eörsi István, ford. Csorba Győző et al.; Európa, Bp., 1977 (Lyra mundi)
  • Goethe és Schiller levelezése; vál., előszó, jegyz. Deák Tamás, ford. Berczik Árpád, Raáb György; Kriterion, Bukarest, 1984 (Téka)
  • Művészet- és történelemfilozófiai írások; ford., jegyz. Papp Zoltán, Mesterházi Miklós; Atlantisz, Bp., 2005 (Mesteriskola)
  • An die Freude / Mámordal. Az európai himnusz új magyar szövege; ford. jegyz., utószó Mezei Balázs; Kairosz, Bp., 2006
  • Ármány és szerelem. Polgári szomorújáték; ford. Forgách András; Nemzeti Színház, Bp., 2010 (Nemzeti Színház színműtár)
  • A naiv és sentimentális kőlteményről. Forráskiadás; ford. Bölöni Farkas Sándor, sajtó alá rend. Labádi Gergely, Simon-Szabó Ágnes, tan. Simon-Szabó Ágnes; Reciti, Bp., 2017 (ReTextum)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ^ a b Mitteldeutscher Rundfunk (Videóval)
  2. Fidipédia/Zeneszerző - Fusz János (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 28.)

ForrásokSzerkesztés

  • Világirodalom. Főszerk. Pál József. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. Schiller lásd 512-516. p. ISBN 963-05-8238-4
  • Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Schiller, Friedrich lásd 325-326. p. ISBN 963-281-376-6

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Schiller témájú médiaállományokat.
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Friedrich Schiller témában.