Hangnem
A mai nyugati zene nagy része tonális. Ez azt jelenti, hogy található egy zenei központ, az alaphang (tonika), és egy az alaphangra épülő hangsor, amiből a zenemű építkezik. A zenemű hangsorát és alaphangját együtt nevezzük hangnemnek. A zenedarab hangnemét a kottában általában előjegyzés jelzi.
Például a J.S.Bach: C-dúr Preludium – 2'01" (BWV 846) a „c” hangon kezdődik és végződik, hangjait a c-dúr skála adja.
Példák: dór, dúr, moll
szerkesztés- Miles Davis: So What? – d-dór, esz-dór[1]
Hangnem: d-dór (az egyik egyházi modus)
Alaphang: d
A hangsor szolmizálva:..R-m-fs-l-t-d-R-m-fs-l-t-d-R-… (dór)
Hangjai: d, e, f, g, a, h, c, d
Hangnemtípus: moll (a skála kisterccel kezdődik)
- W.A. Mozart: A-dúr klarinétverseny – A dúr
Hangnem: A-dúr
Alaphang (tonika): „a”
A hangsor szolmizálva:…d_r_mf_s_l_td_r_mf_s_l_td_.. (dúr)
Hangjai:a, h, cisz, d, e, fisz, gisz, a
Hangnemtípus: dúr (a skála nagyterccel kezdődik)
Mozart: A-dúr klarinétverseny K. 622, Allegro
- Beethoven: Zongoraszonáta Opus 111 – c-moll
Hangnem: c-moll
Alaphang: „c”
A hangsor szolmizálva: …L_t_d_r_mf_s_L_t_d_r_mf_s_L_… (moll)
Hangjai: c, d, esz, f, g, asz, b, c
Hangnemtípus: moll (a skála kisterccel kezdődik)
Beethoven Opus 111: Zongoraszonáta No. 32 in c-moll
Skála, tonika, kisterc, nagyterc, hangnemtípus
szerkesztésA hangnem a skála (hangsor, hanglétra) megadásával meghatározza az egymást követő hangközöket:
- do re mi fa szo la ti do (dúr hanglétra)
Az alaphangból (tonika) kiinduló hangközök sora kiválasztja a tizenkétfokú (kromatikus) hanglétra hangjainak egy részét.
- …C-d-ef-g-a-hC-d-… (C-dúr hanglétra)
Ha a zenemű hanglétrája nagyterccel kezdődik, azaz a harmadik hang az alaphangtól négy félhang lépéssel van feljebb, akkor a zenemű hangnemtípusa dúr.
Ha a zenemű hanglétrája kisterccel (3 félhang lépés) kezdődik, akkor a zenemű hangnemtípusa moll.
A hanglétra első terce alapján az egyházi hangnemeknél (fríg, dór, líd … skálák) is beszélhetünk dúr vagy moll hangnemtípusról.
Szóhasználat: hangfaj, hangnem, hangnemtípus
szerkesztésA hangnem kifejezésről ezt írja Weiner Leó:
„Helyesebb volna: »hangfaj«. A különböző dúrok »faj«-ban különböznek, de »nem«-ben egyeznek (t.i. valamennyien dúrok). […] Viszont dúr és moll egymásnak »nem«-beli ellentétjei; csak az egymáshoz való viszonyukat tekintve beszélhetnénk valamely dúrról és mollról úgy, mint különböző »hangnemek«-ről. – A német »Tonart« kifejezést pontosabban adja vissza a »hangfaj« szó, viszont »hangnem« inkább »Tongeschlecht«-nek felel meg.[2]”
Ezen érvek ellenére ez a szócikk a hangnem szó ma általánosan bevett használatát követi. A szigorúbb értelemben vett hangnemet viszont, a Brockhaus Riemann zenei lexikon magyar változatát követve, hangnemtípusnak nevezi.
Története
szerkesztésEz a szócikk csak a dúr és a moll hangsoron, valamint az egyházi hangsorokon alapuló, tehát modális mai „nyugati” zene hangnemeivel foglalkozik.
Más hangsorokat használó hangrendszerekben is találhatóak azonban hangnemek. Így például ismeretes ez a fogalom a klasszikus arab vagy az indiai zenében is.
Nem mindig létezett a hangnem, és ma sem minden zene ismeri a hangnemeket. A hangnem egyrészt korokhoz és kultúrákhoz kötött jelenség, másrészt a modern „nyugati” zenében is fontos szerephez jut a hangnem-nélküli, sőt a hangnemek megkötöttségét tudatosan kerülő zene. Atonális zene, tizenkétfokúság, dodekafónia), mikrotonalitás a továbbvezető fogalmak.
A skálának is van hangneme
szerkesztésA skálának, azaz hanglétrának lényegéhez tartozik, hogy a hozzá tartozó hangokat lépcsőzetesen sorolja fel.
Ezzel szemben…hangnemnek nevezzük a dallamban foglalt hangkészlet hangjainak összességét, a hangoknak egymáshoz való vonzódását,… összetartozását, egy közös alap, a tonika köré való csoportosulását.[3]
Ha a hanglétrát elénekeljük, az is ad egy dallamot. Ennek a dallamnak kapcsán már van értelme azt mondani, hogy a skálának is van hangneme és hangnemtípusa.
A transzponálás és hatása
szerkesztésA zenedarabok nagy részéhez megnevezhető egy hangnem, amiben a legfontosabb részei, elsősorban a kezdete és vége, mozog. A darab belsejében azután, például modulálás segítségével, más hangnemek is megjelenhetnek.
Transzponálásnak viszont azt nevezzük, ha a teljes zenedarabnak úgy változtatjuk meg a hangnemét, hogy más alaphangról indulunk, de a skálát, és ezáltal a hangközöket és dallamokat elvileg változatlanul hagyjuk. A dúr továbbra is dúr marad, a moll megmarad mollnak, stb.
Az egyes hangnemek hatása eltér azonban egymástól, ezért fontos a hangnem (például C-dúr) megadása, nem elegendő csupán a skálát (dúr) megjelölni.
Ezért adjuk meg a hangnemet a zenedarabok megnevezésében is. Például: „Ludwig van Beethoven 9. szimfónia (d-moll), op. 125, 1823”.
Leopold Mozart Hegedűiskolájában így ír a hangnemek jelentőségéről:
- Ha netán úgy is tűnnék, hogy valamennyi ma használatos hangnemet a bé vagy kereszt hozzátételével a C-dúrból vagy a-mollból ültették át, miért kelt az eredetihez képest a hallgató kedélyében egészen más hatást?
És ha ezeket nem lehet egymástól megkülönböztetni, miért tudja a gyakorlott muzsikus egy zene hallatán azonnal megmondani annak hangnemét?[forrás?]
A hangolási rendszerből adódó belső dallam- és harmóniabeli eltérések olyan daraboknál különösen érzékelhetők, amelyek érintik az összes hangnemet, ilyen például Johann Philipp Kirnberger (1721-1783) Musicalisches Circulja.
A következő tényezők játszanak szerepet abban, hogy a zenemű hatása transzponáláskor megváltozik:
- A dallamok magasabban vagy alacsonyabban szólalnak meg.
- Megváltozik a dallam, mert a hangközök a hangolás folytán nem egyenletesek.
- A hangszereknek megvan a sajátos rezonanciájuk.
- Azáltal, hogy ugyanaz a zenedarab könnyebben vagy nehezebben játszható az egyik hangnemben, mint a másikban, másként is sikerülhet az előadása.
- A hallgatónak a megszokás és a tradíció folytán kész elvárásai vannak.
Vegyük ezeket az okokat közelebbről szemügyre, majd nézzük meg, hogyan csapódnak le a hangnemek és hangnemtípusok sajátos hatásában.
Magasabb vagy mélyebb hang
szerkesztésAkinek nincs abszolút hallása, az nem vesz észre kisebb változást a hangmagasságban.
Kisebb különbségek a hangmagasságban régebben sem játszottak akkora szerepet a zenedarab hatásában, mint a hangolás. A 18. században például nem volt kötött a kamarahang, pontosabban helyi hagyományok voltak a meghatározók. Ekkor ugyanaz az akkord lehetett Cisz-, D- és Esz-dúr aszerint, hogy mi volt a kamarahang frekvenciája.[4] Ha viszont a hangmagasságban nagyobb eltérés van, az a nem abszolút hallásúak számára is észrevehető.
Egészhangköz nem egyenlő egészhangközzel
szerkesztésA komolyzenében máig gyakran olyan hangolás van használatban, ami nem egyenletes.
Az úgynevezett tiszta hangolásban például ha a d-a kvint tisztán van hangolva, akkor a g-d kvint nem lehet tiszta. Ha viszont a g-d kvint tiszta, akkor a d-a nem lehet tiszta.
A különbség érzékeltetése hangmintákkal:
A nem egyenletes hangolás miatt a transzponáláskor megváltozik a hangközök nagysága, tehát kissé megváltozik a dallam, megváltozik a hangzás.
A hangszerek rezonanciája
szerkesztésAz akusztikus hangszerek, különösképpen a fúvósok, sajátos rezonanciájuk folytán nem minden hangot tudnak, vagy nem egyforma jól képezik. Ezt a zeneszerzők is figyelembe veszik, a klarinétok és a kürtök hallgatnak, amikor a zene a tonikától éppen messze jár.[forrás?]
Ugyancsak akusztikus okoknál fogva, nem minden hanghoz szólalnak meg egyforma gazdagságban felhangok. Egyes hangnemek ezért „üresen csengenek”.
Vannak hangszerek, amelyek külön rezonátor húrokkal vannak ellátva, de a zenekar minden egyes hangszere maga is rezonátorként működik. Ha például egy másik hangszer éppen g, d, a vagy e hangot játszik, a hegedűk g, d, a és e hangokra hangolt húrjai „együtt énekelnek” a játszó hangszerrel. Hasonló dolgot tapasztalhatunk akkor is, ha az üres húrok hangjának valamely nem túl sokadik felhangja szólal meg. Ez a rezonancia más helyeken, vagy egyáltalán nem szólal meg egy transzponált műnél.
Az előadás nehézségei
szerkesztésAz egyes hangszereken, azok játéktechnikájától függően, az egyik hangnemben könnyebb, a másik hangnemben nehezebb a játék. Gyakran előfordul, hogy egy darabot az énekes hangfekvésébe kell transzponálni. Egy-egy darabot ezért szokás transzponálva játszani.
A hangnemek rokonsága
szerkesztésA hangnemek és a hangnemtípusok sajátos hatása
szerkesztésHa pedig meg kell nevezni, hogy az egyes hangnemeknek mi is a sajátos jellege, már igencsak megoszlanak a vélemények.
Még az azonos korban és zenei szokásrendszerben élő egyének ítélete is eltérhet egymástól.
Keresztek és bék – a hangnemek jelölése
szerkesztés
Táblázatok transzponáláshoz
szerkesztésIrodalom
szerkesztés- Pintér Tibor: A hangnemek hatásesztétikájának kritikai vitája a 18. századi német zeneesztétikában. Laokoón, 2. (2002-2003) →[2]
- Weiner Leó: Az összhangzattan előkészítő iskolája. Budapest (1952)
- Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–K). Budapest: Győző Andor. 1935. online elérés
- Leopold Mozart, Gründliche Violinschule, Faksimile-Nachdruck der 3. Auflage, Augsburg 1789, Geleitwort von David Oistrach, erläutert und kommentiert von Hans Rudolf Jung, VEB Deutscher Verlag für Musik, Leipzig, ISBN 3-370-00172-1
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Miles Davis Video: So What?. YouTube. (Hozzáférés: 2015. április 14.)
- ↑ Weinder Leo: Az összhangzattan előkészítő iskolája. Zeneműkiadó, Budapest, 1952
- ↑ Dr. Kesztler Lőrinc: Zenei alapismeretek. Athenaeum 2000 kiadó, ISBN 963-85966-6-X
- ↑ Pintér Tibor: A hangnemek hatásesztétikájának kritikai vitája a 18. századi német zeneesztétikában. Laokoón, 2. (2002-2003), →[1] Archiválva 2007. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben