Főmenü megnyitása

Ciprusi Köztársaság

szigetállam Délkelet-Európában

Ciprus (görögül: Κύπρος [Kíprosz], törökül: Kıbrıs) állam, hivatalos nevén a Ciprusi Köztársaság (görögül: Κυπριακή Δημοκρατία [Kipriakí Dimokratía]; törökül: Kıbrıs Cumhuriyeti) szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre, amely Ciprus szigetén terül el.

Ciprusi Köztársaság
Κυπριακή Δημοκρατία
Kıbrıs Cumhuriyeti
Republic of Cyprus
Ciprus zászlaja
Ciprus zászlaja
Ciprus címere
Ciprus címere
Nemzeti himnusz: Ímnosz isz tin Eleftherían
EU-Cyprus.svg

Fővárosa Nicosia
é. sz. 35°, k. h. 33°
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Államfő Níkosz Anasztasziádisz
Hivatalos nyelv görög, török
Beszélt nyelvek angol, ciprusi török, ciprusi görög
független 1960. augusztus 16.

EU-csatlakozás 2004. május 1.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint 1 141 166 fő (2013)[1]
Rangsorban162
Becsült862 897 fő (2011. december)
Rangsorban162
Népsűrűség117 fő/km²
GDP
Összes23 728 millió dollár (91)
Egy főre jutó28 961 dollár (29)
HDI (2007) 0.914 (32) – magas
Földrajzi adatok
Terület5895 km²
Rangsorban 161
Vízelhanyagolható%
IdőzónaEET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel CY
Hívószám 357
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 1400
  • 199
Internet TLD.cy
Villamos hálózat 240 volt
Elektromos csatlakozó BS 1363
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ciprusi Köztársaság témájú médiaállományokat.

Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete. Míg a sziget földrajzi szempontból Ázsiához tartozik (mivel az ázsiai kontinentális talapzaton található), addig az ország kulturális és politikai szempontból is Európa része.

Az ország fővárosa, Nicosia a sziget középső részén található, s (a szigethez hasonlóan) kettéosztja a déli, szabad és főként görögök, illetve az északi, Törökország által megszállt és főként törökök lakta részeket elválasztó Zöld vonal. A megszállt területeken 1983 óta létezik a csak Törökország által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság szakadár állam. Nem része Ciprusnak a szigeten fekvő két brit szuverén támaszpont, Akrotíri és Dekélia (területük összesen 254 km²).

Ciprus 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja (a megszállt területek tagságának felfüggesztése mellett),[2] 2008. január 1-jén pedig csatlakozott az eurózónához is.

Tartalomjegyzék

FöldrajzSzerkesztés

térkép szerkesztése

DomborzatSzerkesztés

 
Ciprus domborzati térképe
 
Tájkép a Tróodosz-hegységben nyáron

Ciprus Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger legnagyobb szigete. Észak-déli irányban négy tájra osztható:

  • Kerínia-hegység: északon, a parttal párhuzamosan futó hegylánc
  • Tróodosz-hegység: a terület középső részén emelkedik, legmagasabb pontja: Ólimbosz 1953 m (egyben Ciprus legmagasabb pontja is).
  • Mezaoria-síkság: a két hegység között elterülő, és a déli parti síksággal összefüggő terület
  • Partvidék

VízrajzSzerkesztés

Jelentős folyóval nem rendelkezik, gyakori a vízhiány. Leghosszabb a Pedieosz nevű, 96 km hosszú folyó.

A téli időszakban hulló jelentősebb mennyiségű csapadék az ország belső területein található hegyekből széles medreken keresztül jut el a tengerbe. Ezek a természetes medrek a nyári időszakban szárazon állnak. Az esőzésekből származó vizet a szigeten igyekeznek tározókba terelni, hogy a száraz időszakokban ezek segítségével csökkentsék a vízhiányt.[3] A kormány igyekszik a víz takarékos felhasználására nevelni a lakosságot,[4] olykor vízkorlátozásra is sor kerül.[5] Ezen kívül a legszárazabb időszakban tankhajókkal szállítanak vizet Görögországból.[6]

ÉghajlatSzerkesztés

Cipruson az éghajlat jellegzetesen mediterrán: meglehetősen meleg és száraz, csapadék főleg november és március között, olykor villámlással, mennydörgéssel kísért zivatarok formájában esik. Havazás csak a hegyekben fordul elő, a tengerparti övezetben szinte sosem fagy. Az enyhe tél általában március-áprilisban gyorsan csap át a nyárba. A Tróodoszon a magasabb területeken az éghajlat kontinentális.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az alacsonyabb fekvésű vidékeken olajfa, szentjánoskenyérfa, tamariszkusz, eukaliptusz, ciprusfa és akácfa nő. A hegyek jellemző fái az aleppóifenyő, magyaltölgy és nyárfa, illetve a Tróodosz-hegység nyugati részén a cédrusfa. A hegycsúcsok közelében boróka és feketefenyő él. Tavasszal a következő virágok teszik színessé a szigetet: királyné gyertyája, szuhar, jácint, nárcisz, ciklámen, bazsarózsa, pipacs, leander, rekettye.

A sziget legnevezetesebb állatai a Larnakai- és Akrotiri-sóstónál telelő flamingók. A Tróodosz-hegységben őshonos a ciprusi vadjuh. A hegyekben kis számban található barátkeselyű, ölyv, karvaly, vándorsólyom és vörös vércse. Szintén a Tróodosz-hegység területén él a sziget egyetlen mérgeskígyó faja a Levantei vipera.

Az embernek a szigeten történt megjelenésének idején, 9000-11 000 évvel ezelőtt még élt ott a ciprusi törpe víziló (Hippopotamus minor), amely akkoriban halt ki. Ez a faj az ún. Messinai sókrízis után szorult a szigetre, a Földközi-tenger kiszáradása, majd újra víz alá kerülése után csakúgy, mint fajrokonai Krétára, Máltára, Szicíliára.

Ciprus az európai madárvonulás egyik fő útvonalára esik. Madarak milliói szállnak le a szigeten a vonulási időszakban. A nemzetközi természetvédelmi szervezetek erőfeszítései[7] és a helyi hatóságok erősen korlátozott fellépése ellenére évente több millió énekesmadár esik áldozatul a lakosság körében elterjedt illegális vadászatnak. Lőfegyverek mellett hálókkal és lépvesszőkkel - a fagyöngy terméséből főzött ragacsos anyaggal bekent és a bokrok ágaira erősített pálcikákkal - ejtik zsákmányul a madarakat. E tevékenység célja részben puszta szórakozás, de a zsákmány nagy részét az "ambepoulia" nevű étel elkészítésére használják fel, amelyet elterjedten fogyasztanak. Az ambepoluiát megkopasztott és bepácolt majd megsütött énekesmadarakból készítik el. E fajok Európában (Cipruson is) védettek, elejtésük törvényellenes. Jelenleg Cipruson pusztítják el Európában a legtöbb védett madarat.[8]

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

  • Troodosz Nemzeti Erdőpark
  • Athalassa Nemzeti Erdőpark
  • Cavo Gkreko Nemzeti Erdőpark
  • Polemidia Nemzeti Erdőpark
  • Rizoelia Nemzeti Erdőpark
  • Tripylos Rezervátum
  • Akamas Nemzeti Erdőpark
  • Lara-Toxeftra Tengeri Rezervátum

TörténelemSzerkesztés

A sziget történelme a Köztársaság előttSzerkesztés

ŐskorSzerkesztés

A görög mitológia szerint a sziget körüli tengerben született Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. A szigeten már a Kr. e. 10-11. században is éltek emberek és háziállatok, Ciprusról származik a macska és az ember kapcsolatának egyik első bizonyítéka.

ÓkorSzerkesztés

 
Római mozaik az egykori páfoszi Aphrodité szentélyből

Az őslakók az eteociprusiak voltak, majd a görögök és a föníciaiak is megjelentek a szigeten, ahol 7-10 városállam alakult ki. Sajátosságuk, hogy azzal együtt, hogy sok tekintetben hasonlítottak a görög poliszokra, élükön király állt. A sziget rézbányászatáról kapta nevét és az itt kialakuló Aphrodité-kultuszról lett közismert, ami a későbbiekben is védjegye maradt. Ciprus hamar a térségben háborúzó nagyhatalmak kereszttüzébe került és rövidebb időszakokra az asszírok és az egyiptomiak is megszállták. Kr. e. 545-ben a görögök legnagyobb térségbeli riválisai, a perzsák lettek a sziget urai. Uralmuk ellen a szigetlakók Onészilosz ciprusi hős vezetésével keltek fel - sikertelenül. Komolyabb eredményeket ért Euagorasz szalamiszi király, de a perzsa uralmat végül ő sem tudta megtörni. Ez csak Kr. e. 332 körül, Nagy Sándor érkezésével következett be. Nagy Sándor korai halála után birodalma többfelé oszlott és Ciprus a ptolemaidák fennhatósága alá került. A királyságok megszűntek, de a sziget ellenállt minden támadásnak, egészen Kr.e. 58-ig, amikor a Római Köztársaság megszállta azt. A rómaiak gazdag villákat emeltek és ápolták Aphrodité (Vénusz) kultuszát is, így gazdag kulturális örökséget hagytak maguk után. Illetve egy új vallást: zsidó közösségén keresztül Ciprus lett az egyik első terület, amit a kereszténység meghódított, a ciprusi ortodox egyház pedig az első önálló keresztény egyház.

KözépkorSzerkesztés

 
15. századi ház Nicosiában

A Római Birodalom 395-ös kettészakadásával Ciprus a Bizánci Birodalom része lett és 800 évig az is maradt. Számos arab betörés sújtotta a szigetet. 1191-ben a keresztes háborúba tartó Oroszlánszívű Richárd angol király összetűzésbe került a sziget urával és megszállta Ciprust. Nem rendezkedett azonban be hosszú időre: eladta a Templomos Lovagrendnek amely elképzelései szerint a teutonokhoz és johannitákhoz hasonlóan országot alapított volna a szigeten. A lovagok azonban felbontották az üzletet és Richárd a szigetet eladta a mindössze kétéves Jeruzsálemi Királyságát 1187-ben a Szaladin szultánnal vívott csatában elvesztő Lusignan Guidónak, aki ezzel megalapította dinasztiáját és így létrejött a Ciprusi Királyság. Az állam 300 éves fennállása során folyamatosan hadakozott a muzulmánokkal a Szentföldön és időnként saját földjén is. Mégsem az arabok, hanem a gazdaságilag megerősödő Velencei Köztársaság okozta vesztét 1489-ben: Cornaro Katalin királynő lemondatásával a ciprusi Lusignan-dinasztiát korszaka véget ért és a szigeten a velenceiek uralma alá került, akik állandó harcban álltak a terjeszkedő Oszmán Birodalommal.

ÚjkorSzerkesztés

1571-ben az oszmán törökök 60 000 embert számláló flottájának elsöprő támadása után a sziget az Oszmán Birodalom része lett és 300 éven át az is maradt. A törökök nem akarták muzulmán hitre téríteni a sziget lakóit, sőt a ciprusi ortodox egyháznak politikai-közigazgatási feladatokat adtak, megkönnyítve ezzel az adók behajtását. Ám a 19. században Cipruson is megjelenő nacionalista mozgalmat egyre nehezebben kezelte a meggyengülő birodalom. Egyre nagyobb teret nyert az enózisz, azaz a sziget Görögországhoz csatolását szorgalmazó mozgalom. A szultán végül diplomáciai játszmák eredményeként 1878-ban átengedte a szigetet a Brit Birodalomnak. 1878 és 1925 között Nagy-Britannia bérbe vette a szigetet az Oszmán Birodalomtól, majd Ciprus 1925-ben brit koronagyarmattá vált. A britek is szembesültek a nacionalista mozgalmakkal, amelyek bizonyos esetekben a brit adminisztráció, illetve a török kisebbség elleni erőszakba, és ezeknek megfelelő válaszcsapásokba torkollott. A sziget körül diplomáciai kötélhúzás kezdődött a két etnikai csoport, az őket támogató Görögország és Törökország, illetve Nagy Britannia részvételével.

FüggetlenségSzerkesztés

1955-ben megalakult az EOKA[9] nevű görög nacionalistákból álló ellenállási szervezet, amely 1959-ig harcolt a brit gyarmati függőség ellen (a törökök területi felosztást akartak). Ekkor, 1959. február 19-én a Londonban megkezdett, Nagy-Britannia, Görögország és Törökország között lezajlott második konferencián egyezményben nyilatkoztak Ciprus függetlenségéről, melyet 1960. február 11-én írtak alá Zürichben (zürichi és londoni megállapodás). Ezt – a háromhatalmi tárgyalások eredményeként – 1960. augusztus 16-án sikerült kinyilvánítani a Nicosiában aláírt szerződéssel. Az államszerződés jogot formált arra, hogy mindhárom fél katonai erőket állomásoztasson a szigeten. Az ENSZ szeptember 20-án vette fel tagjai közé. Az első elnök III. Makariosz görög-ortodox pátriárka lett, az alelnök egy ciprusi török volt. A szigetek Görögországhoz való csatlakozása kérdésében a görög és a török etnikum között állandósultak a feszültségek és összetűzések, ezért 1963 végén létrehozták az ún. „Zöld Vonalat”, amely a görögök lakta területet volt hivatott elválasztani a töröklakta területektől, így kettéosztva az országot. A fegyveres összetűzések hatására 1964-ben Ciprus kérdése az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került, amely 1964. évi 186-os határozatában békefenntartók telepítését rendelte el a szigeten (United Nations Peacekeeping Force In Cyprus, UNFICYP).[10][11]

KettéválásSzerkesztés

1974. július 15-én a görögországi katonai junta által támogatott ciprusi görög katonatisztek csoportja, a Nemzeti Gárda, azzal a szándékkal, hogy Ciprust Görögországgal egyesítsék, államcsínyt kíséreltek meg az érsek-elnök Makariosz ellen, aki életét mentve, brit segítséggel elmenekült a szigetről. Níkosz Szampszónt kiáltották ki új elnökül. Július 19-én az eltávolított Makariosz nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: „A görög junta puccsa egy invázió, melynek következményeitől Ciprus egész lakossága szenved, görögök és törökök egyaránt.”. Másnap, július 20-án az 1960-as háromhatalmi egyezményre és a török etnikum védelmére hivatkozva Törökország, Bülent Ecevit miniszterelnök utasításaira, 40 000 fős inváziós csapatot tett partra a sziget északi részén és megkezdte annak teljes megszállását. Két nap múlva a török csapatok biztosított folyosót nyitottak az északi parttól Nicosiáig. Szampszont félre-, majd Makarioszt visszaállították, és július 22-én Görögország fegyverszünetet kötött Törökországgal. Július 23-án a görögországi junta megbukott, majd Genfben megindultak a béketárgyalások.

Eközben Cipruson 200 ezer fős görög lakosság indult meg a görög fennhatóságú déli területek felé. Augusztus 14-én a genfi tárgyalások eredménytelenül félbeszakadtak, majd Görögország – Franciaország 1966. március 10-ei hasonló döntését követve – kivonta csapatait a NATO integrált katonai erőiből. A török csapatok ezt követően folytatták az előrenyomulást, két nap múlva már a sziget területének 37%-át (északi harmadát) birtokolták. A délen lakó törökök többségét (több mint 60 ezret) az északi területekre telepítették a ciprusi kormány és az ENSZ beleegyezésével. A fővárost, Nicosiát szintén kettéosztották a „Zöld Vonal” mentén, ami "országhatárrá" alakult, nemzetközi repülőtere ENSZ fennhatóság alá került, légiforgalma megbénult. Az északi területeken 1975-ben a ciprusi törökök egyoldalúan, Rauf Denktaş elnökletével a mai napig fennálló saját, önálló közigazgatást alakítottak ki „Észak-Ciprusi Szövetségi Állam” néven. Az ENSZ-csapatok az elválasztó határvonal (a „Zöld Vonal”, a török hadműveletek után ismert még „Attila Vonal”-ként is) középső részét azóta is ellenőrzésük alatt tartják.

Törökország közreműködésével Görögország 1980-ban újra csatlakozott a NATO-hoz.

Az északi területek függetlenségét 1983. november 13-án Denktaş egyoldalúan kikiáltotta, amit november 15-én, nyolc évvel a „rendezés” után Törökország elismert „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” néven, és diplomáciai kapcsolatot létesített vele. A Ciprusi Köztársaságot nem ismeri el Törökország, és Dél-ciprusi görög ciprióták közigazgatása néven nevezi. Ezzel a lépéssel Törökország ismételten megszegett több ENSZ-határozatot. Az északi, új államot azóta sem ismerte el más ország, az ENSZ-tagállamok bojkottálják az ENSZ Alapokmány 2. cikkének 5. bekezdése alapján.

 
A két városrész polgármestere, Eléni Mávru asszony és Cemal Metin Bulutoğluları átlépi az újra megnyitott Ledra utcai „határátkelőt” 2008. április 3-án

Az Európai Unió tagállamakéntSzerkesztés

2003. április 30-án a határvonal több szakaszát megnyitották, amit azóta is több ezer görög és török ciprusi lépett át. Ciprus 2004. évi Európai Unióhoz való csatlakozása előtt Kofi Annan ENSZ-főtitkár vezetésével április 24-én Annan-terv néven rendezési terv született a sziget újraegyesítésére. A terv lehetőséget adott volna az 1974-es török megszállás során bevándorolt, illetve ezek leszármazottjaként Cipruson élő törökök jelentős részének, hogy a szigeten maradjon. Ez heves tiltakozást váltott ki a déli, nem megszállt területen élők görög cipriótákból. A népszavazáson a ciprusi törökök az egyesítés mellett, a ciprusi görögök többsége az egyesítés ellen szavaztak, így a terv kudarcba fulladt. Május 1-jén a Ciprusi Köztársaság megosztott államként lett az Európai Unió (EU) tagja. Az északi, megszállt területek EU-tagsága a helyzet rendezéséig felfüggesztésre került.

Ciprus 2008. január 1-jén csatlakozott az eurózónához, és bevezették az eurót. Nicosiában februárban mindkét fél részére Eléni Mávru – a görög városrész polgármestere – és Cemal Metin Bulutoğluları – a török fél (Lefkoşa) polgármestere – ünnepélyes keretek között megnyitotta Ledra nevű főutcáját, ami a kettéosztottság megszűnésének kezdetét jelképezi. A két fél polgármestere havonta személyesen egyezteti egymással későbbi terveit.[12]

2011. július 11-én az Evángelosz Florákisz Haditengerészeti Támaszponton felrobbant egy hajónyi, gondatlanul őrzött hadianyag, ami 13 halálos áldozat mellett öt kilométeres körben mindent letarolt. A robbanás megsemmisítette a modern Vasziliszkosz hőerőművet, ami addig az ország elektromos áramtermelésének 30%-át adta.[13][14] Azóta a sziget áramellátása nehézségekbe ütközik, ezért az áram ára itt a legmagasabb az EU-n belül.[15]

2011-től kezdve Görögország adósságválsága fokozatosan átterjedt a Ciprusi Köztársaságra is, mivel az ország aránytalanul nagy bankszektora jelentős mennyiségű görög államkötvényt birtokolt, amiből azután hatalmas vesztesége keletkezett. Az európai gazdasági válság hatására visszaesett az állam másik bevételi forrása, a turizmus is. A bajban előbb Oroszország adott 2,5 milliárd euró hitelt, majd az államcsőd elkerülése érdekében adott további segítségért cserébe az EU kemény megszorításokat, és az offshore jellegű pénzügyi rendszer átalakítását követelte.[forrás?]

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Államformája elnöki köztársaság. Az országot 80 fős, ötévente választott parlament irányítja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Ciprus független köztársaság. Az 1960-as alkotmánya szerint, parlamentjében kell hogy legyen egy görög származású elnök, hét görög miniszter, egy török alelnök, és három török miniszter. Ez a lakosság etnikai megoszlása miatt alakult ki, hiszen 82%-ot a görögök, 18%-ot pedig a törökök tesznek ki. A parlamentben 24 helyet a török ciprióták számára tartanak fenn.

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Ciprus közigazgatása 1974 előtt és a mai határok

Az török megszállást megelőzően a sziget hat közigazgatási kerületre (επαρχίες, eparhíesz / kazalar) lett felosztva, amelyek kerületközpontjukról, a sziget legnagyobb városairól kapták a nevüket a következők szerint (a felsorolásban a magyarra átírt név után a kerületközpont görög, azután pedig török neve szerepel):

A megszállás miatt Kerínia kerület teljes egészében, Famagusta kerület túlnyomó részben, Nicosia kerület részlegesen, Lárnaka kerület pedig kis részben kikerült a kormányzat ellenőrzése alól.

A kerületekben községek (Δήμος), azaz városok, illetve közösségek (κοινότητα), azaz falvak találhatók. A városok önkormányzattal rendelkező, ötezer főnél népesebb települések, amelyek városi szintű infrastruktúrával is rendelkeznek. Ezekből a Ciprusi Köztársaság fennhatósági területén 30, az északi, megszállt területen 9 található. A falvak az ötezer főnél kisebb népességszámú települések, amelyekből a déli területen 350, a megszállt területen pedig 137 található. A falvak helyi népszavazás és kormányzati jóváhagyás után válhatnak várossá, abban az esetben, ha a falu népessége meghaladja az ötezer főt, vagy képes városi szintű infrastruktúra üzemeltetésére.[18][19]

Politikai pártokSzerkesztés

ElnökökSzerkesztés

  1. III. Makáriosz érsek • 1960. augusztus 16. – 1974. július 15.
  2. Níkosz Szampszón (de facto) • 1974. július 15. – 1974. július 23.
  3. Gláfkosz Klirídisz (ideiglenes) • 1974. július 23. – 1974. december 7.
  4. III. Makáriosz érsek (a törvényes állapot visszaállítása után) • 1974. december 7. – 1977. augusztus 31. (†)
  5. Szpírosz Kiprianú • 1977. augusztus 31. – 1988. február 28.
  6. Jórgosz Vaszilíu • 1988. február 28. – 1993. február 28.
  7. Gláfkosz Klirídisz (másodszor) • 1993. február 28. – 2003. március 1.
  8. Tásszosz Papadópulosz[20] • 2003. március 1. – 2008. február 28.
  9. Dimítrisz Hrisztófiasz • 2008. február 28. – 2013. február 24.
  10. Níkosz Anasztasziádisz • 2013. február 24. –

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
Etnikai térkép az 1960-as népszámlálás alapján
 
Az egész sziget népességének alakulása 1961–2003 között (a török bevándorlók nélkül)
 
Népsűrűségi térkép (1991)

Általános adatokSzerkesztés

A sziget teljes népességének száma a megszállás miatt nehezen becsülhető. A 2007-es népszámlálás szerint a Ciprusi Köztársaságnak 788 457 lakója volt.

Az 1960-as népszámlálás szerint A görög ciprióták tették ki a sziget lakosságának 77%-át, a török ciprióták 18%-át, és 5% volt az egyéb etnikumhoz tartozók aránya. Az 1974-es török invázió után azonban körülbelül 150 000 török bevándorló érkezett Törökország anatóliai területeiről az „Észak-Ciprusi Török Köztársaságba”, ami „állampolgáraként” ismerte el a betelepülőket. A bevándorlók és leszármazottaik jelenléte megváltoztatta a sziget etnikai arányait, és fontos pontja lett a béketárgyalásoknak, mivel a Ciprusi Köztársaság a kiegyezés egyik alapfeltételének tekinti az illegális török bevándorlók távozását. Ez volt az egyik oka az Annan-terv görög elutasításának is.

A gyarmati múltnak és a brit légitámaszpontoknak köszönhetően a szigeten folyamatosan található egy brit közösség is, amely részben a Királyi Légierő katonai és polgári alkalmazottaiból, részben brit civilekből (vendégmunkásokból, nyugdíjasokból) tevődik ki. A köztársaság otthont ad olyan jelentős főként menekültekből álló közösségeknek is, mint az örmény, a szerb, a palesztin, a libanoni, vagy a kurd közösség.

Az 1980-as évektől kezdődően nő Cipruson az orosz és ukrán bevándorlók aránya, akik többnyire Görögország érintésével érkeztek az országba.[21] A 2000-es évek óta a munkaerőhiány következtében Cipruson nagy számú ázsiai, főként Thaiföldről, Srí Lankáról és a Fülöp-szigetekről érkezett vendégmunkás is él. Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozás után jelentős számú vendégmunkás jelent meg a szigeten a szintén csatlakozott kelet-európai államokból, főként Lengyelországból és Bulgáriából.

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés

EtnikumokSzerkesztés

Görög ciprióták, török ciprióták, törökországi török, és egyéb népek. Az állampolgárok zöme a Köztársaságban görög: közel 99%.[22]

VallásSzerkesztés

Ciprus szigete összlakosságának mintegy 78%-a görög-ortodox keresztény, míg 18% iszlám vallású. A vallási határok azonban a belső határ mentén élesen elválnak egymástól, az északi rész szinte teljesen muszlim, míg a déli részen szinte kizárólag keresztények élnek. A nyelvi megoszlás a vallásihoz hasonló, a vallási hovatartozás a nemzeti hovatartozást is determinálja.

A Ciprusi Köztársaság lakosságának zöme ortodox keresztény 89,1%, a maradék főleg egyéb keresztény: római katolikus 2,9%, protestáns vagy anglikán 2%. Egyéb: muszlim 1,8%, buddhista 1%, más (örmény, hindu stb.) 1,4%, ismeretlen vagy ateista 1,7%.[22]

NyelvekSzerkesztés

Ciprus 1960-ban kiadott alkotmányának értelmében a görög és a török a hivatalos nyelv. Az 1974-es török invázió, az ország két részre osztása után a görög nyelv a déli, míg a török az északi részen dominál. A két nyelvnek megvan a maga nyelvjárása a szigeten (török ciprióta és görög ciprióta nyelvjárás), melyek eltéréseket mutatnak, kölcsönösen hatnak egymásra és befolyásoltak más nyelvektől is.

Az angolt széles körben beszélik a sziget mindkét felén. A külföldiek magas arányának következtében az angol félhivatalos nyelvvé vált. A déli részen a szolgáltatások elérhetők görög és angol nyelven is. Az angol nyelvű külföldi dokumentumokat (diploma, születési anyakönyvi kivonat)nem kell lefordítani görögre. Angolul kommunikálnak egymás között a görög és török ciprióták is, főleg a fiatalabb generáció. A politikai kapcsolat nyelve a két rész között szintén az angol.

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
A főváros, Nicosia, az ország pénzügyi központja
 
Nicosia egy része

A ciprusi gazdaság legmeghatározóbb eleme a szolgáltató szektor, ez adja a GDP háromnegyedét. Ezen belül főként az idegenforgalom és a pénzügyi szektor számottevő. A szigetre évente több mint kétmillió turista látogat, azaz a lakosság közel háromszorosa. A pénzügyi szektor fő vonzerejét az offshore vállalati tevékenység adja: közel ötvenezer bejegyzett offshore cég létezik az országban. Noha az EU-csatlakozás nyomán ezen cégek terhei közel kétszeresére nőttek, európai összehasonlításban Ciprus még mindig vonzó és előnyös az offshore céget alapítani szándékozók számára.

Fontos tényező a tengeri szállítás is: a szigetország a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájával rendelkezik.

A ország termelése nem fedezi a belső szükségletet (amit a jelentő turistaforgalom is növel), így az import (a 2000-es évek elején) jelentősen (négyszeresen-ötszörösen) meghaladta az exportot. Főleg mezőgazdasági cikkek terén szorul behozatalra az ország.[23][24]

2000-es években jelentős, ám sokszor vélhetően illegális forrásból származó orosz tőkebefektetés érkezett az országba, ami elsősorban az idegenforgalomban hasznosult.

Általános adatokSzerkesztés

  • Gazdasága: ipari ország
  • Pénznem: Euró (1 euró=100 cent).
  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 28 961 USD (2008-ban).[25]
  • Munkanélküliség: 10% (2012. márc.).[26]; 11,8% (2016)[22]
  • Munkaerő: 378 000 fő (2008-ban).[27]
  • Infláció: 3,1% (2012. áprilisában).[28]
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 5%, ipar 20%, szolgáltatások 75%.

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

Mediterrán mezőgazdasága (gyümölcs, zöldség, olajbogyó, szőlő, gyapot, dohány) nem fedezi a lakosság élelmiszerigényét.

IparSzerkesztés

Az ásványkincsekben (pirit, azbeszt, króm, réz) viszonylag gazdag ország az energiahordozókat (kőolaj és földgáz) külföldről szerzi be.

Iparának jelentősebb ágazatai az élelmiszeripar, cementgyártás, hajójavítás, ruházati ipar.[22]

KereskedelemSzerkesztés

  • Exportcikkek:

Déligyümölcs (citrusfélék), burgonya, zöldség, bor, szőlő, dohány, gyógyszer, cement, ruházat.

  • Importcikkek:

Műszaki berendezések és alkatrészek, járművek, üzemanyag, fémek, vegyipari termékek, élelmiszerek, vetőmag.

  • Főbb kereskedelmi partnerek 2015-ben[22]:
Exportpartnerek: Görögország 10,9%, Írország 10,2%, Egyesült Királyság 7,2%, Izrael 6%
Importpartnerek: Görögország 25,7%, Egyesült Királyság 9,1%, Olaszország 8%, Németország 7,5%, Izrael 5,5%, Kína 4,8%, Hollandia 4,1%

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

  • Turizmus, halászat

KözlekedésSzerkesztés

  • Közutak hossza: 10 663 km
  • Repülőterek száma: 15
  • Kikötők száma: 6 (Kereskedelmi hajóflottája a világ legnagyobbjai közé tartozik).

KultúraSzerkesztés

A szigetország kulturális szempontból két egymástól viszonylag határozottan elkülönülő részre osztható: a görög és török ciprióták egyaránt őrzik kulturális hagyományukat, amely szorosan összefonódik Görögország és Törökország kulturális hagyományaival és életével. A két közösség közötti kulturális kölcsönhatás gyenge. A sziget görög kultúrájának gyökerei az ókori görög hagyományig nyúlnak vissza, a török ciprióta kultúra pedig az 1570-es ottomán megszállástól számítható. A szigetország vezetői sem az ottomán korszakban, sem a brit fennhatóság idején nem tettek semmit annak érdekében, hogy a két hagyomány közeledjen egymáshoz, így egységes ciprusi kulturális hagyomány nem alakult ki.

Oktatási rendszerSzerkesztés

2010-2011-ben Ciprus az Európai Unión belül – Dánia és Svédország mellett – az oktatásra legtöbbet költő államok egyike: a GDP 7%-át fordítják e területre.[29]

Az iskolakötelezettség 15 éves korig tart. Az általános iskola hat évből áll, a szintén hatéves középiskola oktatás egy hároméves integrált és egy hároméves szakirányú képzésre tagolódik. Az országban három állami és három magánegyetem működik, a középiskolából a diákok közel fele továbbtanul.[30][31]

MűvészetekSzerkesztés

ZeneSzerkesztés

A ciprusi görögök többnyire a görög anyaországi zenéket hallgatják. Ugyanakkor Cipruson született és tanult zenészek között is akad néhány, aki nemcsak a hazájában, hanem Görögországban is sikeres pályát futott be.

A buzuki, melynek hangját Cipruson mindenhol hallani lehet, mandolinszerű hangszer. Ez a rembetika zene, az amerikai blues görög megfelelőjének egyik fő hangszere.

Ciprus kortárs zenéje a régi és az új, a hagyományos és a modern keveréke. A ciprusi görög fiatalok ugyanúgy kedvelik a rembetikát és a népdalokat, mint a mai görög könnyűzenét.

TáncSzerkesztés

A ciprusi népi táncok ősi gyökerűek. Eredetük minden bizonnyal a sámánszertartásokig és a korai vallási rítusokig vezethető vissza. Tájanként helyi sajátosságok is megfigyelhetők.

A mai ciprusi táncok megegyeznek a görög anyaországiakkal. Természetesen több helyi tánc is kifejlődött, ezeket jobbára néptáncfesztiválokon vagy színpadra állított feldolgozásokban lehet látni. Ezek közül a leghíresebb a kartzilamasz, amelyet öt különböző táncból állítanak össze. [32]

IrodalomSzerkesztés

Cipruson élénk irodalmi élet zajlik, amelyet a Köztársaság kormánya folyamatosan támogat és ösztönöz évente megrendezett versenyekkel és az ezeken odaítélt díjakkal. [32]

Theodoszisz Pieridesz (1908-1967), aki 1928-tól kezdve írt aktívan, tekinthető Ciprus leginkább elismert nemzeti költőjének.[32]

NépművészetSzerkesztés

Ciprus népművészete igen gazdag, mindenekelőtt a csipkekészítő és a kosárfonó mesterség termékeivel lehet találkozni. A lefkarai csipke, mely a Tróodosz-hegység déli oldalán fekvő településen készül, Ciprus leghíresebb népművészeti exportcikke. Nagy, fonott kenyérkosarakat sokfelé árulnak, ezek jellemzői a bonyolult, színes minták. Az ezüst- és rézművesek jó minőségű és szépen díszített munkái szintén a népszerű népművészeti termékek közé tartoznak. [32]

HagyományokSzerkesztés

Bár Ciprus egészében véve nyugati típusú országnak tűnik, a hagyományok átszövik a mindennapi életet. A névnapok, esküvők és temetések nagy jelentőségű események. Az esküvők igen nagy ünnepnek számítanak, sokszor napokig tart az evés-ivás, táncolás és mulatozás. Vidéken gyakran az egész falu népét meghívják az esküvőre. [32]

GasztronómiaSzerkesztés

 
Halloumi sajt

ÉtelekSzerkesztés

A ciprusi konyha különleges, egészséges, és nem terheli meg a szervezetet. Az ételek mediterrán jellegűek, különlegességüket azonban az ízesítésnek a közel-keleti konyha fűszereivel való keverése adja meg. Legjellegzetesebb az ún. meze, amelyből kétféle létezik: húsmeze (meat meze) és halmeze (fish meze). Ez egy ételkombináció, amelyben kb. 10-15 féle étel szerepel: mártások, saláták, sajtok, húsok. Feltétlenül érdemes megkóstolni a következő ételeket: meze, mousaka (darált hússal töltött tészta), kefte (húsgombócok), halloum (sajt), a ciprusi édességek közül pedig az ún. karidaki-t (fiatal zölddió fahéjas, szegfűszeges szirupban) és a kitrolemon-t (kandírozott citrusféle). Cipruson nagyon sok étterem van, nagy többségükben kiváló kiszolgálással találkozhatunk. Az árak kb. a magyar éttermi árak kétszerese. A nemzetközileg általánosan elfogadott íratlan szabályok szerint, a végösszeg kb. 10% ajánlott borravalóként.

ItalokSzerkesztés

Egyes kutatások szerint Cipruson állították elő a Mediterráneum első borait.[33][34] A sziget leghíresebb bora az édes Commandaria, ami Ciprus különlegessége. Commandariát a helyi hagyomány szerint 3000 éve készítenek ugyanazzal a módszerrel. A bor története igazolhatóan a johannita lovagrend tevékenységére, az 1200-as évekre vezethető vissza.[35] Ma a ciprusi borok meglehetősen vegyes minőségűek. Az otello és az afames a legkedveltebb a vörösborok közül. A sziget borai közül megemlítendőek még: Keo Hock, White Lady, Arsinoe és Aphrodite. Legerősebb ciprusi ital a Zivania, amely a borkészítésnél a préselés után visszamaradt szőlőből erjesztett és kifőzött törkölypárlat. Alkoholtartalma meghaladja a 40%-ot.[36]

Kulturális világörökségekSzerkesztés

 
Ókori mozaik Páfoszban

TurizmusSzerkesztés

Képek

Az 1960-as függetlenné válás és az 1974-es polgárháború után indult fejlődésnek az addig viszonylag zárt Ciprus turizmusa. A kedvező időjárási viszonyok, a jó közbiztonság, a gazdag kulturális örökség és az angolul beszélő szigetlakók nagy száma miatt az idegenforgalom az 1980-as években robbanásszerű fejlődésnek indult.

A sziget kényszerű kettéosztottsága miatt a 2000-es évekig csak a déli, szabad területek voltak hivatalosan látogathatóak, az északi, megszállt területekre a szigeten belülről nem lehetett belépni. Az úgynevezett Észak-Ciprusi Török Köztársaság területére a szigeten kívülről belépőket a Ciprusi Köztársaság a mai napig illegális határátlépőnek tekinti. 2003 áprilisától határátkelő nyílt a tűzszüneti vonalon, amelyet 2008-ban egy újabb átkelő megnyitása követett Nicosia központjában (Ledra utca).

A legtöbb látogató (a turisták közel fele) a hagyományosan jó kapcsolatok miatt Nagy-Britanniából érkezik. Jelentős még a nagyobb európai államokból (Németország, Svédország) érkező turisták aránya. A Ciprusra látogatók száma körülbelül hárommillió fő évente - azaz a sziget lakosságának háromszorosa. A turizmus a nemzeti összterméknek körülbelül negyedét adja. Az idegenforgalom koordinálását a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal (CTO) végzi.

A hepatitis A (nagy a fertőzésveszély) és B (közepes a fertőzésveszély) oltás ajánlott Ciprusra utazóknak.

SportSzerkesztés

OlimpiaSzerkesztés

Ciprus eddig egyetlen érmet nyert, amelyet Pavlos Kontides nyert 2012-ben vitorlázásban.[37]

LabdarúgásSzerkesztés

A Ciprusi labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket. Az országban jelentős és nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás. A nemzeti bajnokságban sok idegenlégiós játszik.

AutósportSzerkesztés

A Tróodosz-hegység Limassol környéki területein 1970 óta minden évben megrendezik a Ciprus-ralit, amely nemzetközi elismertségnek örvend.[38] A verseny a Rali-világbajnokság részét képezi 2000 óta. Ez alól a 2007-es és 2008-as szezon volt kivétel, amikor az esemény a Közel-keleti ralibajnokság része volt.

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Ünnep
Január 1. Újév
Január 6. Vízkereszt napja
Változó Zöld hétfő
Március 25. Görög függetlenségi nap
Április 1. Ciprus nemzeti ünnepe
(EOKA-nap, az angolok elleni forradalom napja)
Változó Nagypéntek
Változó Húsvéthétfő
Változó Húsvét harmadnapja
Május 1. A munka ünnepe
Változó Pünkösd
Augusztus 15. Szűz Mária mennybemetele
(assumption day)
Október 1. Ciprus függetlenségi napja
Október 28. Görög nemzeti ünnep
December 2426. Karácsony

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis
  2. Európai uniós csatlakozási okmány, 10. jegyzőkönyv – Ciprusról - 2003. szeptember 23.
  3. A ciprusi víztározók listája és adatai az illetékes kormányhivatal weboldalán Archiválva 2012. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben - hozzáférés: 2013. január 15. (angolul)
  4. Ciprus fellép a vízpocsékolók ellen ‑ RTL Hírek (2007. március 22.)
  5. Vízkorlátozás Cipruson ‑ Vizinform.hu (2007)
  6. Greek ship dumps water for Cyprus - BBC (angolul)
  7. Zypern: Wie Millionen Singv... a YouTube-on[halott link]
  8. Kiss Tamás(2011): Madármészárlás Cipruson. Madártávlat, 13.4: 10-13. old
  9. Εθνική Οργάνωσις Κυπρίων Αγωνιστών, Ethnikí Orgánoszisz Kipríon Agonisztón, magyarul Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezete.
  10. A 186. számú BT-határozat teljes szövege (angolul)
  11. ENSZ-határozatok Ciprus ügyében (angolul)
  12. Lásd 2008. október 26-i MTV-Panorámát
  13. Egy hatalmas robbanás, és ami utána jön – Index, 2011. július 17.
  14. Az egész társadalom felrobbant Cipruson – Index, 2011. július 20.
  15. Rezsicsökkentést Cipruson! – Energiagorilla.blog.hu, 2013. március 18.
  16. a b c Hagyományos, honosodott formájában írandó az akadémiai szabályozás szerint, a szabatos formában átírt görög nevük ellenében (ÚNMH).
  17. A szabatos átírt forma Amóhosztosz lenne, de a ciprusi görögben a kettős mássalhangzók nem egyszerűsödnek (ÚNMH).
  18. OECD
  19. Cyprus Country Study Guide, 1. 124.-125. oldal
  20. A sztenderd átírása Tászosz volna az elnök keresztnevének, de a ciprusiban a kettőzött mássalhangzók nem egyszerűsödnek (ÚNMH).
  21. ‘Limassolgrad’ more simple than sinister?, 2013.
  22. a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cy.html
  23. A Magyar Külügyminisztérium beszámolója Ciprus gazdaságáról
  24. MTI, országismertető
  25. IMF riport (2012)
  26. EURO area unemployment rate at 10,9% Archiválva 2012. május 23-i dátummal a Wayback Machine-ben – Eurostat jelentés, 2012. május 2. (angolul)
  27. IMF becslés 2009
  28. Latest Figures: Consumer Price Index, Apr 2012 – A Ciprusi Statisztikai Hivatal közlése, 2012. május 3. (angolul)
  29. Oktatási adatok, 2010/2011 – Statisztikai Tükör, 2011. március 31.
  30. Ciprus – EUvonal (hozzáférés: 2012. május 26.)
  31. Ciprus - Oktatási rendszer – EU-25 (hozzáférés: 2012. május 26.)
  32. a b c d e Lonely Planet: Ciprus, 2003
  33. Ciprus a mediterrán borok őshazája – Múlt-kor Történelmi Portál, 2005. május 18.
  34. Ötezer éve készítenek már bort Cipruson – Borászportál, 2011. június 29.
  35. Commandaria – Visit Ciprus.org (hozzáférés: 2012. május 26.)
  36. Zivania – Visit Ciprus.org (hozzáférés: 2012. május 26.)
  37. Olimpia: Kontidesz Ciprus történetének első érmese”, nemzetisport.hu, 2012. augusztus 6. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 6.) 
  38. A Ciprus Rali hivatalos weboldala

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés