Azbeszt

szálas szerkezetű, tűzálló magnézium-szilikát ásványcsoport

Az azbeszt (kőlen, hegyilen, bányalen, foszkő) kémiailag magnézium-szilikát (névváltozata: szerpentinit). Ásványtanilag krizotilazbeszt, a IV. (szilikátok) ásványosztályon belül a szerpentinásványok csoportjába tartozik, szálas szerkezetű rétegszilikát, a monoklin kristályrendszerbe tartozik. Ipari felhasználása az 1970-es évekig jelentős volt. A legtöbb iparilag fejlett államban, így hazánkban is felhasználását azóta betiltották, és a felderített felhasználási területekről eltávolítva veszélyes anyagként ártalmatlanítják.

Krizotilazbeszt

Az azbeszt a görög aszbesztosz (ἄσβεστος: elpusztíthatatlan, olthatatlan) szóból származik.[1]

Kémiai és fizikai tulajdonságokSzerkesztés

  • Kémiai képlete: Mg3Si2O5(OH)4
  • Megjelenése: jellegzetesen szálas kötegeket alkot, megnyúlt alakban kristályosodik
  • Színe: fehér, zöldessárga, vörösessárga
  • Porszín: fehér
  • Átlátszósága: áttetsző
  • Sűrűsége: 2,5-2,6 g/cm³
  • Keménysége: 2,5-3,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint)
  • Hasadása: kiválóan hasad a szálak mentén
  • Fénye: selyemfényű
  • Különleges tulajdonsága: gyakorlatilag tűzálló, hangszigetelő, sav- és lúgálló
  • Kémiai összetétele:

LeírásaSzerkesztés

KeletkezéseSzerkesztés

Ultrabázikus magmás kőzetekből hidrotermás átalakulás során jön létre, málladék keletkezik, amit szerpentinesedés-nek neveznek. Hasonló ásvány a klorit.

FeldolgozásaSzerkesztés

 
Konyhai hőálló edényalátétek azbeszthálóból (1960s évek)
 
Tetőfedő hullámpala azbesztcementből (eternit)
 
Szennyvízcső azbesztcementből

A szálasanyagot tartalmazó kőzetet bányászatát követően felaprítják, majd dúsítják - leggyakrabban levegő befúvásával -, azután kiülepítik. A 10 mm hosszat meghaladó szálakat fonják, amihez a felület csúszóssága miatt durva felületű szálasanyagot (legtöbbször gyapjút) adagolnak 20% arányban. A rövid szálakat és a törmeléket kötőanyaggal (leggyakrabban cementtel vagy műgyantával) keverik össze. és lapokká, idomdarabokká préselik vagy lemezekké öntik. Az azbesztcement termékekben az azbeszttartalom 10-15%, szórt hőszigetelő anyagban 85%. A víz- és szennyvízvezetékekben is nagy mértékben használták az azbesztcement csöveket és idomokat. Az építészetben azbesztcement tetőfedő pala volt használatban. Az apró szemű azbesztet vakolóhabarcshoz is keverték. Fonat- és fonalszerkezetű anyagából tűzálló szöveteket is készítettek, kárpitanyagot gyártottak. Jelentős felhasználása volt a villamosipari szigetelők, a gépjármű- és gépiparban a fékbetétek gyártásánál, és papíripari töltőanyagként. Nagyon fontos felhasználása volt a magas hőmérsékletű berendezések (gőzturbinák, csővezetékek, kazánok) hőszigetelése. Erre a célra a legjobb minőségű (hosszúszálú) azbesztet Kanadában bányászták.

Egészségkárosító hatásaSzerkesztés

Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból (pl. fékbetétekből) folyamatosan leválva távoznak szemcséi. Az azbesztiozis megbetegedésen túl a tüdőrák nagyon gyorsan kifejlődő formáját okozza. A bányászat során az ivóvízbázisokba bekerülő bányavízből is kialakul szennyező hatása. Egészségkárosító hatása miatt a legtöbb iparilag fejlett államban, így hazánkban is az azbeszt felhasználását betiltották. Fékbetétek adalékanyagául ennek ellenére több helyen még használatban van. Nemzetközi szervezetek véleménye kivonatosan a következő: Az 1999/77/EK irányelv kimondja, hogy „még nem állapították meg azt a küszöbértéket, amely alatt a krizotil-azbeszt nem jelent rákkeltő kockázatot”, illetve hogy „az emberi egészség védelmének hatékony módja a krizotil-azbesztszálak és ilyen szálakat tartalmazó termékek használatának betiltása”. Alátámasztja ezt a WHO, a Foglalkozás-egészségügyi Nemzetközi Bizottság (ICOH), Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research on Cancer, IARC) véleménye is.

Az ép, sérülésmentes azbeszttartalmú anyagok általában nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Viszont, ha megsérülnek, vagy a normálistól bármilyen módon eltérnek, vagy az idő múlásával romlik az állaguk, állapotuk, azbeszt kerülhet a levegőbe.

Az azbesztpala tetőfedő anyag élettartama végén kopik, porlad, és ha a külső felszínét le is fedjük, befelé változatlanul távozik, csak a lecserélése a jó megoldás. A régi azbesztpala csak védőintézkedések mellett bontható és szállítható. Azbesztmentesítést csak erre kiképzett szakvállalattal lehet elvégeztetni.

ÁrtalmatlanításaSzerkesztés

 
Azbeszt építőanyagok eltávolítása, védőmaszkban

A 20. század utolsó évtizedeiben nagy erőkkel kezdték meg az alkalmazásuk megszüntetését, a már beépített azbeszttartalmú anyagok eltávolítását. Ez rendkívül veszélyes az egészségre, ugyanis az azbesztszemcsék folytonos leválását és levegőbe kerülését nem lehet teljesen megakadályozni. A vakolatok eltávolítására általában nedves eljárást alkalmaznak (vízsugár). Az eltávolított anyagot veszélyes hulladék kategóriába sorolják, amely nem bomlik le. Leggyakrabban a hulladéktárolókban betonba, habarcsba vagy agyagzagyba ágyazzák be. A korábban alkalmazott azbeszt felderítése és eltávolítása még napjainkban is tart, fontos feladat.

ElőfordulásaiSzerkesztés

A volt Jugoszlávia területén Stragariban, míg Szlovákiában Dobsina közelében fordul elő a közelünkben.Oroszország területén több helyen megtalálható, legnagyobb előfordulása Kanada területén Quebec tartományban van. Előfordul még az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó területén.

Hazánkban a Dunabogdányhoz tartozó Csódi-hegy megnyitott kőfejtőjében ásványtani ritkaságként található.

Kísérő ásványok: kromit, magnezit, talk és pirop.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 24. o. ISBN 963 8334 96 7  

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Azbeszt témájú médiaállományokat.