Pátriárka

keresztény egyházi vezető

A pátriárka szó görög eredetű, a „πάτερ” (pater, apa) és „άρχων” (arkhón, főnök, vezető, uralkodó) szavak összetétele. Eredetileg (a római jogban) a patriarcha az a férfi volt, aki a nagycsalád vezetőjeként korlátlan hatalommal rendelkezett az adott család fölött (pater familias). Az ilyen – a rangidős férfi vezette – rendszert hívják patriarkátusnak.

ÓszövetségSzerkesztés

A pátriárka az Ószövetségben: Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint leszármazottaik a zsidóság pátriárkái és így a kor, amelyben éltek: a patriarkális kor másképpen a pátriárkák kora (1Móz. 11:27-12:4).

KereszténységSzerkesztés

TörténetSzerkesztés

Eredetileg a kereszténységben öt pátriárka volt.

PátriárkákSzerkesztés

A pátriárka egyházi szóhasználatban püspököt – pontosabban az egyházmegyei székvárosban (metropolisban) székelő püspököt – jelent, aki fokozatosan püspöktársai fölé emelkedett és metropolita hatóságot nyert. A katolikus egyház, az ortodox egyházak és az ókeleti egyházak legfőbb püspökét is hagyományosan pátriárkának, a tisztséget, illetve a felügyelt egyházmegyét pedig patriarkátusnak nevezik. Szintén pátriárka volt a keresztény közösség természetes vezetője egy más vallású ország területén (például az Oszmán Birodalomban).

A nyugati latin rítusú katolikus egyházban a római pápán kívül külön pátriárka méltóság nem fejlődött ki, de egyes püspökök vagy érsekek (például a velencei) elnyerhették ezt a címet („kisebb pátriárkák”). A Rómához tartozó keleti katolikus részegyházakban és az ortodox egyházakban ellenben valóságos pátriárkák vannak. Az ortodox egyházaknál az eredeti négy méltóság mára kilenc ortodox patriarkátusra bővült. A patriarkátusok autonóm közösségek, rangban egyenlőek egymással, habár a konstantinápolyi pátriárka mint a Birodalmi Város vezetője, „egyenlőbb az egyenlőknél”.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés